Az utóbbi években jelentősen megemelkedett hazánkban a „műhiba perek” száma, holott korábban szinte senki nem merte, illetve nem kívánta megkérdőjelezni az orvosok tudását és tekintélyét. Az 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) egyik nagy újítása, hogy a betegeket a korábbi kiszolgáltatott helyzetükből kiemelve, az orvosokkal egyenrangú partnerré tette az egészségügyi tevékenység kapcsán. Ez oda vezetett, hogy mára a betegek ezeket a szolgáltatásokat is a gazdaság egyéb területeihez hasonló módon közelítik meg; ezáltal csökken a toleranciaszint, s gyakran megkérdőjeleződik a nyújtott szolgáltatás minősége. A mindezekkel kapcsolatos jogi viták rendezésében ügyvédi irodák erre specializálódott sora segíti a feleket. Az alperes egészségügyi szolgáltatókat egyre gyakrabban marasztalják el, a kártérítési összegek pedig egyre magasabb szinteket érnek el, azaz bekövetkezett hazánkban is az „amerikanizálódás” folyamata az egészségügy területén. Az egészségügyi szolgáltatók kártérítési felelőssége terén az utóbbi tíz évben jelentős változások mentek végbe. Dolgozatomban ezt a területet szeretném bemutatni a vonatkozó jogszabályok és bírói gyakorlat ismertetésével, valamint a felmerült problémák és lehetséges megoldások felvázolásával.