Az agrár-környezetgazdálkodási program integrált szántóföldi célprogramja és a hagyományos gazdálkodási mód abban tér el egymástól, hogy az AKG programban részt vevő gazdaságoknak meg kell felelniük a program előírásainak, melynek célja, hogy csökkentse a mezőgazdasági termelés környezetterhelő hatásait azzal, hogy meghatározza a tápanyag-gazdálkodási feltételeket, a kijuttatható vegyszereket, valamint többek között a vetésforgó elemeit. Ezen kritériumoknak való megfelelés többlet kiadással járhat, valamint hozambeli kiesést eredményezhet. Az AKG támogatás célja, hogy kompenzálja a kötelezettség vállalással érintett gazdálkodóknak a kieső jövedelmet, valamint motiválja a programban részt vevőket, hogy tegyenek környezetükért, hiszen a kifizetések tartalmaznak ösztönző célú többlettámogatást is. A dolgozatom legfőbb célkitűzése az volt, hogy közel azonos feltételekkel rendelkező AKG-s és hagyományos területek eredmény és hatékonysági mutatói alapján kiszámoljam, hogy milyen hatása van az AKG-s integrált szántóföldi kifizetéseknek. A „Vizsgált Cégek” között volt két olyan tag vállalkozás, az AKG-s „A” cég és a konvencionális termelést folytató „B” cég, melyek gépesítettségükben közel azonosak, valamint a vizsgálatba bevont területeik is egy dűlőben helyezkednek el, így a szállítási távolságok is közel megegyeztek. Ezeken túl mindkét cég a „Vizsgált Cégek” irányában közvetlenül betakarítás után elszámolja a terményeket, így azokat azonos elszámolási áron tudtam figyelembe venni az árbevétel kiszámolása során. Jó összehasonlíthatóságért csak a közvetlen termelési költségeket vettem figyelembe, valamint az AKG-s megfelelésből adódó többletkiadásokat, így letisztított ágazati modelleket kaptam a vizsgált 7 táblában 3 évben (2010-2012). Miután elkészítettem a tábla modelleket a debreceni Üzemtani Iskola módszertanával összehasonlításokat is végeztem az egyes ágazatokban. Az agrár-környezetgazdálkodás és a konvencionális gazdálkodásban részt vevő két gazdaság ágazati összehasonlítása során törekedtem arra, hogy csak a lényegi elemeket emeljem ki, hogy a különbségek hangsúlyozására fektessek nagyobb súlyt. Az összehasonlítás eredményeként elmondható, hogy az őszi búza esetén 2010 és 2011-ben az AKG program integrált szántóföldi kifizetése kompenzálta a bevételkiesést és ösztönzte a programban való részvételt. Három fő növény esetén volt elegendő adat ahhoz, hogy összehasonlításokat tudjak végezni, így az őszi búza, az árukukorica és a silókukroica esetén. Ezekről összességében elmondható, hogy mind a három ágazat esetén a vizsgált években az AKG-s támogatásnak nem csak a bevételkiesést sikerült kompenzálnia, hanem ösztönző tartalommal is rendelkezett. Egy növény esetén, egy évben volt az megfigyelhető, hogy csak ösztönző része volt a támogatásnak, ugyanis silókukorica esetén 2011-ben támogatás nélkül is eredményesebb lett volna a termelés, mint a konvencionális. Mivel ezen összehasonlításokban nem szerepelt a vizsgált 7 táblában minden termesztett növény (pl. AKG-s lucerna, másodvetésű silókukorica), így elkészítettem a vállalati szintű fedezeti összegek összehasonlítását is. Ezek már tartalmazzák a csak az AKG-s termelésben jelen lévő lucerna adatokat is. Ennek elvégzése után a következő következtetésekre jutottam. 2010-ben és 2012-ben is eredményesebb volt az alternatív termelési mód a hagyományossal szemben, azonban 2011-ben hátrányba került fedezeti összegeket tekintve. A vizsgált három év átlagát is megvizsgáltam, s ebből kiderült, hogy fedezeti összeget tekintve az AKG-s termelés eredményesebb, mint a hagyományos, átlagosan több mint 20 ezer forinttal hektáronként. Mivel ez azonban ez nem éri el a felét sem az egy évben átlagosan kapott AKG-s támogatásnak, ezért elmondható, hogy a támogatás fedezi egyrészt az agrár-környezetgazdálkodás feltételrendszerének való megfelelésből adódó többletköltségeket, az esetleges hozamkülönbségeket. Ezeken felül pedig még a három év átlagában közel 20 ezer forinttal magasabb fedezeti összeggel számolhatott az „A” cég, mint a konvencionális termelést folytató „B” cég, mely ösztönzőleg hat az AKG programban való maradásra. Ezek alapján véleményem szerint a modell adatok alapján érdemes folytatnia a megkezdett agár-környezetgazdálkodási formát az „A” cégnek, valamint célszerű lenne megfontolnia a „B” cégnek, hogy pályázzon a programban való részvételre, hiszen így többlet fedezeti összegre tehetne szert. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a lucerna kiváló alapanyagul szolgált a „Vizsgált Cégek” más ágazatainak, hiszen hozzáadott értékkel növelve tovább értékesítésre illetve takarmányozásra kerül csakúgy, mint a sokszor másodvetésben a földbe kerülő silókukorica. De a piaci lehetőségeit minden gazdálkodónak figyelembe kell vennie, ha be kíván lépni az AKG programba. Megállapítható, hogy az AKG-s támogatás elérte céljait a vizsgált vállalkozás esetében, a „B” céghez viszonyítva, mivel nem csak kompenzáló, hanem ösztönző tételeket is tartalmazott. Érdemes volt áttérnie az „A” cégnek a környezetbarátabb AKG-s termelésre, hiszen azon túl, hogy élhetőbbé teszik környezetünket gazdaságilag is motiváltak arra, hogy megfeleljenek a követelményrendszernek.