Az irodalom mindig is közel állt hozzám, azonban Márai Sándor nevét csak nem rég hallottam először. Számomra ez nagyon meglepő. Tény, hogy a kommunista rendszerben Márai tabunak számított, ennek ellenére mégis csak a 20. század végén fedezték fel újra. Két regénye, A gyertyák csonkig égnek és az Eszter hagyatéka, amiket egyaránt magyarul és hollandul is olvastam, igazán elnyerték a tetszésemet, ezért kíváncsi voltam, hogy a holland és a flamand közönség milyen véleménnyel van a könyvekről. Mindenekelőtt Márai életét tanulmányoztam, többek között azt, hogy miért is kényszerült emigrációba, miért nem tért vissza szülőföldjére a kommunista rendszer bukása után sem. Olyan jó élete lett volna külföldön vagy esetleg írói munkásságát sokkal jobban megbecsülték ott kint? Ha igen, miért követett el mégis öngyilkosságot? Nagyon sok könyv foglalkozik ezekkel és az ezekhez hasonló kérdésekkel, így könnyen találtam rájuk választ. Egy fejezetet szántam az irodalmi fordítás módszerére is, hiszen egy fordítónak nagyon nehéz feladat az adott könyvet úgy lefordítani, hogy egy nem anyanyelvű olvasó is megértse azokat a dolgokat, amik egy anyanyelvű olvasó számára teljesen egyértelműek (például a régi magyar tisztségek elnevezései). Egy fordítónak figyelnie kell bizonyos dolgokra, ezért összegyűjtöttem a legáltalánosabb pontokat és szabályokat. Mint ahogy már fentebb is említettem, a központi kérdésem a Márai művek fogadtatása a holland nyelvű területeken volt. Egyetlen egy szóval tudnék rá válaszolni: pozitív. De ez miből is derül ki? Nos, például több százezer példány kelt el mindkettő regényből. A gyertyák csonkig égnek heteken át vezette a beststeller listákat és még ma is nagyon népszerű mű. A recenziók, amiket olvastam róluk, a regényeket több szempontból is vizsgálják, de minden cikkben olvashatunk pár dícsérő sort magáról az szerzőről és az ő munkásságáról. Ezzel kapcsolatban szántam egy rövid fejezetet A gyertyák csonkig égnek színházi feldolgozására is. Ugyanis az is hatalmas sikert aratott, és 2003-ban elnyerte a Toneel Publieksprijs-t (színházi közönségdíj). Remélem, az olvasó szakdolgozatom elolvasásával betekintést nyer nagyvonalakban Márai életébe és munkásságába, és kedve támad elolvasni ezt a két remekművet, ha eddig még esetleg nem tette volna meg.