Minden polgári peres és nemperes eljárásnak a jogvita eldöntése és az érdemi határozat meghozatala tekintetében a legfontosabb része a bizonyítás. Annak ellenére, hogy a különböző eljárásokban alapvetően a szabad bizonyítás elve érvényesül, a bizonyítási eljárásban a különleges (tudományos, technikai) szakismeretet igénylő tények megállapítása rendszerint a szakértő kötelessége. Dolgozatom célja a polgári peres eljárásban folytatott szakértői bizonyítás sajátosságainak részletes elemzése, a szakértők szerepének és jelentőségének bemutatása, alkalmazásuk kérdéseinek meghatározása.Szakdolgozatom kiindulópontja egy rövid jogtörténeti megalapozást követően a szakértő státusza, valamint a polgári eljárás többi szereplőjével való viszonya volt. A szakértő személyi bizonyítási eszköz, a szakvéleménye pedig bizonyíték (bizonyító tény), mégpedig valamilyen tapasztalati tétel fennállására vagy fenn nem állására nézve. Amikor a szakértő a bíróság előtt véleményt nyilvánít, valamilyen tapasztalati tételről tesz tudomáskijelentést. Tehát sosem a múltbeli, hanem mindig jelenbeli tapasztalati tényekre vonatkozó bizonyítékot szolgáltat, amelyről a bíróság valamilyen múlt, esetleg jövőbeli tényre következtet. A szakértő szerepe a polgári perbeli bizonyítás körében rendkívül hangsúlyos, a tudomány haladása feltétlenül emeli a szakértői vélemények használhatóságát, értékét és beszerzésük indokoltságát, még akkor is, ha az eredményt befolyásolják szubjektív körülmények is. A bíróságok nem csak akkor alkalmaznak szakértőt, ha azt a különleges szakértelem indokolttá teszi, hanem az egyszerűbb, gyorsabb és célszerűbb bizonyítás érdekében is. Így szakértői bizonyítás felvételére kerül sor, olyan tapasztalati tételek tekintetében is, amelyek az általános élettapasztalatokhoz, vagy műveltséghez tartoznak, amelyek tehát nem csak speciális szakismerettel rendelkező személyek számára, hanem tulajdonképpen mindenki számára hozzáférhetőek.