Közgazdaságtudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

https://hdl.handle.net/2437/2306

Közgazdaságtudományi Kar

Közgazdaságtudományok Doktori Iskola
(megszűnt 2014. december 31.)

Böngészés

Megjelenítve 1 - 20 (Összesen 56)

Szabadon hozzáférhető
A 6 legnagyobb latin-amerikai ország külkereskedelmének vizsgálata gravitációs modellel
(2016) Pöstényi, Andrea; Erdey, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola; DE--Közgazdaság- és Gazdaségtudományi Kar -- Világgazdasági Tanszék
A latin-amerikai kontinens országai számos hasonló gazdasági, politikai és történelmi jellemzővel rendelkeznek, gondoljunk csak a gyarmatosítás, majd a kizsákmányolás éveire, az elszakadási törekvésekre, majd a különböző diktatúrák megjelenésére, napjainkban viszont mégis jelentős különbségeket fedezhetünk fel a térség egyes országai között. Ezen különbségek megléte és a mögöttük rejlő okok megtalálása motivált a témaválasztáskor, így esett a választásom a gazdaság és gazdaságfejlődés két fő befolyásoló tényezőjére: a kereskedelemre és az intézményekre. Kutatásom során részletesen foglalkozok a latin-amerikai térség gazdasági lehetőségeit meghatározó intézményi háttérrel illetve annak fejlődésével, kiemelten pedig a 6 legnagyobb latin-amerikai ország, Argentína, Brazília, Chile, Kolumbia, Mexikó és Peru gazdaságfejlődésének bemutatásával. Részletesen vizsgálom a latin-amerikai térség kereskedelmének szerkezetét és annak változásait az elmúlt közel 60 évben, az empirikus vizsgálat során nagy hangsúlyt helyezve a bilaterális exportra hatással lévő tényezőkre. A disszertációm fő kutatási kérdése, hogy a LAC-6 országok exportját milyen tényezők befolyásolják, ezek a tényezők mennyiben térnek el az egyes vizsgált országok között és a világátlagot tekintve, illetve kiemelten vizsgálom a regionális kereskedelmi megállapodások kereskedelemre gyakorolt hatásait is. A bevezető szakasz témafelvetése, célkitűzései és a módszertan bemutatása után a 2. fejezet Latin-Amerika gazdaságfejlődését és intézményrendszerének változásait mutatja be a gyarmatosítás és függetlenedés hatásaitól kezdve a nyolcvanas évek válságán és reformintézkedésein valamint a kétezres évek fiskális fordulatán keresztül egészen napjainkig. A 3. fejezet a világkereskedelmi tendenciákat ismerteti a hatvanas évektől a 2007-2009-es világgazdasági válságig, rámutatva a globális erőviszonyok változásaira, majd pedig bemutatásra kerülnek a válságot követő időszak kereskedelmet érintő tényezői. Latin-Amerika külkereskedelmének leíró statisztikai ismertetésére a 4. fejezetben kerül sor, a régió világkereskedelemben betöltött helyének bemutatása után rátérek a legfőbb kereskedelmi partnerek illetve kereskedelmi forgalomba kerülő termékek vizsgálatára, kitérek a kereskedelmi egyezmények valamint az intraregionális kereskedelem szerepére is. Az 5. fejezetben kerül ismertetésre a külkereskedelem gravitációs modelljének elmélete, a fizikából jól ismert egyenletből kiindulva a hetvenes évek elméleti alapjain keresztül egészen napjainkig bemutatva a modell fejlődésének főbb mérföldköveit. Az elmélet fejlődését követően a 6. fejezet tartalmaz egy összefoglalót az empirikus gravitációs vizsgálatokkal kapcsolatban, melynek célja a főbb kereskedelmet befolyásoló tényezőkkel kapcsolatos empirikus eredmények bemutatása annak érdekében, hogy összevethetőek legyenek a disszertáció kutatási eredményeivel. A 7. fejezet tartalmazza a LAC-6 országok külkereskedelmére kiterjedő saját gravitációs vizsgálatot, az adatok és modellspecifikációk bemutatását követően megvizsgálom a LAC-6 országok külkereskedelmét országonként, majd pedig a 6 országot egybe véve is, ezt követően pedig számos érzékenységvizsgálatot folytatok, majd pedig kitérek a regionális kereskedelmi egyezmények hatásainak mélyebb vizsgálatára és végül a kereskedelmi potenciálok ismertetésére is. A 8. fejezet a kutatómunka téziseit ismerteti, összefoglalja a dolgozat legfőbb eredményeit, a 9. fejezet további kutatási irányokat mutat be.
Szabadon hozzáférhető
A technológiai fejlődés kettőssége: az innováció- és imitáció-vezérelt gazdaságok intézményi sajátosságai
(2016) Csugány, Julianna; Czeglédi, Pál; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Napjainkban a közgazdaságtan egyik alaptézise, hogy a gazdasági növekedés hajtóereje a technológiai haladás, mely a technológia és az intézmények sajátos ötvözetében valósul meg. Számos empirikus kutatás alátámasztja, hogy a magasabb jövedelmű országok technológiailag jellemzően fejlettebbek, innovációs aktivitásuk élénkebb, az újdonságok többségét ők hozzák létre, szemben az alacsony jövedelmű, technológiai követő országokkal, akik főként imitáció útján tudják az új technológiákat alkalmazni. A világ országaiban a technológiai haladás megvalósulhat tehát önálló kutatás-fejlesztési tevékenység révén, azaz innováció-vezérelt módon, valamint a más országban már eredményesen működő újdonságok adaptálásával, azaz imitáció útján is. Ebből adódik a technológiai fejlődés kettőssége. A technológiai vezető és követő országokban eltérő ösztönzőkre lehet szükség ahhoz, hogy a technológiai fejlődés megvalósuljon. A kutatás során választ kerestem arra, hogy a fejlett, innováció-vezérelt gazdaságok és a fejlődő, jellemzően imitáció-vezérelt országok intézményi környezete eltér-e, s ha igen, akkor melyek – fejlettségtől függően – a technológiai fejlődésnek kedvező intézményi környezet legfontosabb elemei. A technológia közgazdasági tulajdonságaiból kiindulva, a növekedéselméleti modellezés főbb tanulságait kiemelve juthatunk el a diffúzió sajátosságainak köszönhetően az országok között kialakuló technológiai fejlettségbeli eltérések intézményi magyarázatának vizsgálatához. Az empirikus kutatás során főkomponens-elemzéssel létrehoztam a technológiai-intézményi környezet indexét, mely jól illusztrálja az országokban a technológiai fejlődés feltételrendszerét, s alkalmas az innovátor és imitátor országok megkülönböztetésére is. Korreláció-elemzéssel alátámasztottam, hogy a létrehozott index és a gazdasági fejlettség között szoros, pozitív irányú összefüggés mutatható ki, mely lehetővé teszi e két dimenzió mentén az országok homogén klaszterekbe rendezését. Diszkriminancia elemzéssel az is kimutatható, hogy a technológiai-intézményi környezet elemei közül melyek determinálják leginkább, hogy egy ország az innovátor vagy az imitátor csoportba tartozik. A kutatás eredményeként megállapítható, hogy a technológiailag vezető és követő országok intézményi környezetének struktúrája között nincs szignifikáns különbség, az intézmények minősége azonban eltérő. Az intézményi minőség imitáció-vezérelt országokban jellemzően alacsonyabb, de az imitációhoz nem eltérő adottságok, hanem a kiemelt területek fejlesztése szükséges. One of the basic principles of contemporary economics is the thesis that technological progress is the driving force of economic growth. This is realized in a special combination of technology and institutions. Several empirical studies confirm that the higher-income countries are typically technologically more advanced, their innovation activity is more intensive and they create the majority of the innovations, in contrast to the lower-income countries, which are typically technology followers, and can adapt new technologies through the imitation of technological leaders. Technological progress can be realized in a country either in an innovative way, through independent research and development activity, or in an imitation-driven way, through the adaptation of innovations which have been successfully operating in other countries. This is the duality of this process. Technological progress may require different incentives in technological leader and technological follower countries. During my research, I would like to answer the question whether the institutional environments of innovation- and imitation-driven economies are typically different, and if so, which are the key elements of a favorable institutional environment for technological progress, depending on the level of economic development. The aim of the research based on the literature is to identify the institutional features of technological progress, in other words, how institutions feature in this process. Institutional features of technological disparities can be examined based on the economic characteristics of technology, through major discoveries of growth theory modeling. In my empirical research, the index of technological-institutional environment created by principal component analysis is a good indicator of the conditions of technological progress in different countries and the index is also able to distinguish between innovator and imitator countries. The correlation-analysis showed a strong positive relationship between the index of technological-institutional environment and GDP per capita, so it allows us to create homogeneous clusters of countries along these dimensions. The question I attempted to answer in the discriminant analysis was which variables of the principal component are the ones that primarily determine whether a country belongs in the innovator or in the imitator cluster. The results of my empirical research allow us to conclude that there is no significant difference with respect the structure of institutional environment between technological leaders and followers. The quality of institutions is typically lower in lower-income countries, but what is required for imitation is the development of priority areas rather than specific given conditions.
Szabadon hozzáférhető
A kockázati tőke aktivitása a nemzetközi piacokon és a kockázatitőke-befektetések kiválasztására vonatkozó vizsgálatok magyar mikro- és kisvállalkozások körében
(2016) Futó, Judit Edit; Gáll, József Mihály; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Egy gazdaság egészséges növekedéséhez nélkülözhetetlenek az innovatív, gyors növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások, amelyek komoly tőkeigénnyel rendelkeznek, és nagy kockázatot hordoznak. A pénzügyi közvetítők egyik szereplője a kockázati tőkés pont az ilyen típusú vállalkozásoknak nyújt segítséget külső tőkebevonással. Ezért fontosnak tartom, hogy olyan eszközöket/ mutatókat javasoljak a kockázatitőke-társaságok számára, amelyek relevánsak lehetnek a potenciális vállalkozás kiválasztásában a kockázatitőke-befektetés során. A disszertáció fő célja, hogy bemutassam, hogy milyen tényezők befolyásolhatják a kockázati tőke jelenlétét, aktivitását világszerte; milyen eszközökkel és lépések mentén történik egy potenciális befektetés kiválasztása; és milyen kapcsolat áll fenn a potenciális vállalkozások gazdasági és egyéb jellemzői, és a kockázatitőke-befektetés kiválasztási szempontjai között. A disszertáció újdonságértéke a kockázati tőkés számára javasolt kiválasztáshoz használható indexek és azok teszteléséből származó állításokban rejlik. A disszertáció hozzáadott értéke a következőképpen foglalható össze. • Választ adok arra, hogy mennyire adaptálható az amerikai típusú kockázatitőke-modell más országokban, emellett ismertetem a kockázati tőke aktivitását a nemzetközi piacokon. Továbbá meg is adom, hogy melyek azok a tényezők, amelyek korlátozzák az amerikai modell elterjedését. • A nemzetközi szakirodalom szintetizálásával javaslok egy sikeres kockázatitőke-befektetés folyamatot, és részletezem a kiválasztás során használt kritériumokat. • A leggyakoribb kiválasztási kritériumok alapján javasolok három indexet, amelyeket az értékelésben/kiválasztásban fel lehet használni. • Egy 300 magyar mikro- és kisvállalkozásokból álló mintára alapozva kapcsolatot keresek a javasolt indexek és a vállalkozás ismérvei között, amely során lineáris regressziós modelleket illesztek, klaszteranalízissel osztályokat képzek és ehhez kapcsolódó statisztikai eszközöket használok. For a healthy economic growth innovative companies with high growth potential are essential, which have significant capital needs and carry high risk. The venture capitalist, as a financial intermediary helps these kind of companies with external equity financing. That’s why I consider it important to suggest such tools/indexes for the venture capitalists, which can be useful in selecting the potential company during a venture capital investment. The main goal of the dissertation is to present the factors that affect the presence and activity of the venture capital worldwide; what means and steps are taken during selecting a potential investment; and what is the relationship between the potential companies’ economic and other characteristics, and the selection criteria of a potential venture capital investment. The novelty value of the dissertation is the suggested indexes for the venture capitalist to be used in the selection process, and the statements that are derived from testing these indexes. The added value of the dissertation can be summarized in the following: • I answer that, how adaptable is the American type venture capital model in other countries, besides that I present the activity of the venture capital in international markets. Furthermore I give the factors that prevent the spread of the American model. • Synthetizing the international literature I propose a successful venture capital investment process, and detail the criteria used during the selection. • Based on the most common selection criteria I suggested three indexes, which can be used in the valuation/selection process. • I was looking for connection based on a sample of 300 Hungarian micro- and small sized companies between the proposed indexes and the company’s characteristics, during that I suited linear regression models, created classes with cluster analysis and used statistical tools related with this.
Szabadon hozzáférhető
A fejlesztő állam fennmaradása a globalizációban
(2016) Fikó, Imre László; Győrffy, Dóra; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A 2007-2009-es pénzügyi világválság során ismét felértékelődött az állam szerepe a gazdasági folyamatok terén. Ezen világgazdasági fejlemények különösen aktuálissá teszik az ázsiai fejlesztő állam tanulmányozását, mivel az egyetlen valóban sikeres államilag vezérelt iparosodási program az érintett országokban valósult meg. Mivel a tapasztalatok szerint a globalizálódó világgazdaságban a fejlesztő állam hagyományos intézményrendszere nem volt működőképes, ezért a dolgozat arra keres választ, hogy hogyan maradhat fenn a fejlesztő állam a globalizációban. A kései iparosodás feltételezi az állami szerepvállalást, az állam ugyanakkor nem válhat az érdekcsoportok foglyává, mert ebben az esetben képtelen megvalósítani fejlesztési terveit. A fejlesztő állam társadalmi csoportokkal szembeni beágyazott autonómiája teszi lehetővé a fejlesztési tervek kivitelezését.During the 2007-2009 global financial crisis the role of the state has acquired more importance in economic procedures. Such global economic developments bring especially about the study of the Asian developmental states, because the only truly successful government conducted industrial program occurred in such Asian states. However, in the globalized world economy the traditional institutional system of the developmental state could not function. In this research, I am attempting to find answers to the following question: how and in what context can the Asian developmental state survive in the globalized world? First, I shape up a theoretical framework, which will be able to describe the relations between the interest groups and the developmental state. This theoretical framework is based on the Olson- and Putnam group theories, as well as their critical reception. After reviewing group theories, I conclude that the strengthening of interest groups is responsible for the transition, the slow democratization of authoritarian regimes through natural (that is, organic) development. In this way, resulting from the quick economic growth of the authoritarian regimes, the bargaining power of social interest groups against the state increases, which launches pluralist processes. The shaping up of inclusive institutional systems stimulates trust on the social level. Confidence in institutions allows that such institutions can operate effectively. Long-term planning becomes possible, which is beneficial for economic activity. Economic successes further strengthen the confidence in institutions, bringing about the angelic circle of trust and success. According to the transformative mechanism the inclusive institutions are favorable to the development of civic groups through economic development, which, after all, leads to the completion of democratic processes. I will illustrate the findings of my mechanism through case studies that present the experiences of South Korea and Singapore. The authoritarian developmental states started an export-oriented industrialization in the mid 1960s. While the Korean developmental state put accent on the loans of national corporations and state governed financial institutions, the industry policy of Singapore focused on the attraction of transnational corporations. This initial difference led to the different experiences of the developmental states through its effect on the evolution of interest groups. In light of our theoretical framework and through comparing the long term developmental patterns we can already draw conclusions regarding the factors of the developmental state’s survival. It is worth mentioning that the process described in our theoretical framework, following the 1997-1998 Asian financial crisis, is different from the traditional case studies. It seems that during the crisis the state reacquired some of its autonomy against the social groups. The appearance of the regulatory state and the full democratic transformation are still awaited. The novelty of the dissertation lies in the shaping up of a theoretical framework that was designed with the help of group theories, which, using the case studies as illustrations, is able to describe the process of development of the developmental state with the help of internal factors, and attempts to provide answers to the questions formulated in the thesis statement. The developmental state does not disappear in globalization, it gets adapted to globalization. It has as its continuous task to ensure economic growth, and, as a result, society accepts the state’s interventions and the limitations of democratic processes. Instead of immediate market coordination, FDI attraction became the most important tool of industry policy A dolgozatban először egy elméleti keretet alkotok meg, amely képes leírni az érdekcsoportok és a fejlesztő állam közötti összefüggéseket. Ezt az elméleti keretet az olsoni és a putnami csoportelmélet, valamint azok szakirodalmi kritikái alapján építem fel. Ennek értelmében autoriter rendszerekben végbement gyors gazdasági növekedés eredményeként idővel az érdekcsoportok állammal szembeni alkupozíciója megnövekszik, pluralista folyamatokat indít el. A kiépülő befogadó intézményrendszer kedvez a társadalmi szinten megnyilvánuló bizalom növekedésének. Az intézményekbe vetett bizalom lehetővé teszi azok hatékony működését. Lehetővé válik a hosszú-távú tervezés, ami kedvező a gazdasági tevékenységeket illetően. A gazdasági sikerek tovább erősítik az intézményekbe vetett bizalmat, létrehozva a bizalom és a siker angyali körét. A befogadó intézmények a gazdasági növekedésen keresztül kedveznek a civil csoportok fejlődésének, ami végül a demokratikus folyamatok elmélyüléséhez vezet. A felvázolt átalakulási mechanizmust Dél-Korea és Szingapúr tapasztalatait bemutató esettanulmányok segítségével illusztrálom. Az autoriter fejlesztő államok az 1960-as évek közepén exportvezérelt iparosításba fogtak. Amíg a koreai fejlesztő állam a hazai nagyvállalatokra és az állami pénzintézetek célzott hitelkihelyezéseire fektette a hangsúlyt, addig a szingapúri iparpolitika a transznacionális vállalatok vonzására támaszkodott. Ez a kezdeti eltérés az érdekcsoportok fejlődésére gyakorolt hatásán keresztül vezetett a fejlesztő állam eltérő tapasztalataihoz. A koreai fejlesztő állam esetében átalakulási folyamatok vették kezdetüket, ellentétben Szingapúrral. Az elméleti keret fényében a hosszú távú fejlődési pályák összehasonlítása révén már képesek vagyunk következtetéseket levonni a fejlesztő állam fennmaradásának tényezőit illetően. Az elméleti keretben felvázolt folyamat az 1997-1998-as ázsiai pénzügyi válságot követően eltér az esettanulmányok során tapasztaltaktól. Úgy tűnik, hogy a válság során a koreai fejlesztő állam visszanyerte társadalmi csoportokkal szemben korábban meglévő autonómiája egy részét. A szabályzó állam megjelenése és a teljes demokratikus átalakulás ezért várat magára. Az értekezés újszerűségét a csoportelméleti irodalom segítségével kialakított elméleti keret jelenti, amely az esettanulmányokkal illusztrálva képes leírni a fejlesztő állam belső tényezők által meghatározott fejlődési pályáját, ennek során pedig válaszokkal képes szolgálni a felmerült kutatási kérdés kapcsán. A fejlesztő állam nem vész el a globalizációban csak alkalmazkodik hozzá. Feladata továbbra is a gazdasági növekedés biztosítása, amiért cserébe a társadalom eltűri az állami beavatkozást és a demokratikus folyamatok korlátozását. A piac közvetlen terelése helyett az iparpolitika legfontosabb eszközévé az FDI vonzás lépett elő.
Szabadon hozzáférhető
A nemzeti költségvetési szabályok elterjedése és hatása Európában - tanulságok Magyarország számára
(2016) Tóth, G. Csaba; Muraközy, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A disszertáció központi témáját a nemzeti szintű költségvetési szabályok alkotják, és a dolgozat első felé-ben azt vizsgáljuk meg, hogy milyen folyamatok dinamizálták elterjedésüket Európában az elmúlt ne-gyedszázadban. Ezt követően a válság előtti időszakra koncentrálva arra keressük a választ, hogy kimu-tatható-e bármilyen kapcsolat, illetve együttmozgás a költségvetési szabályok elterjedése, a szabály-rendszerek erősödése, valamint az egyes országok fiskális politikájának fenntarthatósága között. Az ösz-szefüggés pontosabb megértése érdekében igyekszünk külön tárgyalni a szabályok működésével kapcso-latos két megközelítést. Az egyik szerint a költségvetési szabályok bevezetése jelzésként szolgál a külön-böző piaci és politikai szereplők irányában a kormány elkötelezettségéről a fegyelmezett fiskális politika mellett. Ebben az esetben döntéshozók használják eszközként a költségvetési szabályokat annak érdek-ében, hogy hatást gyakoroljanak a kormány gazdaságpolitikájának külső megítélésére. Az általunk részle-tesen is vizsgált másik megközelítés szerint a költségvetési szabályok lényege, hogy internalizálják a dön-téshozók számára a fegyelmezetlen költségvetési politika költségeit. Ilyenkor a megfelelően működő költségvetési szabály az az eszköz, amely különböző ösztönzőkön keresztül képes befolyásolni a döntés-hozók viselkedését. Disszertációnk központi kérdése, hogy képesek-e a szabályok befolyásolni a döntés-hozókat, erősítve ezzel a fegyelmezett költségvetési politikán keresztül a fenntarthatóságot, emellett viszont az értekezés során igyekszünk feloldani a két szemlélet közötti feszültséget is. Ezen túlmenően arra is kíváncsiak vagyunk, hogy melyek azok a karakterei a költségvetési szabályoknak, amelyek legin-kább képesek erősíteni a költségvetési fegyelmet, illetve hogy a kapott eredmények alkalmasak-e egy-egy ország költségvetési szabályrendszerének az értékelésére. Eredményink a következőképpen foglal-hatóak össze röviden: 1. A nemzeti szintű költségvetési szabályok európai elterjedését a költségvetési problémák által kikényszerített kiigazítások mellett a fegyelmezett fiskális politikára vonatkozó uniós elvárások dinamizálták. 2. Minél erősebb egy költségvetési szabályrendszer, annál inkább képes erősíte-ni a fiskális politika fenntarthatóságát. 3. A nemzeti szintű költségvetési szabályok képesek konjunktúra idején erősíteni a költségvetési fegyelmet és ezen keresztül hozzájárulni a fiskális fenntarthatósághoz. Állításunk tudományos újdonsága egyrészt, hogy nem általában, hanem kifejezetten konjunktúra idején vizsgáltuk a fiskális fegyelmet, másrészt pedig hogy hogy az endogenitás problémáját úgy kezeltük, hogy csak azokat az eseteket vizsgáltuk, amikor olyan szabály működött, amelynek létrehozása nem volt köt-hető az éppen regnáló kormányhoz. 4. A különböző időtávok bevonásával feloldható a fiskális szabályok hatásának megítélésével kapcsolatos feszültség azon két álláspont között, amelyek közül az egyik a kor-mányzati elköteleződés jelzésére, a másik pedig a valódi fegyelmező hatásra helyezi a hangsúlyt. A nem-zeti szintű költségvetési szabályok ugyanis rövidtávon inkább tekinthetők a kormány részéről a fiskális politika melletti elkötelezettség jelzésének a különböző piaci és nem piaci szereplők felé, hosszú távon viszont eredményeink szerint képesek hozzájárulni a fegyelmezett költségvetési politikához. 5. A Ma-gyarországon jelenleg érvényes költségvetési szabályrendszer konjunktúra esetén megfelelően szigorú gazdálkodásra kényszeríti a kormányt, válság esetén azonban nem teszi lehetővé a keresletélénkítést, Mind a fenntarthatóság, mind pedig a fegyelmezett költségvetési politika kikényszerítése szempontjából kedvező, hogy a szabályrendszer lefedi a közpénzügyek egészét, és működik Költségvetési Tanács. Más-részt viszont a szabályok többsége esetén problémás a célok rögzítettsége, a riasztási mechanizmus hiá-nya, valamint hogy a Költségvetési Tanács általánosságban meglehetősen csekély hatáskörrel és ala-csony kapacitással rendelkezik, illetve, hogy a négyből csupán egy szabály működését támogatja. The central subject of the thesis is made up of national level fiscal rules, and in the first half of the work we analyse the processes that dynamised their spread in Europe in the past quarter of a century. After this we focus on the pre-crisis period and seek the answer to whether there is any link or joint movement between the spread of budgetary rules, the strengthening of rules system and the sustainability of the fiscal policy of the individual countries. For the better understanding of the correlation, we strive to discuss the two approaches related to the rules separately. According to one of them, the introduction of the budgetary rules serves as a signal to the different market and political agents about the government’s dedication to disciplined fiscal policy. In this case, the decision makers use budgetary rules as a tool to influence the external perception of the government’s budgetary policy. According to the second approach we analyse in detail, the gist of the budgetary rules is to internalize the costs of undisciplined budgetary policy for the decision makers. In these cases, the budgetary rule working adequately is the means which is able to influence the behavior of decision makers through different incentives. The central issue of our thesis is whether the rules are able to influence decision makers, thereby strengthening sustainability via disciplined budgetary policy, and in our work we also try to ease the tension existing between the two approaches. Apart from this we are also curious to find out about the traits of the budgetary rules that are most able to strengthen budgetary discipline, and whether the achieved results are adequate to evaluate the system of fiscal rules of a given country. Our results can be summed up briefly the following way: 1. Apart from the consolidation forced by budgetary problems, it is Union expectation referring to disciplined fiscal policy that dynamise the European spread of national level fiscal rules most. 2. The stronger a national level system of rules, the more able it is to strengthen the sustainability of fiscal policy. 3. National level fiscal rules are able to strengthen budgetary discipline in times of prosperity and thus contribute to fiscal discipline. The scientific novelty of our statement is partly that we analyze fiscal discipline not in general terms, but specifically in times of prosperity, on the other hand we handled the issue of endogeneity by examining only the cases where there was a rule whose creation could not be really linked to the government then in power. The tension between the two attitudes related to the judgment on the effect of fiscal rules can be dissolved with the inclusion of different time horizons. One attitude emphasizes signalling government dedication, the other stresses true disciplinary effect. This is because national level budgetary rules can be considered the government’s sign of dedication to strict fiscal policy in the short term to different market and non-market actors, in the long term, however, it is our results that can contribute to disciplined budgetary policy. 5. The system of fiscal rules currently valid in Hungary obliges the government to run on appropriately strict management in the case of a boom, but does not enable demand stimulus in times of crisis. The fact that the rules index covers the whole of public finances and that there is a Fiscal Council is favorable to enforce both sustainability and disciplined budgetary policy. On the other hand, however, determining the goals and the lack of an alert mechanism is problematic in the case of most rules, just as the fact that the competence of the Fiscal Council is generally quite reduced and its capacity is also reduced, as well as that it supports the operation of only one rule out of four.
Szabadon hozzáférhető
Reál-konvergenciafolyamatok mérése és értelmezése közgazdaságtudományban
(2016) Gáspár, Attila; Kormos, János; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Az empirikus tapasztalatok alapján a gazdasági növekedés gyorsulása homogén országcsoportokban tipikusan a konvergencia erősödésével párosul. Konvergencia alatt általában felzárkózást, vagy az egyenlőtlenségek csökkenését értjük. A doktori értekezés elsődleges célja a reálkonvergencia különböző, közgazdaságtudományi megközelítéseinek és mérőszámainak ismertetése, illetve empirikus és szimulációs vizsgálatok keretében azok összehasonlítása. Az értekezés újszerűségét egyik oldalról az adja, hogy kidolgoztam és ismertettem egy új alternatív mutatószámot a konvergencia mérésére, amit omega mutatónak neveztem el. A másik oldalról a doktori értekezéshez készített empirikus vizsgálatokat emelhetjük ki, amelyek szintén újszerűnek tekinthetők, aminek a hátterében több tényező áll. Egyrészt az empirikus vizsgálatok az alternatív mutatóhoz köthetők, ezért szintén új tudományos eredmények tekinthetők. Másrészt a mainstream mutatókon alapuló eljárásokkal – például GMM-panelmodellek, szóródási mutatók – kísérletet tettem a heterogenitás széles spektrumát (például a földrajzi elhelyezkedés mellett különböző országcsoportok bázis- és tárgyidőszaki álváltozóival, mint kontrollváltozókkal; népességgel való súlyozással, logaritmizálással és annak hiányával) feltárni és az egyes részmodelleket összehasonlítani. Emiatt ezek a megközelítések, illetve a belőlük származó eredmények sem tekinthetők sztenderdnek. Ezen túlmenően különböző szimulációs eljárásokkal (MC, Bayes-i modell) és levezetéssel térképeztem fel a mainstream indikátorok és az alternatív konvergenciamutató tulajdonságait, melyek leprogramozása és futtatása sem tartozik a konvergenciavizsgálatok során jellemzően bemutatott alkalmazások közé, ezért szintén új tudományos eredménynek tekinthetőek a következtetések. Az értekezés főbb megállapításait hat tézisben foglaltam össze. Az empirikus jellegű következtetések visszaigazolták, hogy a világ országai között kimutatható feltételes jellegű konvergencia, de annak sebessége alacsony (1–2% körüli). Ezen túlmenően a számítások során arra jutottam egyik oldalról, hogy nagymértékben támogatta a konvergenciafolyamatokat Kína kiugró növekedése. A másik oldalról viszont a közelmúltban tapasztalt eladósodási hullám jelentős mértékben visszafogta a felzárkózási trendet. Figyelembe kell azonban vennünk, hogy az egyes mérőszámok között különbség figyelhető meg, amit egy AR(1) modell keretében bemutatott levezetéssel és egy szimulációs vizsgálattal is verifikáltam. Elméleti oldalról azt is fontosnak tartom kiemelni, hogy a dolgozatban ismertetett új alternatív indikátor is a konvergencia parciális jellegére hívja fel a figyelmet, továbbá a mérőszám robusztusnak tekinthető.On the basis of empirical experiences, economic growth typically leads to the strengthening of convergence in homogeneous groups. Convergence usually stands for catching up or reduction of inequalities. The primary objective of the thesis is to present different approaches and indicators of real convergence in economics and to compare these through empirical and simulation analyses. The novelties of the thesis are – on one hand – that I established, presented and analysed a new alternative convergence indicator that I call omega-convergence. On the other hand, the empirical research applied in the thesis is new to the current academic literature in a certain sense. Firstly, this research is partially related to the alternative indicator, thus it can be considered as a new academic result. Secondly, I presented and compared a wide spectrum of models – e.g. GMM panel data models and indicators of standard deviation – building on mainstream methods to analyse the various sources of heterogeneity (for instance with control variables like the geographic location, country groups in current and base period; also with or without logarithmic transformation and population weights). So the results of these methods can also be considered as non-standard. In addition, I explored the properties of the alternative and mainstream indicators with simulations (MC, Bayesian model) and formal derivation. The programming and running of such simulations cannot be considered as typical applications in the framework of convergence analyses either, so the results obtained can also be interpreted as new academic results. The main findings of the thesis are summarized in six theses. The empirical findings confirmed that a certain type of conditional convergence can be measured among world economies but the speed of the convergence rate is low (around 1–2%). Moreover, calculations showed on one hand that China's outstanding growth largely supported the convergence processes. On the other hand, however, recent debt accumulation significantly dampened the catch up trends. At the same time, we have to take into account that differences can be observed among convergence indicators, which are derived in an AR (1) framework and in a simulation analysis. Theoretically it is important to highlight that the new alternative indicator presented in the thesis seem to be robust and it also confirmed the partial nature of convergence.
Szabadon hozzáférhető
Az újraelosztás és a növekedés összefüggései
(2016) Nádasi, Levente; Czeglédi, Pál; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A legújabb növekedéselméletek tanulsága alapján a gazdasági növekedésnek lehetnek domináns okai, de pusztán egyetlen faktorral nem magyarázható. Az okok között az állam mérete is szerepet játszik. A gazdasági növekedés alapvető modelljei nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, így a dolgozatban három specifikus modellt hívtam segítségül a kérdés elméleti keretének felvázolására. Az első kettő (Barro és Scully) növekedéselméleti modellnek tekinthető, melyekben a kormányzati kiadások helyet kapnak a termelési függvényben is. Mindkét elmélet szerint az újraelosztás és a gazdasági növekedés közötti összefüggést egy fordított U alakú görbe (továbbiakban BARS-görbe) írja le. A dolgozat ezzel a fordított U-alakú BARS-görbével foglalkozik, illetve az egész elméleti koncepció e görbe köré épül. Ezt az irodalom egy szelete empirikusan is teszteli, azonban egyes országcsoportokra az országok heterogenitása miatt empirikusan nehéz kimutatni. A közösségi választások elméletén belül azonban több megközelítés is rámutat arra, hogy a gazdasági növekedés is visszahat az újraelosztásra. Ezek között a legjelentősebb a Wagner-törvény. A kapcsolatot lineáris specifikációval tesztelő – tehát a fordított U alakú görbe által megjelenített nemlinearitástól eltekintő – terjedelmes empirikus irodalom szerint a gazdagabb országokban inkább a negatív, a szegényebb országokban a pozitív kapcsolat dominál. A négyzetes specifikációt használó – tehát a fordított U alakú görbét feltételező – tanulmányok 2000 óta több országra illetve országcsoportra is belátták a BARS-görbét, bár összességében az eredmények itt is nagyon széttartóak. Mueller hipotézise szerint a BARS-görbe helyzetét a jövedelem (mint fejlettséget meghatározó exogén tényező) megváltoztatja, ezért egyetlen BARS-görbe feltételezése nem elegendő. A dolgozat egyik fő észrevétele, hogy a jövedelem helyett indokoltabb lenne az intézményi minőség alapján differenciálni az országokat. A dolgozat a feltételes konvergencia modelljére építve bemutatja, hogy a gazdagabb országok esetében lineáris specifikációt tekintve negatív a kapcsolat, viszont a fejlődő országok esetében bizonytalan. A négyzetes specifikációt használva a világ majdnem összes országát tartalmazó mintára belátható a BARS-görbe, a különböző jövedelmi csoportokban azonban nem találtam erre utaló jeleket. Ha nem a jövedelem, hanem az intézményi minőség alapján teszünk különbséget, akkor azt láthatjuk, hogy a jobb minőségű intézményekkel rendelkező országokban a BARS-görbe jobbra helyezkedik el, vagyis nagyobb az újraelosztás kritikus (növekedésmaximalizáló) szintje. According to the latest theories, economic growth can have some dominant causes, but it cannot be explained by only one factor. The size of the government is a significant one among these causes. The basic models of economic growth do not explicitly include any measure of redistribution, for example, as a factor of production, however the ways redistribution influences other factors of growth can be examined within the framework of these models. Two specific models (Barro 1991b, Scully 1998) are presented in Chapter 2, from which an inverted U-shaped relationship between the two variables can be derived. This function was later named BARS curve after researchers who discovered and also tested it. The whole theoretical argument of this thesis is built around this curve. Many public choice models point out that economic growth affects redistribution as well. The most important among them is Wagner's law. The empirical literature using a linear specification, therefore abstracting away from the possibility of the non-linearity represented by the U-shaped curve, claims that the richer countries the relationship is rather negative, while in poor countries it is rather positive. Studies using the quadratic specification, therefore assuming a form of the U-shaped relation, tried to test the BARS curve, however the results were also quite mixed. Mueller’s (2003) hypothesis is concerned with the location of the BARS Curve, which makes it possible to demonstrate the supposed relationship for sufficiently homogenous countries grouped in terms of their income. One of the most important observations of the thesis is that institutional quality would be more appropriate as a group-forming factor than income is. The thesis uses a conditional convergence model on modern data, which also confirms that in terms of linear specification, for rich countries there exists a negative relationship, which, however, is uncertain for developing countries. Using the quadratic specification, the BARS curve can be shown on a sample including almost all the countries of the world. For the sample of countries with more developed institutions the BARS curve is located to the right of the BARS curve of the sample of countries with less developed institutions. The critical (growth maximizing) value is therefore higher for those with more developed institutions than for those with less developed ones.
Szabadon hozzáférhető
A nominális árfolyamok hosszú távú viselkedésének vizsgálata – A monetáris árfolyammodellek empirikus tesztelése
(2016) Szabó, Andrea; Földvári, Péter; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Két valuta relatív ára rövid távon extrém mértékű volatilitást mutathat, különösen lebegő árfolyamrendszer esetén, de az árfolyam ingadozása hosszú távon is megfigyelhető. Rogoff [1996]-os munkájában mutatott rá az árfolyamokkal kapcsolatos rejtélyre: 1) hogyan lehet modellezni az árfolyam hosszú távú viselkedését, melyben hosszan elnyúló perzisztens eltérések tapasztalhatók annak hosszú távú egyensúlyi szintjétől, 2) illetve, hogyan modellezhető az árfolyam extrém mértékű rövid távú volatilitása. Erre az irodalomban vásárlóerő-paritási (PPP) rejtélyként hivatkoznak. Mi az értekezésben a PPP rejtély csupán egyik dimenziójára, a nominális árfolyamok hosszú távú viselkedésére keresünk magyarázatot. A vásárlóerő-paritás mellett a legmeghatározóbb hosszú távú egyensúlyi modell, mely a nominális árfolyamok viselkedését magyarázza, az árfolyamok monetáris modellje. A monetáris árfolyammodellek meghatározó elemei mind magának a nemzetközi közgazdaságtannak, mind az árfolyam-modellezésnek, ennek ellenére empirikus igazolásuk vitatott kérdés. Az idősoros technikák számos esetben nem hozták meg az átütő sikert a tesztelés terén. Az irodalomban többen az adatok hiánya miatti rövid idősoroknak tulajdonították a monetáris árfolyammodellek empirikus tesztelésének kudarcát, mivel így az egységgyök és kointegrációs teszteknek kicsi az erejük, hogy elutasítsák a nullhipotézist (a kointegráció hiányát). De a tesztek és a becslések pontossága a megfigyelések számának növelésével javítható. Ezt pedig két módon tudjuk elérni: 1) vagy a szokásosnál hosszabb idősorokat vizsgálunk meg, 2) vagy panelbe rendezzük az adatokat. A tanulmányban ennek megfelelően idősoros és panelvizsgálatokat is végeztünk. A disszertáció hozzáadott értéke a következő: 1) négy nominális árfolyam esetén (forint-euró, dán korona-, kanadai dollár-, jen-dollár) gyenge és erős koncepcióban egyaránt vizsgáltuk, hogy teljesülnek-e a monetáris árfolyammodellek feltevései. 2) Majd hat OECD-országokból álló panel esetén vizsgáltuk meg szintén gyenge és erős koncepcióban mind a monetáris árfolyammodellek, mind a vásárlóerő-paritás feltevéseinek teljesülését. 3) Végül a panelvizsgálatoknál az arányossági és a szimmetria hipotézisét is teszteltük mind a monetáris árfolyammodellek redukált formája, mind a vásárlóerő paritás esetén. The relative price of two currencies can show extreme volatility, especially in case of floating exchange rates, but the exchange rate volatility can also be observed in the long run. Rogoff [1996] pointed out one of the exchange rate puzzles: 1) how can the long run behaviour of the exchange rates be modelled wherein persistent discrepancies from its long run equilibrium level can be perceived, 2) and how can we explain the extreme short run volatility of the exchange rates. In the literature this problem is referred to as the PPP puzzle. In this study we are looking for an explanation only for one dimension of the PPP puzzle, namely the long run behaviour of nominal exchange rates. In addition to the purchasing power parity the most decisive long run equilibrium exchange rate model for the nominal exchange rates is the monetary exchange rate model. The monetary exchange rate models are crucial elements of both the international economics and the exchange rate modelling, however, their empirical validity is controversial. The time series techniques did not bring smashing success in several cases. In the literature a number of authors attributed the failure of empirical testing of monetary exchange rate models to the short sample length due to lack of data. In such circumstances the power of unit root and cointegration tests are too low to reject the null hypothesis of no cointegration between the variables. But the accuracy of the tests and the estimations can be increased with the rise of the number of observations. This can be reached by two ways: 1) examining longer time series than usual, 2) arranging the data in a panel data set. Accordingly in the study both time series and panel analyses were conducted. The main contributions of the thesis are the following: 1) in case of four nominal exchange rates (HUF-EUR, DKK-USD, CAD-USD, JPY-USD) we examined if the assumptions of the monetary exchange rate models be proven or not both in weak and strong sense. 2) Then we investigated the fulfilment of the assumptions of the monetary exchange rate models and the purchasing power parity in case of six panels of OECD countries, both in weak and strong sense. 3) Eventually the proportionality and the symmetry hypotheses were also tested by the panel analyses in case of both the reduced form of the monetary exchange rate models and the purchasing power parity.
Szabadon hozzáférhető
A vállalat értékteremtése és annak mérése, különös tekintettel a 2007-2008-as pénzügyi válság hatására
(2016) Kiss, Anita; Ujhelyi, Mária; Közgazdaságtudományok Doktori Iskola
A megváltozott piaci környezeti kihívásokhoz igazodva új elvárások jelennek meg a vállalatértékelés esetében is. A vállalatértékelő számára kulcsfontosságú, hogy több évre vonatkozó, hatékony, hasznos és pontos információ álljon rendelkezésre. Ezeket az információkat felhasználva a menedzsment operatív és stratégiai szintű döntések meghozatalára képes. Ezek a mutatók alkalmasak arra válság idején is, hogy jelezzék azt, hogy valamennyi értékteremtőre jelentős figyelmet kell fordítani. A globális pénzügyi válság hatására a vállalatértékelésben tehát előtérbe kerül valamennyi érték meghatározó szerepének a vizsgálata. Ezt a szemléletet vállalati mérettől függetlenül, mind a nagyvállalatoknál, mind a kis-és közepes vállalatoknál követni kell. Dolgozatom megírásának alapvető célja az volt, hogy választ kapjak arra a kérdésre, milyen tényezők befolyásolják a vállalat értékét és ezeknek a tényezőknek a befolyásoló ereje hogyan alakul az egyes iparágakban és országcsoportokban, illetve a 2007-2008-as globális pénzügyi válság következtében. Disszertációm megírása során négy kulcsterületnek a kidolgozására koncentráltam. Az első az elméleti rész, a szakirodalom feldolgozásával foglalkozik, a második a gyakorlati rész, amely a vállalatértékelés tevékenységének és módszereinek a kategorizálását és áttekintését tartalmazza, részletesen bemutatva a vállalatértékeléshez használható eszközöket, azok alkalmazásának előnyeit és hátrányait. A harmadik rész a gazdasági válsággal foglalkozik, kiemelve annak pénzügyi vetületét. A fentieket követi a negyedik empirikus rész, amelyben, az adatbázis vállalati adatain keresztül vizsgáltam az értékteremtő tényezőket. Zárásként megválaszoltam a kutatási kérdésemet, következtetéseket vontam le, összefoglaltam a kutatási eredményeimet, amelyeknek gyakorlati hasznosíthatósága és alkalmazhatósága érvényesül valamennyi gazdasági társaság esetében, továbbá kijelöltem a lehetséges új kutatási irányokat. In the 1980s and 1990s the fields of corporate finance and corporate strategy became significantly interconnected. The transformational processes by which these two areas became interconnected have been highlighted by Copeland et al [1999] and Bartek-Lesi et al [2007]. The theme of my study lies within the field of these interconnected fields. The basic aim of the dissertation was that after a study of the literature relevant to the theme, I examined the value-creating factors in the firm which most influence the value of the firm. After having identified the value creators, I analysed the changes following the effects of the 2007-2008 financial crisis in their industrial sector and country group dimensions. While writing my dissertation I concentrated on dealing with four key areas. The first was the theoretical part, in which, after introducing the value creation of the firm and the processes involved I summarised the background to the literature of firm evaluation and its historical development. The second was the practical part, which included the description and categorisation of the activities and methods of the evaluation of the firm, and which introduced in detail the tools used in evaluating the firm, and the advantages and disadvantages of their application. The third part concentrated on the economic crisis, particularly its financial aspects. Finally in the fourth empirical part, I examined the value-creating factors through the data in the firm database. During the analysis I also examined the effects of the 2007-2008 global financial crisis, in the various industrial sectors and in the different country groups. To close the dissertation I draw conclusions, demonstrate the validity of my theses, answer the research questions, summarise the new and novel aspects of the dissertation and introduce possible directions for new research.
Szabadon hozzáférhető
Financial Risk Evaluation Methods in the Economics of Education
(2015) Vona, Máté; Losonczi, László; Vona, Máté; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A disszertációm fő kérdése a következő: mi a kockázat szerepe az egyéni felsőoktatási választásokban is mi ennek a rövidtávú makroökonómiai következménye? Vagyis okozhat-e makroökonómiai válságot, ha az egyének tömeges mértékben tapasztalnak negatív oktatási megtérülési rátát? A disszertációm a téma és a dolgozatom felépítésének bemutatásával kezdődik. A dolgozatomat 4 fő fejezetre tagoltam. Az első és második fejezetek a téma irodalmi összefoglalását adják. A harmadik fejezetem az empirikus elemzés során használt adatbázis bemutatást tartalmazza, míg a negyedik fejezetben található ez az empirikus elemzés. A dolgozatom konklúzióval zárul, amely kiemeli a legfontosabb eredményeket és azok értelmezését, valamint a jövőbeli kutatási lehetőségeket vizsgálja. Az oktatási választások kockázatának vizsgálata motiválta a dolgozatot. A közgazdaságtani megközelítést alkalmaztam a kutatás során. Az elméleti és empirikus eredményekkel foglalkozó fejezetek az emberi tőke befektetések kockázatával foglalkozó irodalomhoz járulnak hozzá. Könnyen beláthatjuk, hogy milyen összetett ez a kérdés, ha arra az irodalmi vitára gondolunk, amely azt taglalja, hogy vajon az oktatás csökkenti, vagy növeli a munkapiaci kockázatokat. Vajon kockázatos beruházásként, vagy munkapiaci kockázatokkal szembeni biztosításként kell tekinteni az oktatásra? E kérdések irodalma és a számomra elérhető adatbázisok alapján három hipotézist fogalmaztam meg és vizsgáltam. A kutatásom 6 tézis megfogalmazását tette lehetővé. Az első tézist az elméleti irodalomból vezettem le. Azt találtam, hogy beruházás típusú oktatás-elméletek kis eltéréseket mutatnak a kockázat szerepének tekintetében. Habár fontos megjegyezni, hogy a sorting megközelítésben egy sikeresen befejezett oktatási program is lehet tökéletesen értéktelen. Az emberi tőke beruházás esetén ez nagyon valószínűtlen. A második eredményemet az empirikus irodalomra alapoztam és arra a következtetésre jutottam, hogy a diákhitelek a költségmegosztás eszközei és növelik az oktatási ráfordításokat. A hallgatók támogatásának eszközei. Egy nagyméretű diákhitel-piac kiépülése akár évtizedekig is eltarthat és nehéz megjósolni, hogy mekkora szerepet fog betölteni egy adott oktatás-finanszírozási rendszeren belül. Vannak azonban olyan országok, ahol relatíve magas a magánköltés aránya, a diákhitelezés komoly hagyományokkal rendelkezik és jelentős szereppel bír. A harmadik és negyedik tézisem magyar diákhitel-törlesztők 2008-2012 vett mintájának empirikus elemzésével kaptam. Egy Markowitz-elméletre alapozott nemzetközileg bevett módszertant alkalmaztam. Az eredmények újdonságát adja, hogy Közép-Kelet Európában hasonló módszertannal még nem készítettek elemzést és különösen nem céloztak még diákhiteleseket az elemzéssel. A megfigyeléseim illeszkednek a nemzetközi tanulmányok eredményeihez abban az értelemben, hogy a diákhitel felvevőkre sem jellemző, hogy kizárólagosan kockázat-megtérülés alapú döntéseket hoznának. Vitatható, hogy egyáltalán szükséges-e, hogy ilyen magatartást kövessenek, azonban ebben az esetben makróökonómiai kockázat lehet az eredmény. Ezt elemeztem a 4. fejezetben és egy szisztematikus cáfolatát adtam a diákhitelezés alapú makroökonómiai válságnak. Elsőként az Egyesült Államokra mutattam rá, mint lehetséges válság kiinduló pont, de még az Egyesült Államok esetén sem kellően nagy a diákhitel piac. Másrészről pedig az emberi tőke beruházások piacán nem lehet exponenciálisnövekedésre számítani. The main question of the thesis is the following: what is the role of risk in individual higher educational choice and what are its short-term macroeconomic implications? Namely, whether it can cause a macroeconomic crisis if individuals experience negative rate of return to education on a mass level? My thesis begins with an introduction to the topic and to the structure of the thesis. My thesis has 4 main chapters. Chapter 1 and 2 gives introduction to the literature of the topic of the research. Chapter 3 introduces the dataset I have used and Chapter 4 contains the empirical results of the thesis. It ends with a conclusion highlighting my main results and the implications of them and will also outline future research possibilities. Risk of education investment is pointed out as the motivation for the dissertation. First of all, the economics approach was chosen from among the branches of sciences that conduct education research. Both theoretical and empirical studies have been made on the risks of human capital investment. As an example of the complex issue in question, there is an ongoing argument in the literature as to whether education increases or decreases labour market risk. Should it be approached as a risky investment or an insurance against a larger risk? Based on the literature of these questions and the databases available for the research three hypotheses were tested. My research has produced 6 results. My first result is derived with the aid of the theoretical literature. I found that the investment type education theory has minor differences in the role of risk. However it should be kept in mind that in case of sorting a finished education programme can turn out to be fully valueless. In case of human capital investment it is highly unlikely. The second result is based on the empirical literature and it states that student loans are elements of cost-sharing and they tend to increase spending on education. They are the tools of financial support for students. Building up a large student loan market takes decades and the features of a market are difficult to predict. Some countries, however, stand out; here private investment is relatively high, and student lending has an important role and tradition. This result is against the idea of a rapid spontaneous growth of a student loan market. The third and fourth result of the thesis is the result of an empirical analysis of a dataset of Hungarian student loan borrowers, who repaid their debt during 2008-2012. A well-established methodology based on the Markowitz theory was used. It is new that such methods were not used in Central-Eastern European samples and it is the first time that especially student loan borrowers gave the sample. My results are similar to the findings of the literature in the sense that student loan borrowers seem to not only follow the risk-return trade-off based behaviour. It can be argued that they should not necessarily follow such behaviour however in that case it can result in macroeconomic risk. This macroeconomic risk was analysed in Chapter 4 as well where a systematic denial of the student loan based macro crisis was given. First the United States was shown as the potential candidate for such a crisis, but even in that case the student loan market is relatively too small to produce such a crisis. On the other I hand I showed that human capital investment is not such an investment where exponential growth is likely to be observed.
Szabadon hozzáférhető
Latin-Amerika és a Mercosur országok kereskedelmi szerkezetének vizsgálata
(2015) Balkay, Diána; Erdey, László; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A latin-amerikai országok, ezen belül a részletesebben is vizsgált gazdasági integráció, a Mercosur a kereskedelmi liberalizáció terén jelentős előrelépéseket tett. A nemzetközi kereskedelem és a termelési tényezők áramlásának mintázatára hatást gyakorol a gazdasági integrálódás folyamatába való bekapcsolódás. Attól függően, hogy a gazdaságok az integrálódási folyamat mely szakaszában járnak, az abból származó hasznok és kockázatok is eltérőek lesznek. Egy integráció esetében érdemes ezért azt is vizsgálni, hogy ún. sekély vagy mély integrációról van-e szó. E mélység meghatározására proxiként jól használható az ágazaton belüli kereskedelem jelensége, a kutatás ezért kiemelten vizsgálja az ágazaton belüli kereskedelem jelenségét, továbbá, hogy a kereskedelemi folyamatok hogyan gyakorolnak hatást egy-egy régió vagy gazdaság fejlődésére, a társadalmi jólét változására; illetve, hogy hogyan képes a kereskedelem és nemzetközi tényezőáramlás hozzájárulni a kedvezőtlen világgazdasági folyamatok kezeléséhez. A kutatás során részletesen vizsgálom (i.) a latin-amerikai országok, a Mercosur (és összehasonlításképpen a NAFTA) kereskedelmi szerkezetének alakulását; (ii.) hogy a változó világgazdasági integráció előrehaladása hogyan hatott ezen országok és az integráció kereskedelmi folyamataira, kiemelten az ágazaton belüli kereskedelemre; (iii.) a dél-dél irányú kereskedelmi kapcsolatok erősödését és alakulását. A dolgozat kutatási kérdése, hogy hogyan változott a latin-amerikai régió és ezen belül a Mercosur országok kereskedelmi szerkezete az integrálódás következtében meginduló liberalizációs hullámoknak köszönhetően, illetve, hogy a kereskedelem liberalizálódása révén az ágazaton belüli kereskedelem jelensége milyen formában és intenzitással jelenik meg a régió kereskedelmében. A bevezető szakasz témafelvetése, célkitűzései és a dolgozat kutatási kérdésének megfogalmazása után a 2. fejezet a latin-amerikai régió világgazdaságban elfoglalt helyével foglalkozik, mind abszolút értelemben, mind a többi fejlődő régióhozhoz mérten. A 3. fejezet a gazdasági és kereskedelmi liberalizáció megvalósulási formáit és hatásait mutatja be történeti szempontból. A 4. fejezet ismerteti a Mercosur kialakulásának állomásait, intézményi kereteinek lefektetését, kereskedelmének elmélyülését, illetőleg a tagországok abból való részesedését. Az 5. fejezet a mély és sekély integrációk elméletével foglalkozik és az ágazaton belüli kereskedelem mutatóin kereszetül a Mercosur és a NAFTA példáján mutatja be az elmélet gyakrolatban való tükröződését. A 6. fejezet szintén az ágazaton belüli kereskedelem mutatórendszeréhez nyúl, hogy bemutathatóvá váljon a két választott országpár - Argentína-Brazília és Mexikó-USA - kereskedelmi mintázata az SITC 7-es termékosztály vonatkozásában. A 7. fejezet két új vizsgálati szemponttal bővíti az elemzési kereteket: a technológiai intenzitás és a termékek feldolgozottsági foka mentén vizsgálja a Mercosur országok kereskedelmi szerkezetében bekövetkezett változásokat 1996 és 2012 között. A 8. fejezet a dolgozat téziseit tartalmazza, a 9. pedig új kutatási irányokat vázol fel.
Szabadon hozzáférhető
Kockázati mérések és mértékek instabilitása
(2015) Nagy, Gábor; Gáll, József Mihály; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Az elmúlt évtizedek a pénzügyi modellek gyors terjedését hozták a pénzügyi szektorban, ami a bankműködés számtalan területén megnyilvánul. A statisztikai modellek építése és alkalmazása igen fontos, hiszen a modellek által kínált többlet információ gyakran versenyelőnyt jelent, vagy az információ birtoklása egyenesen a versenyben maradás feltétele lehet. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk azokat a szempontokat is, melyek a modellek által adott információ értékét csorbítják. Ennek megfelelően tisztában kell lennünk például a modell feltevésekkel, az inputok minőségével és azok releváns voltával (pl. egy sokkoktól mentes pénzügyi idősor biztosan nem fogja visszatükrözni a tényleges kockázatokat), a környezeti változásokkal melyek az inputokra hatnak, és nem utolsósorban a modellezett probléma természetével. A modellekbe vetett túlzott hit elfedheti a probléma természetéből adódó tényleges kockázatokat, melynek következtében a kockázat viselőjét a naiv tudatlanság állapotában éri a kockázat nem várt mértékének bekövetkezése. A dolgozat során két olyan pénzügyi problémát mutatunk be, ahol kockázatok modellezése és azok megismerése triviálisnak tűnik, ugyanakkor a modellben rejlő instabilitás következtében az eredmények erősen megkérdőjelezhetőek. A dolgozat első részében a működési kockázatokra alkalmazott tőkemodellek stabilitását vizsgáljuk, míg a második részében egy portfólióoptimalizálási problémával foglalkozunk. Vizsgáltuk, hogy a működési kockázatok tőkekövetelményéhez kapcsolódó extrapolációs probléma ugyanúgy érinti-e a kis és nagy mintával rendelkező intézményeket? A kérdés megválaszolásához egy általunk épített modellezési környezetben megmutattuk, hogy az intézmény belső mintáját tekintve előnyt élveznek a nagyobb mintával rendelkező intézmények, hiszen a VaR relatív hibája csökken a minta elemszámának növelésével. Ezzel szemben a külső adatbázis az extrapolációs hatás negatív következményeit kevésbé tompítja egy sok adattal rendelkező intézmény esetében, ahol még a külső adatok jelentős száma is kevés lehet a stabil becsléshez. Portfólióoptiomalizálásra irányuló kutatásunk kettős célú. Egyrészt vizsgáltuk, hogy a portfólióválasztási feladatok megoldását mennyiben befolyásolja a választott kockázati mérték? Ennek kapcsán láttuk, hogy a vizsgált kockázati mértékek különbözőképpen érzékenyek a becslési hibára. Azt tapasztaltuk, hogy a vizsgált mértékek közül az Expected Shortfall és annak speciális esete, a Maximális Veszteség esetében a legnagyobb a becslési hiba, meghaladva az Absolute Deviation és a variancia esetén tapasztaltakat. Másrészt az optimális portfólió létezésével kapcsolatban azt a következtetést vontuk le, hogy az Expected Shortfall és a Maximális Veszteség kockázati mértékek mellett az optimum csupán adott valószínűséggel létezik. A megoldás valószínűsége a probléma paraméterein múlik; maximális veszteség ez analitikusan megmutatható, míg az Expected Shortfall esetén kimértük azt határvonalat, ahol a megoldás 1 valószínűséggel létezik.
Szabadon hozzáférhető
Miért éppen Magyarország? A magyarországi poszt-szocialista átmenet politikai-gazdaságtani értékelése
(2015) Ádám, Zoltán; Benczes, István; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A disszertáció célja a magyarországi poszt-szocialista átalakulás intézményfejlődésének politikai-gazdaságtani értelmezése. Miért épített Magyarország sikeresen intézményeket a kilencvenes években, és miért került válságba az liberális piacgazdaság és az alkotmányos demokrácia a kétezres évek második felében? Az első fejezet célja a kutatás kérdésének, módszereinek és hipotéziseinek tisztázása, A második fejezet megvizsgálja az átalakulás kiinduló feltételeit, különös tekintettel a Kádár-rendszerből örökölt politikai-gazdaságtani hagyományra, majd áttekinti az átmenet 1990-2010 közötti húsz évének fiskális ciklusait. A harmadik fejezet célja a magyar átalakulásban különösen fontos szerepet játszó, gyors és átfogó szerkezeti reformok elemzése. A negyedik fejezet a regionális összevetésben alacsony munkapiaci aktivitás és kiterjedt jóléti gondoskodás összefüggéseit vizsgálja. Az ötödik fejezet a más átalakuló kelet-közép-európai országokéhoz képest feltűnően centralizált politikai intézményrendszer következményeit elemzi. A hatodik fejezetben a kelet-közép-európai intézményi és gazdasági fejlődés összefüggéseinek kvantitatív vizsgálatára kerül sor. A hetedik fejezet célja a kutatási eredmények összefoglalása és a következtetések levonása. A magyar átalakulási pálya sajátosságai, a politikai stabilitás és a gyors és átfogó szerkezeti reformok az államháztartási egyenleg ciklikus romlásával és a gazdaság teljesítőképességét meghaladó jóléti kiadási szinttel párosultak. Noha a választott gazdaság- és társadalompolitikai mixnek kezdettől nyilvánvalóak voltak a veszélyei, az átalakulás sikerében bízva minden jelentősebb politikai és gazdasági szereplő elfogadhatónak tekintette a kockázatokat. A kétezres évek második felében bekövetkezett átalakulási kudarc egyik legfontosabb tanulsága az, hogy a gazdasági és társadalmi folyamatok nem feltétlenül az előre elképzelt pályán haladnak, és a külső sokkok felerősítik a belső gyengeségeket. A korábban elfogadhatónak gondolt hátrányok az új helyzetben sokkal súlyosabbnak bizonyulhatnak, és ellehetetleníthetik az intézményi gyakorlatok fenntartását.
Szabadon hozzáférhető
Az intézmények és a humán tőke szerepe az Európai Unió országainak felzárkózásában
(2015) Bartha, Attila; Szanyi, Miklós; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Az intézmények és a gazdasági fejlődés közötti kapcsolatot számos tanulmány vizsgálta az utóbbi évtizedben. Ezek az empirikus kutatások általában világmintán történtek, és hosszabb időhorizontot, jellemzően 30-50 évet ölelnek fel. Az Európai Unió tagállamainak szűkebb körében, az utolsó két évtized rövidebb időhorizontján viszont kevés ilyen elemzés készült; ez esetben ugyanis a finomabb ökonometriai eljárások technikailag szükséges feltételei nem állnak fenn. Intézményi perspektívából ugyanakkor az Európai Unió a gazdasági-politikai fejlődés sajátos laboratóriumának tekinthető, hiszen az EU-tagországokban a formális intézmények kiépülése jórészt harmonizáltan történik. Az europanizáció, amely a kevésbé fejlett dél-európai és posztszocialista országok esetében a szabad gazdasági és politikai versenyt biztosító intézmények, illetve a legjobbnak tekintett szakpolitikai gyakorlatok átültetésének kísérletét is jelenti, különösen a felzárkózással összefüggésben talányos. A formális intézményi harmonizációra törekvés ugyanis nem vezetett egyértelműen az EUtagországok közötti makroszintű jövedelmek konvergenciájához; sőt, számos jel utal arra, hogy a 2008-tól elmélyülő válság óta a fejletlenebb tagországok felzárkózása megállt. Ez a disszertáció az európai országok közelmúltbeli gazdasági fejlődése és a felzárkózás szempontjából releváns intézményeket, illetve a kapcsolódó mechanizmusokat vizsgálja. Fő kérdése, hogy mely intézmények számítanak elsősorban a hosszú távú növekedésben, illetve mi az intézményi magyarázatok relatív fontossága egymáshoz, továbbá a gazdasági fejlődés hagyományos magyarázataihoz és a humán tőke primátusát tételező alternatív magyarázathoz képest. A dolgozat kevert módszertani megközelítést használ. Az EU-országok sokaságán végzett keresztmetszeti statisztikai elemzést a nagyon különböző esetek elvét követve kiválasztott két ország, Svédország, illetve Spanyolország esettanulmánya egészíti ki. A kvantitatív statisztikai elemzésben a függő változó a gazdasági növekedés, a magyarázó változókat pedig egyrészt az országok két évtizeddel ezelőtti fejlettségi szintje, másrészt a feltételes konvergencia értelmezési keretében specifikált növekedési egyenlet klasszikus makrogazdasági változói és a humán tőke, végül pedig az intézményi típusú változók jelentik. Az egymással rivalizáló iskolák nyomán az intézmények minőségének operacionalizálása és mérése négy metszetben történik: egyrészt a jogrendszer és a tulajdonjogok, másrészt a hatalmi politikai intézmények, harmadrészt a szakpolitikai intézmények, végül pedig a Northféle informális intézmények, azaz a gazdasági-politikai szereplők viselkedését alakító kultúra komponenseinek formájában. A kvalitatív esettanulmányok az országspecifikus jellemzőket tárják fel: ilyen Svédországnál a jóléti állam megújuló ideológiája, Spanyolország esetében pedig a makrogazdasági fundamentumoktól gyakran elszakadó befektetetői megítélés hullámzása, valamint a speciális munkaerőpiaci környezet. Az eredmények szerint a felzárkózás pályájának alakításában hosszabb távon a humán tőke és az informális intézmények számítanak elsősorban, válságperiódusokban ugyanakkor kiemelt a percepciós hatások és a történetileg felhalmozott intézményi tapasztalat szerepe.
Korlátozottan hozzáférhető
Some New Findings on Mixed Bertrand-Edgeworth Duopolies
(2015) Balogh, Tamás László; Kormos, János; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Duopolies are present in our everyday life. Therefore, it is important to build sophisticated models that explain and predict oligopolist behavior. Every model that has valid assumptions in describing or helping in the description of a real life market structure contributes to knowledge on producer behavior. The dissertation aims at presenting equilibrial firm behavior in a mixed Bertrand-Edgeworth duopoly environment. Assuming partial public ownership on the market, we provide a thorough analysis concerning equilibrium prices and quantities, endogenous timing and social welfare effects. The contribution of the thesis to knowledge is broadening the theory of Bertrand-Edgeworth models for a better understanding of duopolistic markets with public ownership. The main contribution of the thesis is summarized as follows: 1. The existence of a pure strategy Nash equilibrium in a mixed Bertrand-Edgeworth duopoly is analyzed. Furthermore, the equilibrium profiles are characterized for all the given subcases. 2. Provided that the ordering of firms' decisions is endogenous (i.e. we consider the timing game), the equilibrial ordering of moves is given for mixed and semi-mixed Bertrand-Edgeworth duopolies. 3. A social welfare analysis is carried out for the mixed Bertrand-Edgeworth duopoly, i.e. we characterize the difference the presence of a public firm makes in social welfare compared to the standard case with only private firms competing on the market. A mindennapi életben gyakran találkozunk duopol piaci szituációkkal. Ezért fontosnak tartjuk, hogy egzakt és alkalmazható modelleket építsünk a vállalatok döntéseinek megértése és előrejelzése érdekében. Minden modell, melynek a gyakorlatra alkalmazható kiindulási feltevései vannak, hozzájárul ahhoz, hogy jobban megértsük egy termék piacának kínálati oldalát. A disszertáció fő célja, hogy bemutassa, hogyan döntenek a vállalatok egyensúlyban a vegyes Bertrand-Edgeworth duopólium-modellekben. Feltételezve állami tulajdon jelenlétét a piacon, az értekezés részletesen elemzi a vállalatok ár- és mennyiségi döntéseit, az időzítési játékot, valamint az állami tulajdon társadalmi jólétre gyakorolt hatásait. A disszertáció újdonságértéke a Bertrand-Edgeworth duopóliumokkal kapcsolatos ismeretek kibővítésében rejlik. A disszertáció fókuszában a Bertrand-Edgeworth duopóliumok azon típusa áll, amelyben az állam egy versengő vállalat részbeni vagy kizárólagos tulajdonosként megjelenik a piacon. Az értekezés célja az ilyen vegyes duopol piacok játékelméleti elemzése. A disszertáció hozzáadott értéke a következőképp foglalható össze: 1. Választ adunk arra a kérdésre, hogy meglehetősen gyenge feltevések mellett a vegyes Bertrand-Edgeworth duopol modelleknek milyen feltételek mellett létezik tiszta Nashegyensúlyi pontja. Ezen kívül meg is adjuk a tiszta Nash-egyensúlyi pontokat. 2. Feltéve, hogy a vállalatok döntési sorrendje endogén (azaz a vállalatok időzítési játékot is játszanak), megadjuk az egyensúlyi döntési sorrendet az összes vizsgált vegyes- és félig-vegyes Bertrand-Edgeworth duopóliumra. 3. Vizsgáljuk a vállalaton belüli állami tulajdon össztársadalmi jólétre gyakorolt hatását is a tisztán magánvállalatos esettel történő összehasonlításban.
Korlátozottan hozzáférhető
A piacorientáció érvényesülése és hatása a teljesítményre a kis-és középvállalatok körében
(2014) Kontor, Enikő; Kapás, Judit; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Disszertációm azt a kérdést helyezi a középpontba, hogy a magyar kis- és középvállalati szektorban hogyan érvényesül a marketingkoncepció, illetve kimutatható-e összefüggés a teljesítménnyel. Értekezésem központi kérdésének elméleti megalapozásaként az erőforrás-alapú elméletet tekintettem át, amely koncepciót annak érdekében használták fel, hogy elemezzék a marketing erőforrások teljesítményre való befolyását, és a tartós versenyelőny elérésének a módját. Szekunder kutatásaimat összegezve disszertációmban megállapítottam, hogy a piacorientáció egy olyan mélyen beágyazott kulturális erőforrás, amely szoros kölcsönhatásban áll más piac-alapú eszközökkel és marketing képességekkel, alátámasztja a szervezeti folyamatokat a marketing területén túl is, és ennek eredményeként mind közvetlenül, mind közvetetten képes versenyelőny létrehozására, s így kapcsolódik az általános teljesítményhez. Szekunder kutatásom eredményeként felállítottam egy modellt, amely azokat az összefüggéseket ábrázolja, amelyek alapján a kutatási kérdésemben megfogalmazottakra választ kaphatok. A modell és a hipotézisek alapján az empirikus kutatás adatait elemeztem különböző statisztikai módszerek felhasználásával (leíró statisztikai elemzés, klaszteranalízis, korreláció- és regresszió elemzés). Kutatásom eredményei azt mutatták, hogy a kis és középvállalatok a piacorientációt csak egy meghatározott mértékig adaptálják. Leginkább a fogyasztóorientáció valósul meg, a versenytárs-orientáció kevésbé hangsúlyos. Információ felhasználási szokásaikat illetően a KKV-k opportunisták. A korszerű információ-kommunikációs technológiák lehetővé teszik az információk megszerzését, de azok interpretációja, és szétterjesztése már problémákat okoz számukra. A továbbiakban a disszertáció rámutatott a piacorientáció mértéke és a szervezeti strukturális tényezők közötti összefüggésre. A decentralizációs törekvések, a formalizáltság növelése, és az ellenőrzési rendszerek működtetése olyan tudatosságot érvényesít az üzleti tevékenységben, amely a piacorientált kultúra megvalósulását segíti elő. Ezen felül megállapítottam, hogy a vezetők kognitív értelmezése arról, hogy hogyan lehet kielégíteni a fogyasztói szükségletet a legjobban, és így profitot elérni, befolyásolni fogja piacorientáció megvalósításával szembeni egyéni elkötelezettséget. Kutatási érdeklődésem a továbbiakban arra irányult, hogy a kis- és középvállalatoknál megvalósuló piacorientáció befolyásolja-e a vállalatok teljesítményét. Eredményeim azt jelezték, hogy a kis- és közepes vállalatok által adaptált piacorientáció szintje csekély mértékben befolyásolja az objektív, pénzügyi, azaz az eredményességi teljesítménymutatókat. Mégsem jelenthető ki, hogy a piacorientáció nincs hatással a teljesítményre. Befolyása kimutatható, ha nem is közvetlenül, hanem a marketing hatékonyságon (sikeres termék- és piacfejlesztési tevékenységen), és a vevők számának a növelésén keresztül. Ezek a működési sikertényezők később vezetnek kimutatható pénzügyi teljesítményhez. Ugyanakkor a kis- és közepes vállalatok által adaptált piacorientáció mértéke egyértelműen szignifikáns szerepet játszik a tulajdonos/vezetők szubjektív teljesítmény érzékelésében. Látható tehát, hogy a piaci helyzet megszilárdítására tett erőfeszítések, a hatékonyság növelése azt a hitet erősítik a vezetőkben, hogy a vállalat jó úton halad. Az értekezést két fontos gondolattal zártam. A piacorientációt erőforrásként figyelembe venni csak azon vállalatok esetén van értelme, amelyek a tartós versenyelőny eléréséért küzdenek. Azok számára, akik elégedettek a meglévő pozíciójukkal, azaz nem törekednek akár eredményességben, vagy hatékonyságban megnyilvánuló növekedésre, az erőforrás-alapú szemlélet nem hordoz releváns üzenetet. Másrészt azt is látni kell, hogy a piacorientáció nem egy gomb, amelyet ha megnyomunk automatikusan nő a teljesítményünk. Hatásai sokszor csak közvetetten és hosszú távon jelentkeznek, és – mint az irodalmi elemzések is mutatták – kultúra- és környezetfüggőek. The central question of my dissertation is how the marketing conception is manifest in the Hungarian small and medium sized firm sector, and whether any relationship can be shown between it and performance. As the theoretical grounding for the central questions of my evaluation, I considered the resource-based theory. The proponents of the marketing science also use this approach in order to analyse the influence of marketing resources on performance, and the ways in which sustained competitive advantage can be achieved. Summarising and evaluating my secondary research I argued that market orientation is a deeply embedded cultural resource which has a close mutual relationship with other market-based assets and marketing capabilities, and also supports organisational processes beyond the marketing area; as a result, it is both directly and indirectly capable of creating competitive advantage and thus connecting to general performance. As the result of my secondary research I set up the model which illustrates the inter-relationships on the basis of which the research questions I formulated would receive answers. On the basis of the model and the hypotheses previously laid out, I analysed the empirical research data with various statistical methods (descriptive statistics, cluster analysis, correlation and regression analysis). The results showed that SMEs only adopt marketing orientation to a limited extent. It is typically the main driver of market orientation – customer orientation – which occurs, while there is less emphasis on competitor orientation. Information is used in an opportunistic way. The use of up-to-date IT makes it possible to gather information, but interpreting and disseminating it causes problems. Henceforward the dissertation stated the relationship between the level of market orientation and the organisational structural factors. Attempts at decentralisation, the increase of formalisation, and the operation of control systems all reveal a conscious approach in business which helps to develop a market orientation culture. I further established that the manager's cognitive evaluation about how best to meet consumers' needs and so achieve profit and growth, will influence the individual commitment to realizing market orientation. The areas of interest of my research extend to the question of whether the market orientation achieved by SMEs affects firm performance. The results of my research indicated that the level of market orientation adopted by SMEs slightly influences the objective, financial, i.e. profitability indicators of performance. We cannot, however, state that market orientation has no effect on performance. Its influence can be shown, if not directly, through the effectiveness of marketing (successful product- and market development activities) and a growth in the number of customers. These operational success factors can later lead to visible financial performance. At the same time, the level of market orientation adopted by SMEs plays a clearly significant role in the owner/manager's subjective evaluation of performance. My research strengthens the theoretical line which claims that the measurement of subjective performance is more strongly linked with market orientation. It can therefore be seen that attempts to achieve a consolidation of market position and increase efficiency strengthens the managers' belief that the firm is on the right track. I close my analysis with two important considerations. Focusing on market orientation as a resource is only worthwhile in those firms which strive to achieve sustained competitive advantage. For those who are satisfied with their current position, and so do not attempt to grow either in terms of efficiency or profitability, the resource-based view does not have anything relevant to communicate. Furthermore, it must be recognised that market orientation is not a button which will automatically increase performance when pressed. Its effects often only appear indirectly and over the long term, and – as the analyses in the literature show – are dependent on the culture and the environment.
Korlátozottan hozzáférhető
Determinants of Sovereign Bond Spreads in Emerging Markets
(2014) Csontó, Balázs; Horvath, Julius; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Using several estimation methods, we analyzed the determinants of emerging market sovereign bond spreads and their cross-country co-movements in a number of countries from four different perspectives. First, we analyzed emerging market debt spreads with the aim to disentangle the effect of global and country-specific developments as well as showed that the importance of country-specific and global factors is conditional on the time horizon and the degree of volatility in financial markets. Specifically, we showed that (i) while both country-specific and global developments are important determinants of spreads in the long run, it is mostly the global factors that determine spreads in the short run; (ii) while country-specific fundamentals are important determinants of spreads in each regime the importance of global factors increases during high-volatility periods. Second, we investigated whether and how the strength of fundamentals is related to the sensitivity of spreads to global factors. Using three different methods, we showed that countries with stronger fundamentals tend to have lower sensitivity to changes in global risk aversion. Third, we decomposed changes in emerging market sovereign spreads in seven periods over the last decade in order to understand whether they are driven by improving fundamentals and/or global factors, and what role the unexplained part of changes plays. In general, we found that in periods of severe market stress and general lack of public understanding of country-specific developments, such as during the intensive phase of the Eurozone debt crisis, global factors tend to drive the changes in spreads and misalignment tends to increase in magnitude and its share in actual spreads increases. Finally, we also analyzed the cross-country co-movement of spreads using two methods. In short, we showed that co-movements of spreads tend to vary across periods associated with low and high volatility in financial markets. A disszertációban több becslési módszerrel elemezzük a feltörekvő piaci államkötvény-felárak meghatározóit, valamint a felárak együttmozgását négy különböző nézőpontból. Egyrészt, megpróbáljuk beazonosítani az ország-specifikus és a globális tényezők szerepét a felárak alakulásában, valamint rámutatunk, hogy azok jelentősége függ a választott időhorizonttól és a piaci környezettől. Megmutatjuk, hogy (i) míg az ország-specifikus és a globális tényezők egyaránt hatnak a felárakra hosszú távon, rövid távon elsősorban utóbbiak mozgatják őket; (ii) miközben az ország-specifikus fundamentumok az összes rezsimben hatnak a felárak alakulására, a globális környezet jelentősége növekedik a magas volatilitással rendelkező időszakokban. Másrészt, megvizsgáljuk, hogy a fundamentumok erőssége hogyan hat a felárak globális tényezőkre való érzékenységére. Három különböző módszerrel is azt találjuk, hogy az erős fundamentumokkal rendelkező országok felárának kisebb a globális kockázati étvágyra való érzékenysége. Harmadrészt, a felárak változását felbontotjuk a fundamentumok és a globális tényezők hozzájárulására hét időszak során az elmúlt évtizedben. Röviden összefoglalva azt találjuk, hogy a piaci stresszel jellemezhető időszakokban, mint amilyen az Eurózóna adósságválsága, elsősorban a globális tényezők hatnak a felárakra, valamint a félreárazás mértéke növekszik. Végül, két módszerrel elemezzük a felárak országok közötti együttmozgását. Röviden, megmutatjuk, hogy a felárak együttmozgásának mértéke különbözik az alacsony és a magas volatilitással rendelkező időszakokban.
Korlátozottan hozzáférhető
Social trust and the Legal System Through the Lens of the Puzzle of Great Britain
(2014) Hodosi, Anett; Győrffy, Dóra; Gilányi, Attila; Hodosi, Anett; Közgazdaságtudományok doktori iskola
Social trust has been widely regarded among researchers as a critical condition for economic growth, effective governance and subjective welfare long before the recent economic crisis. At an individual level it enhances one’s views on democratic institutions, increases the likelihood of participating in politics and makes people more tolerant towards each other (USLANER, 2002; DELHEY – NEWTON, 2005; ROTHSTEIN, 2011). On the level of the society, trust is associated with more democratic institutions, less inequality, crime and corruption and larger growth (LEVI, 1998; ROSE-ACKERMAN, 2001; USLANER, 2002; KEEFER – KNACK, 2005; ROTHSTEIN, 2011). As formal and informal institutions are interlinked; one cannot be changed without affecting the other (HODGSON, 1998; AOKI, 2007; BOETTKE ET AL., 2008). The stickiness of new formal institutions is highly dependent on the past and the level of closeness to the metis, which is “the set of informal practices and expectations that allow ethnic groups to construct successful trade networks” (BOETTKE ET AL., 2008:9) If formal changes are in synchrony with local informal background, long-term effect can be ensured. ROTHSTEIN (2005) argued that there is a positive link between legal institutions and social trust. To create trustworthy institutions, two features of the institutions play a crucial role, namely impartiality and efficiency (LEVI, 1998, ROTHSTEIN, 2005). Thus our expectations are that we find high-quality legal institutions accompanied by a high level of social trust when examining their correlation among 24 European Union member states. This expectation is satisfied by all countries with the exception of Great Britain, which constitutes an anomaly. In the fatherland of the Rule of Law (BINGHAM, 2010:10-25; FUKUYAMA, 2012:326) high legal institutional quality is paired by an unusually low level of social trust. It is a puzzling case, one which suggests that a high quality legal framework is a necessary but not sufficient condition to build social trust. It leads to the question of what other factors are needed on top of ‘good’ institutions to allow people to trust in each other in general. We suggest a new comprehensive approach incorporating the analysis of immigration, inequality and access to impartial justice data to shed light on the trust-eliminating mechanisms based on the comparison of two sub-populations of Great Britain: the minority and majority ethnic groups. We conduct the research within the framework of an embedded within-case analysis with the help of a qualitative and quantitative examination. The key argument of the dissertation is that a high-quality legal system at a macro level is a necessary but not a sufficient condition to augment social trust. The additional framework condition of access to impartial justice has to be fulfilled on the level of minority and majority ethnic groups as well to allow the legal system to generate social trust. When ethnic heterogeneity is combined with considerable variance in the level of income inequality and poverty between the majority and minority ethnic groups, impartial access to a fair justice system becomes even more crucial. A társadalmi bizalomra a kutatók már jóval a legutóbbi gazdasági válság előtt széles körben úgy tekintettek, mint amely a gazdasági növekedés, a hatékony kormányzás és a szubjektív jólét kritikus feltétele. A bizalom az egyén szintjén kedvezőbbé teszi a demokratikus intézmények iránti véleményt, fokozza a politikában való részvétel valószínűségét, az embereket toleránsabbá teszi egymás iránt (USLANER, 2002; DELHEY – NEWTON, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Társadalmi léptékben a bizalom összefüggésben áll a demokratikus intézmények nagyobb számosságával, az egyenlőtlenségek, bűnözés és korrupció alacsonyabb szintjével, valamint az erőteljesebb növekedéssel (LEVI, 1998; ROSE-ACKERMAN, 2001; USLANER, 2002; KEEFER – KNACK, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Tekintettel arra, hogy a formális és informális intézmények egymásba fonódnak, az egyik nem változtatható meg a másikra gyakorolt hatás nélkül (HODGSON, 1998; AOKI, 2007; BOETTKE ET AL., 2008). Az új formális intézmények tartós fennmaradása nagyban függ a múlttól, valamint a „métiszhez” való közelség szintjétől, mely “az informális gyakorlatok és elvárások azon összességére utal, mely lehetővé teszi az etnikai csoportok számára sikeres kereskedelmi hálózatok kialakítását” (BOETTKE ET AL., 2008:9) Ha a formális változások összhangban vannak a helyi informális háttérrel, a hosszú távú hatások biztosíthatók. ROTHSTEIN megállapítása szerint pozitív kapcsolat áll fenn a jogi intézmények és a társadalmi bizalom között. A megbízható intézmények létrehozásában az intézmények két jellemzője játszik döntő szerepet, nevezetesen a pártatlanság és a hatékonyság. (LEVI, 1998, ROTHSTEIN, 2005) A várakozásunk tehát az, hogy amikor a fenti összefüggéseket vizsgáljuk 24 európai uniós tagállamban, kiemelkedő színvonalon működő jogi intézményeket találunk magas szintű társadalmi bizalommal párosulva. Ennek a várakozásnak mindegyik ország megfelel, kivéve Nagy-Britanniát, amely anomáliaként viselkedik. A rule of law szülőhazájában (BINGHAM, 2010:10-25; FUKUYAMA, 2012:326) a kiemelkedő jogintézményi minőség szokatlanul alacsony szintű társadalmi bizalommal párosul. Mindez egy elgondolkodtató eset, mely azt sugallja, hogy a kiváló színvonalú jogi keret szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom kialakulásának. Felvetődik tehát a kérdés, hogy milyen egyéb tényezők szükségesek a ‘jó’ intézmények mellett ahhoz, hogy az emberek általánosságban véve bizalommal legyenek egymás iránt. Egy új, átfogó megközelítést alkalmazunk, mely magába foglalja a bevándorlást, gazdasági- és jövedelem-egyenlőtlenséget, valamint jogrendszeri hozzáférést mutató adatok egységes keretben való elemzését Nagy-Britannia két al-populációján keresztül: a kisebbségi és többségi etnikai csoportokon. A disszertáció mind kvalitatív mind kvantitatív módon megközelíti a témát beágyazott, eseten belüli esettanulmány határain belül. A disszertáció fő mondanivalója, miszerint a magas minőségű jogrendszer makroszinten szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom növelésének. Mint további keretfeltétel, a pártatlan igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a kisebbségi és többségi etnikai csoportok szintjén egyaránt teljesülnie kell annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jogrendszer társadalmi bizalom-generáló hatása Amikor etnikai heterogenitás a jövedelem-egyenlőtlenségek és nélkülözés terén tapasztalható, kisebbségi és többségi etnikai csoportok közötti számottevő különbségekkel párosul, akkor a pártatlan jogrendszerhez való egyenlő hozzáférés méginkább felértékelődik. A társadalmi bizalomra a kutatók már jóval a legutóbbi gazdasági válság előtt széles körben úgy tekintettek, mint amely a gazdasági növekedés, a hatékony kormányzás és a szubjektív jólét kritikus feltétele. A bizalom az egyén szintjén kedvezőbbé teszi a demokratikus intézmények iránti véleményt, fokozza a politikában való részvétel valószínűségét, az embereket toleránsabbá teszi egymás iránt (USLANER, 2002; DELHEY – NEWTON, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Társadalmi léptékben a bizalom összefüggésben áll a demokratikus intézmények nagyobb számosságával, az egyenlőtlenségek, bűnözés és korrupció alacsonyabb szintjével, valamint az erőteljesebb növekedéssel (LEVI, 1998; ROSE-ACKERMAN, 2001; USLANER, 2002; KEEFER – KNACK, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Tekintettel arra, hogy a formális és informális intézmények egymásba fonódnak, az egyik nem változtatható meg a másikra gyakorolt hatás nélkül (HODGSON, 1998; AOKI, 2007; BOETTKE ET AL., 2008). Az új formális intézmények tartós fennmaradása nagyban függ a múlttól, valamint a „métiszhez” való közelség szintjétől, mely “az informális gyakorlatok és elvárások azon összességére utal, mely lehetővé teszi az etnikai csoportok számára sikeres kereskedelmi hálózatok kialakítását” (BOETTKE ET AL., 2008:9) Ha a formális változások összhangban vannak a helyi informális háttérrel, a hosszú távú hatások biztosíthatók. ROTHSTEIN megállapítása szerint pozitív kapcsolat áll fenn a jogi intézmények és a társadalmi bizalom között. A megbízható intézmények létrehozásában az intézmények két jellemzője játszik döntő szerepet, nevezetesen a pártatlanság és a hatékonyság. (LEVI, 1998, ROTHSTEIN, 2005) A várakozásunk tehát az, hogy amikor a fenti összefüggéseket vizsgáljuk 24 európai uniós tagállamban, kiemelkedő színvonalon működő jogi intézményeket találunk magas szintű társadalmi bizalommal párosulva. Ennek a várakozásnak mindegyik ország megfelel, kivéve Nagy-Britanniát, amely anomáliaként viselkedik. A rule of law szülőhazájában (BINGHAM, 2010:10-25; FUKUYAMA, 2012:326) a kiemelkedő jogintézményi minőség szokatlanul alacsony szintű társadalmi bizalommal párosul. Mindez egy elgondolkodtató eset, mely azt sugallja, hogy a kiváló színvonalú jogi keret szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom kialakulásának. Felvetődik tehát a kérdés, hogy milyen egyéb tényezők szükségesek a ‘jó’ intézmények mellett ahhoz, hogy az emberek általánosságban véve bizalommal legyenek egymás iránt. Egy új, átfogó megközelítést alkalmazunk, mely magába foglalja a bevándorlást, gazdasági- és jövedelem-egyenlőtlenséget, valamint jogrendszeri hozzáférést mutató adatok egységes keretben való elemzését Nagy-Britannia két al-populációján keresztül: a kisebbségi és többségi etnikai csoportokon. A disszertáció mind kvalitatív mind kvantitatív módon megközelíti a témát beágyazott, eseten belüli esettanulmány határain belül. A disszertáció fő mondanivalója, miszerint a magas minőségű jogrendszer makroszinten szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom növelésének. Mint további keretfeltétel, a pártatlan igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a kisebbségi és többségi etnikai csoportok szintjén egyaránt teljesülnie kell annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jogrendszer társadalmi bizalom-generáló hatása Amikor etnikai heterogenitás a jövedelem-egyenlőtlenségek és nélkülözés terén tapasztalható, kisebbségi és többségi etnikai csoportok közötti számottevő különbségekkel párosul, akkor a pártatlan jogrendszerhez való egyenlő hozzáférés méginkább felértékelődik. A társadalmi bizalomra a kutatók már jóval a legutóbbi gazdasági válság előtt széles körben úgy tekintettek, mint amely a gazdasági növekedés, a hatékony kormányzás és a szubjektív jólét kritikus feltétele. A bizalom az egyén szintjén kedvezőbbé teszi a demokratikus intézmények iránti véleményt, fokozza a politikában való részvétel valószínűségét, az embereket toleránsabbá teszi egymás iránt (USLANER, 2002; DELHEY – NEWTON, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Társadalmi léptékben a bizalom összefüggésben áll a demokratikus intézmények nagyobb számosságával, az egyenlőtlenségek, bűnözés és korrupció alacsonyabb szintjével, valamint az erőteljesebb növekedéssel (LEVI, 1998; ROSE-ACKERMAN, 2001; USLANER, 2002; KEEFER – KNACK, 2005; ROTHSTEIN, 2011). Tekintettel arra, hogy a formális és informális intézmények egymásba fonódnak, az egyik nem változtatható meg a másikra gyakorolt hatás nélkül (HODGSON, 1998; AOKI, 2007; BOETTKE ET AL., 2008). Az új formális intézmények tartós fennmaradása nagyban függ a múlttól, valamint a „métiszhez” való közelség szintjétől, mely “az informális gyakorlatok és elvárások azon összességére utal, mely lehetővé teszi az etnikai csoportok számára sikeres kereskedelmi hálózatok kialakítását” (BOETTKE ET AL., 2008:9) Ha a formális változások összhangban vannak a helyi informális háttérrel, a hosszú távú hatások biztosíthatók. ROTHSTEIN megállapítása szerint pozitív kapcsolat áll fenn a jogi intézmények és a társadalmi bizalom között. A megbízható intézmények létrehozásában az intézmények két jellemzője játszik döntő szerepet, nevezetesen a pártatlanság és a hatékonyság. (LEVI, 1998, ROTHSTEIN, 2005) A várakozásunk tehát az, hogy amikor a fenti összefüggéseket vizsgáljuk 24 európai uniós tagállamban, kiemelkedő színvonalon működő jogi intézményeket találunk magas szintű társadalmi bizalommal párosulva. Ennek a várakozásnak mindegyik ország megfelel, kivéve Nagy-Britanniát, amely anomáliaként viselkedik. A rule of law szülőhazájában (BINGHAM, 2010:10-25; FUKUYAMA, 2012:326) a kiemelkedő jogintézményi minőség szokatlanul alacsony szintű társadalmi bizalommal párosul. Mindez egy elgondolkodtató eset, mely azt sugallja, hogy a kiváló színvonalú jogi keret szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom kialakulásának. Felvetődik tehát a kérdés, hogy milyen egyéb tényezők szükségesek a ‘jó’ intézmények mellett ahhoz, hogy az emberek általánosságban véve bizalommal legyenek egymás iránt. Egy új, átfogó megközelítést alkalmazunk, mely magába foglalja a bevándorlást, gazdasági- és jövedelem-egyenlőtlenséget, valamint jogrendszeri hozzáférést mutató adatok egységes keretben való elemzését Nagy-Britannia két al-populációján keresztül: a kisebbségi és többségi etnikai csoportokon. A disszertáció mind kvalitatív mind kvantitatív módon megközelíti a témát beágyazott, eseten belüli esettanulmány határain belül. A disszertáció fő mondanivalója, miszerint a magas minőségű jogrendszer makroszinten szükséges, de nem elégséges feltétele a társadalmi bizalom növelésének. Mint további keretfeltétel, a pártatlan igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésnek a kisebbségi és többségi etnikai csoportok szintjén egyaránt teljesülnie kell annak érdekében, hogy lehetővé váljon a jogrendszer társadalmi bizalom-generáló hatása Amikor etnikai heterogenitás a jövedelem-egyenlőtlenségek és nélkülözés terén tapasztalható, kisebbségi és többségi etnikai csoportok közötti számottevő különbségekkel párosul, akkor a pártatlan jogrendszerhez való egyenlő hozzáférés méginkább felértékelődik.
Korlátozottan hozzáférhető
Fiatal diplomások foglalkoztathatósága Magyarországon
(2014) Kiss, Zsuzsanna; Kun, András; Közgazdaságtudományok doktori iskola
A felsőoktatás tömegesedésének hatására a munkaerőpiac is átalakult. Ilyen átalakulás után fontos és érdekes kutatási terület a felsőfokú végzettséggel rendelkezők munkaerő-piaci integrációjának sikerességét elemezni. Ezen a témakörön belül különböző tanulmányokban, esszékben találkozhatunk a foglalkoztathatóság kifejezéssel, esetenként a diplomások körére szűkített értelmezési keretben, vagy ennél tágabb kontextusban. Munkám motivációját az adta, hogy a szakirodalomban számos megközelítése létezik a foglalkoztathatóságnak, a téma kutatói különböző nézőpontokból vizsgálják a fiatal diplomások elhelyezkedésének körülményeit. A foglalkoztathatóság konceptualizálása során úgy is lehet fogalmazni, hogy bár a szakirodalomban a téma kutatói különböző aspektusokból közelítik meg a kérdést, a foglalkoztathatóság-definíciók közös eleme, a munkaerő-piaci sikeresség szinonimájaként az egyén munkavállalásának esélyét, valószínűségét tekintik foglalkoztathatóságnak, melyet számos tényező befolyásol. Ennek kapcsán felmerült bennem a kérdés, hogy melyek ezek a tényezők, és hogyan hatnak a foglalkoztathatóságra, különös tekintettel a napjainkra egyre nagyobb számban munkaerőpiacra kilépő diplomásokéra? A felsőoktatás és a munkaerőpiac közötti kapcsolatot többek között a jól képzett munkaerő jelenti. E kapcsolat elsődleges érintettjei a felsőoktatásból kikerülő frissdiplomások, akik el szeretnének helyezkedni, elképzeléseiknek megfelelő állást szeretnének találni. A dolgozat az oktatás és a munkavállalás közötti átmenet elemzésére vállalkozik. A doktori értekezés fő, összefoglaló kérdése: Milyen tényezők befolyásolják a fiatal diplomások foglalkoztathatóságát Magyarországon? A kérdés megválaszolásához négy kapcsolódó alkérdést fogalmaz meg az értekezés, melyekhez egy-egy hipotézis tartozik. A kérdések empirikus tesztelése során elsődleges forrás a Diplomás Pályakövető Rendszer 2012-es adatbázisa, mely kiegészül a 2011-es adatbázis adataival, valamint a KSH adataival. A dolgozat feltérképezi azokat a tényezőket, melyek szignifikánsan befolyásolják a fiatal diplomások első álláskeresési idejét, a nettó béreket, a szakmai illeszkedést, valamint rávilágít a szakterületek közötti hasonlóságokra és különbségekre. Due to the higher education expansion a transformation occured in the labour market. After such a transformation it is an important and interesting research field to analyse the success of labour market integration for higher educated people. In different essays and studies in this topic we can meet with the concept of employability sometimes as a restricted scope of the graduates frame of interpretation or in a broader context. My work was motivated by the fact that in the special literature there are numerous approaches to employability, and researchers in the field investigate the circumstances of the employment of young graduates from different perspectives. When conceptualising employability it can be noted that while researchers in the field approach it from different perspectives, the common element of employability is that it deals with the employability of the individual job-seeker and his/her likelihood of finding employment, which is affected by numerous factors. In this context we can ask the question, what are these factors and how they influence employability, particularly in the labour market today with increasing numbers of entering graduates. The relationship between higher education and the labour market means, among other things, a well-trained work force. Those primarily affected by this relationship are recently graduates who are looking to find themselves a job that will meet their expectations. This study undertakes an analysis of the transition between education and starting work. The main questions of the thesis: What factors affect the employability of young graduates in Hungary? To answer this question, four sub-questions are related to formulate the thesis to which belong four hypotheses. In empirical testing the primary resource for questions was the Graduate Course Tracking System (DPR) 2012 database, to which the database DPR 2011 and the CSO data were added. The dissertation explores the factors which significantly affect the first job search time for young graduates, their net wages, professional congruence and highlights the similarities and differences between the disciplines.
Korlátozottan hozzáférhető
Generosity Trends of Welfare State Regimes Before and After the Crisis
(2014) Orosz, Ágnes; Szanyi, Miklós; Közgazdaságtudományok doktori iskola
The overall aim of this dissertation is to provide a comprehensive analysis of the generosity trends of the different welfare state regimes in order to assess whether there is convergence between the distinct welfare state regimes. The financial and economic crisis, has led to an ongoing legacy of turbulence in the euro zone. The severe indebtedness problem in parts of the European Union and the lack of economic growth that has followed in the years since, combined with the already existing challenges of ageing population, has the inevitable consequence or assumption that the universalist and generous welfare states are no longer sustainable. In light of these processes the dissertation questions and analyses the reactions of the distinct welfare state regimes to these challenges, especially to the current financial and economic crisis. Therefore, the thesis is three-folded in its purpose: to investigate the convergence of the distinct welfare state regimes; to analyse the effects of the financial crisis on the evolution of the welfare state regimes; and to summarize the common features of the welfare state model in East Central Europe. The relevance of the thesis is two-folded. First, the already existing challenges of the welfare state, the new social risks and aging population is coupled with the new phenomena of financial crisis, euro-crisis, debt crisis and the lack of economic growth that has followed in recent years since which might lead to converging or diverging welfare outcomes. These processes affect the sustainability of the welfare state. Second relevance of the dissertation is linked to the commonalities and differences of the welfare state model in the East Central European region. Since the form and existence of the distinct ECE welfare state regime is so debated, the dissertation is aimed at collecting the common characteristics. The thesis is composed of 10 main sections. After the introductory part, the second chapter consists of the theoretical framework, literature review and definitions of concepts used in this research. Taking into account the theoretical framework, the hypotheses are proposed at the end of the second chapter. The research design and the applied methodology are presented in the third chapter. Trends of general government expenditures and aggregated public social spending are the basis of the comparison and analysis carried out in Chapter 4. Chapter 5-9 consist of detailed examination of the distinct welfare state regimes and five illustrative case studies for each regime type, leading to conclusions and new scientific results and theses which are proposed in Chapter 10. A disszertáció legfontosabb célja a jóléti modellek generozitási trendjeinek átfogó elemzése, amely révén meghatározható, hogy az egyes rezsimek konvergáltak-e a 90-es éveket követő időszakban napjainkig. A jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság, az eurókrízis, az elmúlt évek adósság- és növekedési válsága Európa egyes területein, amelyek együttesen a jóléti állam működését megnehezítő öregedő társadalom problematikájával egyértelműen megkérdőjelezik a jóléti állam fenntarthatóságát. Ezen kihívások tükrében a disszertáció megvizsgálja a jóléti állam rezsimek reakcióit, különös tekintettel a pénzügyi és gazdasági válság okozta folyamatokra. A disszertáció ezért három fő területre fókuszál: a jóléti állam rezsimek közötti konvergencia vizsgálatára; a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság jóléti államok alakító hatására; valamint a közép-kelet-európai modell sajátosságainak meghatározására. A disszertáció két tekintetben is relevánsnak tekinthető. Egyrészt, a 2008-ban Európát is elérő pénzügyi és gazdasági válság, az eurókrízis, az adósságválság, a gazdasági növekedés lassulása, valamint az elöregedő társadalom és egyéb „új társadalmi kockázatok” (new social risks) hatásai megkérdőjelezték az univerzális, kiterjedt jóléti államok fenntarthatóságát. Ezért is fontos megvizsgálni, hogy konvergáltak-e a jóléti modellek, valamint hogy erre a feltételezett konvergenciára hogyan hatott a jelenlegi válság. Másik szempontból relevánsnak tekinthető a dolgozat, hiszen a KKE jóléti modell sajátos jegyeit is összefoglalja. A többi modell vizsgálatához képest a KKE-régió országaival alaposabban foglalkozik a disszertáció, hiszen ők többnyire kimaradnak a jelentős összehasonlító szociálpolitikai vagy jóléti elemzésekből. A disszertáció tíz fejezetből áll. A bevezető fejezetet az elméleti keret követi, amely magába foglalja az irodalmi összefoglaló és a disszertációban alkalmazott definíciók meghatározását. Az elméleti keret alapján kerülnek meghatározásra a hipotézisek a második fejezet végén. Az elméleti keret ismertetését követően kerül bemutatásra a kutatási és alkalmazott módszertan a harmadik fejezetben. A disszertáció negyedik fejezetében bemutatom az állami szerepvállalás változó trendjeit, elemzem az államháztartás kiadási oldalának alakulását a kilencvenes évek közepétől az öt modell esetében. A szociális kiadások értékeléséhez mindenképpen szükséges az általános kép az állami redisztribúció mértékének alakulásáról. Ezután térek át az aggregált szociális kiadások elemzésére a különböző modellek esetében, és általános megállapításokat teszek arra nézve, hogy a válság hogyan formálta át ezt a területet az Európai Unión belül. Az ötödik fejezetet az északi modell és a dán illusztratív esettanulmány részletes bemutatása alkotja, amelyet a hatodik fejezetben az angolszász modell és Nagy Britannia esete követi. A kontinentális modell sajátosságai, valamint a német eset feldolgozása a hetedik fejezetben történik meg, amelyet a nyolcadik fejezetben a mediterrán modell és a spanyol eset részletes elemzése követ. A kilencedik fejezet tárgyalja a KKE modell sajátos jegyeit, valamint a magyar jóléti rendszer alakulását. Az összehasonlító elemzés az illusztratív esettanulmányokkal együtt konklúziók levonására ad lehetőséget, amely biztosítja a tézisek és új tudományos eredmények meghatározását a tízedik fejezetben.

Böngészés

legfrissebb feltöltések