Vizsgálataim eredményei alapján bebizonyosodott, hogy nem támaszkodhatunk kizárólag a Wolterstorff-indexre, mindenképpen genetikai vizsgálatra van szükség a hibridizáció tényének igazolására. Azonban a kiugró metrikai értékeket produkáló egyedek arra adnak okot, hogy érdemes további kutatásokat eszközölni a Dél-Nyírségben, illetve a térségben kelet felé haladva, együttműködve a határon túli szakemberekkel. Dolgozatomban részletesen beszámolok a dunai tarajosgőte éves életmenetének szakaszairól, a lárvális fejlődés stádiumairól. A dunai tarajosgőték életciklusának megfigyelésével láthatjuk, hogy kora tavasztól szeptember végéig a farkos kétéltűeknek szükségük van a vízi élettérre. A dunai tarajosgőte a leginkább vízi életmódot folytató, szezonális ciklusát tekintve a legtovább vízben tartózkodó faj a tarajosgőte alakkör tagjai közül, így elengedhetetlen a kétéltű szaporodóhelyeket biztosító, ésszerű vízgazdálkodás. A tarajosgőte fajcsoportra irányuló kutatásaimat folytatva távlati célom bejárni a Bihari-hegyek felől érkező Berettyó és Sebes-Körös völgyeit, és felkeresni azokat az élőhelyeket, ahol a Triturus dobrogicus és Triturus cristatus elterjedési területe egykor átfedésbe kerülhetett, és az ebből származó hibrid egyedek ma megtalálhatóak.