A gazdag gabona és olajtartalékokkal rendelkező Románia harmincas évekbeli fegyverkezési programjában a repülőgépipar kiemelt szerepet kapott. A románok tanulni akartak az első világháború tapasztalataiból, amikor rövid idő alatt vereséget szenvedtek az ellenfeleiktől és komoly karbantartási problémákkal szembesültek a külföldről beszerzett gépeiknél, nem sok sikerrel. A harmincas években igyekeztek a legmodernebb gépek és repülőgépmotorok licenszeit beszerezni, de a gyártókapacitás bővítése szervezési és korrupciós problémák miatt nem ment egyik napról a másikra, kevés szakemberrel rendelkeztek. A háború előtt gyártott típusok tartották a lépést a nagyhatalmak korszerű gépeivel, de csak kis számban tudták gyártani őket. A tömeges gyártás beindítása is sok időt vett igénybe és az a gép, amely a licensz megvásárlásakor még kimondottan korszerűnek számított, mire a gyártása beindult már jobb esetben is csak középkategóriás volt. A tervezett gyártó kapacitást csak 1942-re sikerült elérni, jóval megkésve az eredeti tervhez képest, amikorra a legyártott típusok már elavulóban voltak. Ekkorra majdnem az összes összekötő és tüzérségi megfigyelő gépük, a vadászok többsége és a bombázók jelentős része is román fejlesztésű vagy gyártású volt. Valószínűleg az FARR volt a legkisebb légierő, amelyik el tudta ezt érni, de csak a már meglévő, Odessza ostromakor kimerült repülőegységek állományának feltöltésére voltak képesek és ezt is csak 1942 szeptemberére tudták megvalósítani. Az 1941-től 1944-ig legyártott 67 J.R.S. 79B kétmotoros bombázógép, mely már 1940-ben elavultnak számított nem mondható jelentős mennyiségnek. A legsikeresebb projekt a I.A.R. 80/81-es vadászgép volt, ami 1939-ben modern vadászgépnek számított, 1941-ben már 119 gyártottak le belőle és ezt a termelési kapacitást 1944-ig szinten is tartották, de 1942 után már nem tudták megfelelően korszerűsíteni, elavulttá vált. A Bf 109G-4 gyártása sem indult el a tervezet időben, 1944-ben csak 6 vadászgépet sikerült legyártani. Románia háborúba való belépése előtt a külföldi megrendelések és licensz vásárlások sikere figyelemre méltó. A gazdag gabona és olaj tartaléka jó mozgásteret biztosított Bukarest számára, amivel sikerült ellensúlyozni a román repülőgép ipar hiányosságait. 1939-ben és 1940-ben azonban elvesztették korábbi szállítóikat (lengyelek, franciák és angolok), ez is hozzájárult ahhoz, hogy a külföldi repülőgép típusoknál a háború elején kialakult alkatrészhiány megoldhatatlan feladatot állított fel. A kis román repülőgépipar a háború alatt már nem tudott lépést tartani azzal a hihetetlen fejlődési tempóval, amit a nagyhatalmak diktáltak. A licenszben gyártott német repülőgépmotorok még egy időre haladékot adtak volna, de erre nem sikerült megállapodásokat kötni. 1942-re a román gyártású gépek már elavultnak számítottak, de egészen a háború végéig még mindig eredményesen voltak alkalmazhatóak a másodlagos frontokon. Mivel pilótája elegendő számban állt rendelkezésre, saját gyártású gépekkel ellátva őket, a román légierő 1942-től meg tudta őrizni harcképességét, és 1943-ban, amikor már élvonalbeli gépeket kaptak a németektől, azokba nem újoncokat, hanem két éves fronttapasztalattal rendelkező veteránok tucatjait tudták beültetni. Annak ellenére, hogy a román gyártású gépek teljesítménye az ellenfeleikhez képest fokozatosan romlott, gyártásuk részben lehetővé tette az FARR harcképességének megőrzését. 1943 és 1944-ben német „kölcsön gépekkel” is repültek, majd csak a saját utánpótlásukra számítva harcoltak a szövetségesek oldalán. A pilótakiképzés is jónak volt mondható, hiszen békediktátum nem kötötte meg a románok kezét. A román vadászpilóták a szovjet ellenfeleiknél 1943-ig valamivel képzettebbnek bizonyultak, ami legtöbbször ellensúlyozta a szovjet számbeli fölényt és a háború folyamán legyártott szovjet gépek technikai fölényét. A vezető román ászok 1943-ban - már német gyártású Bf 109G-2 vadászgépeikkel - a V-VS ellen elért győzelmei is erről tanúskodnak. A háború alatt az FARR elegendő képzet pilótával rendelkezett, csak az 1944-es amerikai rendszeres légitámadások alkalmával alakult ki hiány a képzet és harcedzett pilótákból. Az 1941-es Szovjetunió elleni támadásra az FARR-nek sikerült a legnagyobb németekkel szövetséges légi kontingenst - a Harci Repülőcsoportot - kiállítani, melynek harceljárásain már érződött a német hatás. A hadjárat besszarábiai szakaszában, román repterekről felszállva, a Luftwaffe-vel együttműködve jól boldogultak, annak ellenére hogy az első napon kiemelkedően nagy veszteséget szenvedtek. A román kétmotoros közepes bombázók, ha nem a szárazföldi erőket támogatták, az arcvonal mögötti szovjet reptereket vagy az odesszai kikötőt bombázták. A bombázók szerencséjére besszarábiai hadjárat körzetében V-VS elsősorban taktikai bevetésekre koncentrált, az ellenséges szárazföldi egységeket és utánpótlásukat támadta, lehetőleg légifedezettel ellátva. Még a vadászokat a román célpontok szovjet bombázása miatt vissza nem vonták, a légifedezetük is megfelelő volt. Utána viszont a veszteségeik megnőttek. A román bombázók soha nem álltak rendelkezésre megfelelő számban. A román vadászok ebben a szakaszban jól boldogultak, legveszélyesebb ellenfelük a szovjet csöves légvédelem volt. Harci moráljuk a keleti fronton ekkor volt a csúcson. A román hátországba visszavont legkorszerűbb vadászok eredményesen léptek fel a szovjet stratégiai bombatámadásokkal szemben, de ezt csak a német vadászgép támogatásnak köszönhető, egyedül nem boldogultak volna. A stratégiai célpontokat (Ploesti, Bukarest, Konstanca és a csernavodai híd) a román és német vadászoknak sikerült megvédeniük. A nappal támadó szovjet bombázókat, csakúgy mint a keleti front más szektoraiban lemészárolták, egyedül a szovjet stratégiai bombázók szárnya alá felfüggesztett vadászbombázók tudtak eredményeket felmutatni. Az augusztus 10-én kezdődő odesszai ostrom, ami a román haderő 118 napos 1941-es hadjáratából 70 napot tett ki, megmutatta az FARR hiányosságait, amely szeptember végéig a Luftwaffe támogatása nélkül tevékenykedett. A románok szerelő és karbantartó műhelyei nem tudták követni a repülőegységeket az előretolt repterekre, mobilitásuk nem volt megoldva, mivel az FARR-t a háború előtt nem egy ilyen konfliktus feladataira készítették fel. A harci repülőgépek tartós kiszolgálására és szerelésére a hátországtól távol, a keleti fronton lévő reptereken egyébként is alkalmatlanok voltak, különösen télen. Ennek következtében az ostrom idején a román gépek többsége nem előretolt repterekről felszállva sokkal messzebbről indult bevetésre mint az odesszai reptereken állomásozó szovjet légiegységek. A szovjet repülőgépek így lényegesen több bevetést tudtak teljesíteni és sérült gépeiket is helyben, azonnal megtudták javítani. A román alkatrész hiány és a sérült gépek lassú javítása miatt a Harci Repülőcsoport bevethető gépállománya drámaian csökkenni kezdett és az ostrom végére potenciálja ki is merült. A felmerülő nehézségek miatt Odessza fölött a légifölény hol az FARR, hol a V-VS kezében volt, a teljes légifölényt egyik fél sem tudta kivívni. Ennek következménye viszont az lett, hogy sem a vadászok, sem a bombázók és sem a közelfelderítők nem boldogultak feladatköreikkel. A bombázók az ostrom alatt a kikötőt az erős szovjet légvédelem miatt csak komoly veszteségek árán tudta megtámadni. Egy idő után már csak a város központját támadták, ahol 3 ezer civilt öltek vagy sebesítettek meg, kézzelfogható eredmény nélkül. Volt néhány sikeres találatuk, például az odesszai lőszerraktárt sikerült felrobbantani, mikor az egy román bombázó a szovjet légvédelem közeli találatai miatt vész oldotta bombaterhét, de a kis számú bevethető bombázó miatt a szovjet ellenfél hibáit nem tudták kihasználni. A román közepes bombázók a szárazföldi erőket támogató képessége - minden kezdeti erőfeszítés ellenére is mindvégig korlátozott maradt - a haditengerészeti egységek leküzdési képességéről nem is beszélve. A szovjet hadi és szállító hajók akkor kötöttek ki Odesszában amikor akartak. Az elért légigyőzelmeket a román és a szovjet fél jelentősen túlbecsülte. A megfelelő csatarepülőgép hiánya az FARR-ben is ekkor vált nyilvánvalóvá. Egy mozgó harckocsit a közepes bombázók nem tudtak eltalálni, a vadászok fedélzeti fegyverei pedig elégtelenek voltak a megsemmisítésére. Az FARR az 1941-es hadjáratban potenciáljának 56 százalékát vesztette el. Legközelebb a keleti fronton csak 1942 szeptemberében jelent meg. 1942. szeptember 6-án - rosztovi főhadiszállással - létrehozták a Harci Repülőcsoport Parancsnokságot, ami a 2. vadászezredet, a 2. bombázó repülőezredet és a 1. távolfelderítő osztályt is magába foglalt, összesen 272 repülőgéppel rendelkezett és a 4. német légiflotta parancsnoksága alá tartozott. A repülőgép állomány többségében az 1941-ben átadott román gyártású gépekből állt. A karbantartásuk ezért könnyebb volt, mint az előző évi gépállományé, relatív teljesítőképességük azonban csak keveset javult, mert ugyanebben az időben újgenerációs szovjet típusok is szolgálatba álltak. A logisztikai utánpótlást jóval nagyobb távolságról kellett megoldani, mint korábban, ezért az FARR teljesítőképessége valamivel az 1941-es szint alatt maradt. Legfontosabb feladatuk a német és román csapatok támogatása volt a város elfoglalásában. Az FARR egységei napi átlag 70–80 bevetést repültek október végéig. A román vadászok ekkor aratták a legtöbb légigyőzelmet a hadjárat alatt, ezután a rossz idő miatt légiharcokra nem került sor. 1942. októberében a Harci Repülőcsoport elsőszámú feladata ezután az lett, hogy tartsa fent térségében a németek által már megszerzett légifölényt támadja a Sztálingrád észak-nyugati térségében lévő katonai és infrastrukturális célpontokat, illetve támogassa a 3. román hadsereg harcait. Október végén a növekvő fenyegetettség a 3. román hadsereg arcvonalában kapott prioritást. A 3. román hadsereg arcvonalával szemben álló szovjet délnyugati és doni front november 20-ig 790 repülőgépet vonultatott fel. A támadás előtt a V-VS a bevetések számának korlátozásával elérte, hogy gépeinek 82 százaléka bevethető állapotban volt, szemben a megszokott 50 százalékos aránnyal. A térségben a Luftwaffe a folyamatos bevetések miatt gépeinek ekkora már csak 60 százalékát tudta bevethető állapotban tartani, a románok még kevesebbet. 1942. novemberében a szovjet átkaroló támadások a Harci Repülőcsoportot a földi csapatok támogatására kényszeríttették. A szovjetek áttörték és bekerítették mindkét román hadsereget, ez számos Harci Repülőcsoport repteret is érintett. Karpovkánál a visszavonuló 7 román vadászosztály 12 Bf 109E vadászgépet hagyott hátra. Decemberben az FARR még támogatni tudta a német felmentési kísérletet Sztálingrád térségében, két nap alatt 123 bevetéssel, de ezután a legtöbb román repülőosztályt kivonták, csak néhány század maradt. A román pilóták a hadjárat alatt 61 szovjet gépet semmisítettek meg, ebből csak 39-et légi harcban. Az FARR nehéz és nem kifejezetten dicsőséges hadjáratott teljesített, kis erővel képviselte magát, korlátozott hatékonysággal. 1943-ban a német hadiipar felfutatása éreztette hatását, több harci repülőgépet építettek mint amennyire szükségük volt. A románoknak pilótájuk állt rendelkezésre megfelelő számban, de korszerű repülőgépekből hiányt szenvedtek. A két ország közötti megállapodások eredményeképpen a románok legkorszerűbb zuhanóbombázókat és csatarepülőgépeket és vadászgépeket kapták kölcsön a németektől, de ezeket a keleti fronton bevetve a német és román szárazföldi erőket kellett támogatni. A románok az 1. román repülőhadtestben egy három osztályból álló vadászezredet és egy zuhanóbombázó osztályból és két bombázó osztályból álló bombázó repülőezredet küldtek harcolni a keleti front déli szektorába 1943 tavaszának végén és nyarának elején. A pilótákat német egységeknél képezték ki, majd sokszor a németekkel együtt repültek bevetésekre is. A román pilóták ekkor kiváló eredményeket értek el. Ha voltak veszteségeik a németek pótolták és a gépek nagyjavítását is ők végezték. Az év végéig a román egységek bevethető gépállománya megtartotta a megfelelő szintet és sokszor mentették meg a szárazföldi egységeket szorult helyzetekben. Sok román vadászpilóta ekkor vált ásszá. 1943 végére azonban az egységek kimerültek, vissza kellett volna vonni őket a hátországba pihentetni és feltölteni, de ezt a luxust nem engedhették meg maguknak, ezért 1944 tavaszára az 1. román repülőhadtest nagymértékben kimerült. 1943-ra az 1. román repülőhadtest ukrajnai hadjáratára ha nem is az egész légierő, de legalább a fronton harcoló kontingens mozgékony logisztikával és szerelő kapacitással rendelkezett, de hozzá kell tenni, hogy ekkor már eleve jól kiépített repterekre települtek, majd folyamatosan visszavonultak, így logisztikai távolságuk csökkent. De a gyors áttelepülések a front közvetlen közelében mindenképpen dicséretet érdemelnek. Ploesti fontosságával a német hadvezetés mindig is tisztában volt. Az itt kitermelt kőolaj tette lehetővé a repülőgépek és harckocsik tömeges alkalmazásával végrehajtott hadműveleteket. Ezért Bukarest és Ploesti körzetében a német és román légvédelem jól szervezett tűzrendszerbe, 1943-ra mintegy 1000 légvédelmi ágyút és gépágyút vont össze, amelyet 1944-re 2000 csőre növelt. A ploesti finomítókat először 1941. július 13-án, vasárnap érte támadás. Szovjet bombázók aznap 14 támadást hajtottak végre a finomítók ellen. A finomítókat 2–4 hónap alatt állították teljesen helyre. A bevetés nagy sikere volt a szovjet V-VS Chf távolsági bombázóknak. Bizonyították, hogy a vadász és földi légvédelem ellenére megtámadhatók a finomítók. Ez nagy pofon volt az elbizakodott német és román felső vezérkarnak. Az olajmezők védelmére német és román vadászegységeket vontak vissza a keleti frontról, melyek ezután már eredményesen megtudták védeni a román légteret. 1942. június 11-én 13 B-24-es Liberator az amerikai Halverson ezredes vezetésével az egyiptomi Fayd repülőtérről felszállva támadta meg a ploesti olajmezőket, a célpontban számottevő sérülés nem történt. 4 B-24-es Törökországban hajtott végre kényszerleszállást. A támadás bebizonyította, hogy még ilyen óriási távolság esetén is elérhetők a román olajmezők. Halverson ezredes bevetése után 48 órával a németek megalapítottak egy önálló légi egységet, az Ölschutzstaffel-t, melynek feladata kizárólag az olajfinomítók védelme volt. 1943. augusztus elsején 178 B-24D bombázó szállt fel afrikai reptereiről, hogy alacsony magasságban meglepetésszerű támadást hajtson végre az olajmezők ellen. A német Freya radarállomások időben észlelték a támadó amerikai köteléket, amit az erős földi légvédelem és a vadászrepülők emiatt már felkészülten vártak. A célponthoz eljutó, alacsonyan repülő négymotoros bombázók a finomítókban két hónapon belül kijavítható károkat okoztak. Összességében 54 amerikai bombázót lőttek le Románia területén, ötöt Bulgária fölött, három kényszerleszállást végzett a Földközi-tengeren, hét Törökországban szállt le, ezek személyzetét internálták (79 fő), 23 gép brit támaszpontokra (Szicíliába, Ciprusra és Máltára) repült, s a leszállásnál részben összetört. 88 tért vissza a kiindulási pontjára, közöttük 55 sérülten. A második világháború alatt, egy bevetés során az amerikaiak itt osztották ki a legtöbb Medal of Honor-t, összesen öt darabot, ami a legmagasabb amerikai kitüntetés, amelyet harcban tanúsított bátorságért adtak. A katasztrofális repülőgép veszteség ellenére az amerikai és brit vezetés által sikeresnek minősített támadás után néhány hónappal az olajfinomítók csaknem eredeti kapacitásuknak megfelelően termeltek. A bevetés pürrhoszi győzelem volt. A németek pedig arra a következtetésre jutottak, hogy az erős földi légvédelem önmagában nem elég egy támadás megakadályozására, még több német vadászgépet rendeltek az olajmezők védelmére és a földi légvédelmet is tovább erősítették. 1944 tavaszán a románoknak szembesülniük kellett azzal, hogy a szovjet erők az ország határvonalánál vannak és az amerikai 15. légi hadsereg is rendszeres támadásokat fog végrehajtani hazájuk ellen. Az új kihívásokra két román repülőhadtest felállításával próbáltak válaszolni, de csak egyet sikerült tisztességesen felszereli és pilótával ellátni. A tavaszi szovjet támadást, mely Romániát akarta kivonni a háborúból, a németekkel együtt sikeresen visszaverték. A német és román csatarepülőgépek több száz szovjet harckocsit semmisítettek meg, jelentősen hozzájárulva az elért sikerhez. A német és román vadászpilóták is nagyszámú szovjet gépet lőttek le. Az amerikai 15. légi hadsereg április 4-én kezdte meg romániai célpontok rendszeres nagymagasságú stratégiai bombázását. Kezdetben a vasúti pályaudvarok és a repülőgépgyártás volt az elsődleges célpont, júniustól az olajfinomítókra váltottak át. A négymotoros stratégiai bombázókat már nagy hatótávolságú amerikai kísérővadászok fedezték. A bombázókat támadó német és román vadászgépek száma száz gépnél sosem volt több, de a jó román-német légi irányítás és balkánon felállított német radarlánc lehetővé tette a támadások pontos térbeli koordinálását és a ploesti olajmezőket és a finomítókat is nagyon komoly légvédelemmel látták el. A támadó amerikaiak nagyobb veszteségeket szenvedtek el mint Németország felett. Még nagyobb veszteségeket szenvedtek az amerikai vadászok, ha alacsonytámadásokat hajtottak végre román repterek ellen, hogy lekössék a román és német vadászokat. Júniustól, hogy csökkentsék a négymotoros bombázók veszteségeit már háromszor annyi nagy hatótávolságú amerikai vadászgép kísérte mint korábban. Egy Figther Group a célpontig, egy a célpont fölött és még egy a hazaúton fedezte a stratégiai bombázókat. Az ploesti olajmezőket júniusra már több mint kétezer füstgenerátorral is védték, lehetetlenné téve a célzást a város ipari telepei felett. Az amerikaiak radarral felszerelt pathfinder bombázókat vetettek be ennek ellensúlyozására és a nyár folyamán a támadó amerikai kötelékek előtt egy felderítőgép is repült, hogy megállapítsa a célpontok láthatóságát. Hiába okoztak a védők nagy veszteségeket, a bombázásokat nem tudták megakadályozni, a célpontokban komoly károk keletkeztek és a román és német vadászrepülőknek is nagy veszteségeik voltak. A román I.A.R. 80/81-es vadászokat júliustól már nem vetették be az amerikai bombázók ellen, a klasszisokkal jobb amerikai vadászgépek számbeli fölényével legjobb igyekezetük ellenére sem tudtak mit kezdeni. Egyre több tapasztal pilóta lett az amerikai vadászgépek áldozata. Augusztus elején repülték a román vadászok utolsó bevetéseiket az amerikaiak ellen, ezután a román felső vezetés megtiltotta az ilyen jellegű bevetéseket, hogy hivatalos indoklás szerint megőrizzék a vadászok erejét a küszöbönálló szovjet támadásra. A brit éjszakai támadások nem voltak olyan tömegesek és súlyosak, mint Németország fölött, de az aknatelepítések kezdetben komoly fennakadásokat okoztak a dunai olajszállítások lebonyolításában. Az USAAF támadásainak következtében augusztusra a román olajtermelő kapacitás ötödére csökkent. Az augusztusi szovjet támadás kezdetén a román harci gépek sok bevetést teljesítettek. Ekkorra a román vadászok a korszerű szovjet gépek tömeges bevetésével már nem tudtak boldogulni. Az átállás első napjaiban az FARR nem volt aktív, de ezután már megtámadta a Bukarestet támadó német bombázókat és az evakuálást végző német szállítógépeket is. A román területen lévő repülőtereket is sikerült ellenőrzésük alá vonni, sok német gépet zsákmányolva. Sikeres tárgyalásokat követően a román területen lévő amerikai és brit hadifoglyokat az amerikai 15. légi hadsereg szeptember elején evakuálta. Az FARR a szövetségesek oldalán egy repülőhadtesttel kezdték meg a harcot. Megállapítható, hogy az FARR a Luftwaffe után a második legerősebb légierő volt, amely a V-VS ellen harcolt a keleti fronton. A háború alatt az FARR pilótái és légvédelmi lövegkezelői 1500 szovjet, 270 szövetséges és 350 német gépet (többségüket a földön) semmisítettek meg. Az adatok nem pontosak, de mindenkép figyelemre méltóak.

In early ' 30s arms program of Romania – wich had rich oil an grain reserves – the air industry had a priority. The romanian goverment wanted to lear from the mistakes that they made in the first world war, with little success. They have maintinance problems with the warplanes bought from abroad. In the ’ 30s they tried to buy the best foreing warplanes and warplane engines licences. The run up the romanian air industry not gone easy, they have only a few skilled enginers, and the expansion of the production capacity also not gone easy, due to organisation and corruptional problems. The warplanes produced before the second world war could keep the step with the modern warplanes built worldwide, but only in small numbers was able to produce them. To put them in the mass production needed a lot of time. That warplane, that in the time when the licence bought was modern, when went to mass production was only a mid category warplane. The planed mass production capacity was able to made only in 1942, far later than they originaly wanted to, and when the warplanes was already obsolette. At that time the most of the ARR warplanes was already romanian built aircraft. Probably the ARR was the smallest air force wich could that achieve. But in that time they only was able to refill their combat units, wich ones worn-out in the Odessa siege, and only until the end of 1942 summer was able to do that. From 1941 to 1944 buit 67 J.R.S. 79B two engines bomber not a big amaunt, and this type in 1940 was already obsolete. The most successfull romanian air industry product was the I.A.R. 80/81 fighter plane, wich was cut edge technology in 1939, in 1941 was already 119 made, and this productivity capacity was able to mantain until 1944, but after 1942 they could not make the proper modernization of the fighter, it became obsolete. The romanian air industry could not to start the mass production of the Bf 109G-4 neither. In 1944 built only 6 of them. Romania’s success to buy suffice number of foreingh modern warplanes in the eve of the war is noteworthy. Romania’s rich oil and grainreservs gave a big flexibility to Bucharest, which managed to offset the shortcomings of the Romanian aircraft industry. However, in 1939 and 1940 they have lost their earlier warplane sellers (british, french and poles). It also contributed to that foreign aircraft types at the beginning of the war became component failure, and set up an insurmountable task. The small romanian air industry could not keep the step with the tempo f the big powers air industry, it lagged bihind. Still, it would have been a time of grace if they buy the german engines licences in 1942, but that not happened. After 1942 the romanian built warplanes became obsolete, but those could be effectively used in the eastern front until summer of 1944. Since the romanian pilots was available in a sufficient number of the ARR, and they are equiped with romanian built warplanes, the ARR has been able to preserve his strike efficiency. In 1943, when the ARR recived modern warplanes from the germans, they was able to put in them a bunch of veteran skilled pilots, with two years wartime experience. Nevertheless the romanian built warplanes efficiency was more and more weaker than their opponents, their fabrication was able to keep the ARR’s strike capacity. In 1943 and 1944 the ARR flied by germans loaned warplanes, and after this they flied with only own built warplanes in the side of the allies. The pilot training was good, because they had no restrictions by any peace packt. Until 1943 the ARR pilots was a little bit experienced than their soviet counterparts. This most of the time helped to ballance the soviet overwhelming odds and the better performnce soviet warplanes. The leading romanian aces achieved victories against soviet warplanes in 1943 prooved this too. In time of the war the ARR always have enough pilots, only in 1944, when the americans strategic bombing went on, was already abcense of good pilots. The ARR was able to organise the biggest air combat force from the allies of germans in the attack against Sovietunion, an airdivision, wich one's fighting tactics can be feel the german influence. In the first stage of the campaign, in Bessarabia the romanian warplanes took of from their home base and can coorporate with the germans efficiently, exept that the first day of the attack the ARR was enormous looses. The romanian two engies bombers supported the romanian surface armies or attacked soviet airfields or the port of Odessa. Luckily for the ARR bombers the soviet fighters not attacked them most of the time, because they had other missions, like low level attacks. But when the ARR fighters was regrouped to defende the romanian targets attacked by soviet bombers, the ARR bombers did not have the proper fighter cover, their combat losees are growing. During the campaign never had the sufficient number of the ARR bombers. In this stage of war the ARR fighters could handle their tasks, the bigest threat to them was the soviet ground airdefence. In that time was their morale in the highest level. The ARR fighter regrouped to defending the targets of the soviet strategic bomber attack, could handle the situation, but only with german help. In the daylight attacking soviet bombers was shooted down by german and romanian fighters as in the other sectors in the eastern front, only the soviet fighter-bombers achived little success. In 10th of august 1941 Odessa sige has begun. The ARR 118 days first campaign was 70 days in Odessa, and showed the incompletions of the ARR, that until end of september operated without the help of germans. The romanian maintinace and mechanik groups, whith their heay equipment could not follow the air units to the detached airfield , because the ARR before the war not prepared a conflict like that. The proper maintinance of the warplanes in the field airports, already in Bessarabia could not be done, especialy in winter cold. Fort hat reason the most of the ARR warplanes made combatflights from the home bases in Romania, and not in from the detached field bases, near the front. And for that reason the romanian warplanes flied from greater distance to their destination than the soviet warplanes operating from airfields near Odessa, and the soviet warplanes could master biger number of combat sorties, and after the sorties could done the proper maintinace in their warplanes too. On acount on the component failure in ARR and the slow warplane repair procedure, the ARR combat ready warplane number was slowly decreasing, at the end of Odessa sige the ARR potencial had been reduced to minimum. Because the emerging difficulties the air dominancy above Odessa one time was in the ARR's hands and one time in the V-VS' hands. No one could achieve the complecte air supremacy. Therefore nor the fighters, nor the bombers and the reconplanes neither could fly successful missions. The bombers could only attack the harbor of Odessa with great causalities, because the soviet ground airdefnce was very effective. After a while the bombers attacked only the centre of the city, where they killed or wounded thre tousand civilians without any tangible results. The bombers had a few point blank hits, for example they achieved by chance to blow up and destroy the main ammo store of the city, with an emergency bombdropping by a romanian two engine bomber, wich was attacked by the soviet airdefence. But the bombers was availible allways only in small number and couldnt exploite the mistakes of the V-VS. The ability of the romanian medium bombers to suppot the ground army - despite all the initial effort - remained limited, not to mention its capacity to hit naval targets. The soviet warships and cargos docked in harbour of Odessa when they wanted. The achieved airvictories was overestimated in the romanian and the soviet side too. Under the campaign became clear the absence of proper ground support warplane in ARR. The medium bombers could not hit a moving tank, the fighters with their machienguns also could not destroy one. The ARR lost his potency of 56 % in 1941. Next time appears in the easternfront only the outumn of 1942. At september 6th 1942 the GAL was formed - with its HQ in Rostov - witch was consited 2 fighter and 2 bomber and 1 recossiance group, alltogether with 272 warplanes. The GAL fell under the command of 4th german airdivision. Thier most of the warplanes was romanian built planes in the year of 1941. For that reason their maintinance was much easier than the year before, however the relative performances have improved only a little, bacause in that time new generations of soviet warplanes became availible. The logistical supplies had to be solved in a much larger range than before, therefore the performance level of the ARR remained below the 1941es. Their most important duty was to support the german and romanian armies to conquer Stalingrad. The ARR's warplanes flied daily 70-80 combat missions until the end of october. The fighters achieved the most of their airvictories duiring this time of the campaign. After october there was no airfights, because the bad weather. In october of 1942 the GAL principal tasks was to keep up the airsupremacy in its operational area, achived by Luftwaffe, attack the targets in the north western sector of Stalingrad and support the fight of the third romanian army. At the end of october was increasing threat of one soviet attack in the area of third romanian army. The soviet front of the Don concentrated 790 soviet warplane in the area until november 20th. With flying a fewer combat mission, the V-VS achieved,that 82 percent of its warplanes was combat ready, in front of the average 50 percent. The Luftwaffe could master combat ready only 60 percent of its warplanes, because of continuous combat deployments, the romanians even fewer. The soviet encirclement attacks in november of 1942 forced the GAL to support the ground armies. The soviets encircled all two romanian armies, and this has affected a bunch of GAL airfields. At Karpovka the retreating 7th romanian figther group left beihind 12 Bf 109E fighter. In december the ARR could still support the german discharge experiment on outsquirts of Stalingrad. During two days flied 123 combat missions. But after this the most of the romanian flying units was evacuated, only a few squadrons stayed to fight. During the campaign the romanian pilots destroyed 61 soviet warplanes, only 39 in dogfight. The ARR was after a hard but not glorious campaign. Only with a small force was participated with little efficiency. In the year of 1943 the german war industry was trained, they built more fighter planes that they needed. The romanians have enough pilots, but had modern airplanes only in few numbers. The cause of the two state agreements the germans loaned the most modern fighters, divebombers and ground attack airplanes to the romanians, but they must use them in the eastern front, to support the fights of the romanian and german ground forces. The 1st romanian airdivision consisted of a fighter wing, of a medium bomber group and of a divebomber group. In the end of spring in1943 they begun their combat in the southern sector of the eastern front. The romanian flyers was trained by germans, and later often flied combat missions together. At this time the romanian flyers achieved excellent results. If they had material looses, the germans remedied them, and made the maintinance too. Until the end of the year, the romanian combat capacity remained at the appropriate level, and often saved the ground forcees out of tight situations. Many romanian fighter pilot became ace at this period. At the end of the year the air units became exhausted, should have been included back in the hinterland regions to upload them and rested, but this luxury is not able to afford so by spring 1944 the 1st romanian airdivision was greatly depleted. In 1943 the 1st airdivision had already a mobile logistics, and was able to move to one ground airfield to another, but it should be added that at this point already moved to well developed airfields and when they retreated back, their logistic distances was decreasing, but we must say they handled the logistics problems well. The ploesti oilfilds was allways very important to the german leaders. The oil gained here made able to germans to operate mechanised units in large numbers. For that reason they protected the area of Bucharest and ploesti with ground airdefence in well coordinated fire system. In the year of 1943 they had one thousand antiaircraft guns in the region, at the year of 1944 they increased that number to two thousand. The ploesti oil refineries was attacked the first time in july 13th 1941 by soviet bombers. For 14 times attacked on that day. The refineries was repaired in two to four month. The attack was a big succes to the soviet long range bomber forces. They proved that even the ground and air defece they was able to hit the targets. This succes was a big surprise to the german and romanian leaders, they send fighter units to the region from the eastern front, after this they could protect the refineries properly. In june 11th of 1942 13 B-24 Liberator leaded by Colonel Halverson took of from their airbase in Fayd and attacked the ploesti targets with litle succes. 4 B-24 landed in Turkey. The attack proved to americans that even from a great distance was able to hit the target. 24 hours after Colonel Halverson's attack the germans founded an air unit, the Ölschutzstaffel task was exclusively to protect the refineries. On august 1st of 1943 on the black sunday of Liberators, 178 B-24D took of from their african airfields to attack in low level the targets of ploesti. The german Freya radarsystem detected the approaching american armada in time, so the ground air defence and the fighter units waited them prepared. The american bombers have litle succes, the damages repaired in two month. Above the target the americans loosed 54 bombers, 5 above Bulgaria, 3 forcelanded on water at mediterran sea, 7 forcelanded at Turkey, the crewmans was internated by the turkish goverment (73 persons), 23 bomber forcelanded in british airbases (Malta, Sicily and Cyprus), most of them crashed, only 88 bombers turned back to their airfields, 55 of them was badly damaged. In the world war two the americans gave in this mission the biggest number of the medal of Honour to the airforce crew. Even the chatastrophic causalities the american and british leaders tought the mission succes. After two month the refineries working in full capacity. It was a Pyrrhic victory. The germans discovered that only the ground air defence is not enough to protect the oilfields. In the spring of 1944 the romanians meet the facts, that the soviet groundforces was prepared to attack them, waiting in the frontiers of the country and the americans wanted to start a strategic bombing offensive against romanian targets. To face the new challenge, they prepared two airdivisions, but only one was filled with airplanes and pilots properly. With the soviet spring offensive, the soviet leaders wanted to knock out Romania from the war, but the germans and the romanians was able to repel the attack. The german and romanian fighters shooted down a big amount of soviet warplanes, and their ground attack aircrafts destroyed many soviet tanks. The american Fifteenth Air Force begun the strategic offensive on april 4th, attacked the main railway station in Bucharest. Their main targets first was the railway stations and the aircraft industry than they switched to the targets of oil industry. The american four engine strategic bombers was defended by the american long range fighter planes. The german and romanian fightes, wich was attacking the american bombers in one time was never more than one hundred planes, but the effecive radar system helped them to attack properly, and the air defence around ploesti and Bucharest was well coordinated too. The attacking american bombers was bigger looses that above Germany. Even bigger looses had the american fighters, when they was making low level attacks, to keep the defence fighters under pressure. After june to decrase the bomber looses three times more fighters defended the attacking american bombers than previously. One Fighter Group to the target, one above target and one to home base made the bombers defence. In the middle of the summer in ploesti worked two thousand smoke generator to cover the targets of the bombers. The americans used Pathfinder planes to able to attack the targets covered by smoke, and send before the attack a recosiance plane to aply the amount of smoke above the targets. The defence fighters and ground air defence made big looses to the attacking american bombers, but could not prevent the further raids. The american attacked what they wanted, made seriuos damage in the targets and big looses to the greman and romanian defence warplanes. After july the romanian I.A.R. 80/81 fighters was didnt used in combat against american bombers, they could not to cope with the much more and much better american fighters. More and more romanian veteran pilot killed by americans. The last romanian sorties against american bombers flied in august, after this the romanian goverment not allowed further sorties, to keep the combat capacity to the soviet attack. The british night attacks was not so big than against Germany, the bombers layed mines in Danube river, in the begining made big looses in river cargos of the axis. The american attack lowered the refineres capacity to 20 percent at the end of summer. In august the romanian made more combat missions against attacking soviet forces, but could not cop with much more and much better soviet warplanes. The ARR in the time of changing side firstly was not active., but attacked the german bombers, when they targeted Bucharest, and the german cargo planes too. The romanians ocupied the german used airfields, winning a lot of german warplanes and engines. After the changing side the american and british POWs evacuated succesfully by the 15th AAF. The ARR begun their fight in side of allies. After the Luftwaffe the ARR was the most powerfull airforce, that fight against soviets in eastern front. The ARR destroyed 1500 soviet, 270 allies and 350 german warplane during the war.