A dolgozat célja, hogy a magyar nem vagyoni kártérítés dogmatikai és gyakorlati problémáinak feltárásával és rendszerbe foglalásával vizsgálja meg a jogintézmény munkajogi területen való érvényre jutását. A célok elérése érdekében a dolgozat a történeti módszer segítségével vizsgálja elsősorban a magyar fejlődéstörténetére való tekintettel a jogintézmény célját, funkcióját majd az elemező módszer felhasználásával a jogalkalmazás ítélkezési állandóit és vitás kérdéseit latolgatja. A német és az angolszász jogrendszerek egy-egy jellemző megoldásának vizsgálatával, az elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt hasznosítható momentumokat tárja fel. A dolgozat alapvetően tudományos és elméleti alapjai mellett a jogalkalmazás részletes elemzése a nem vagyoni kártérítés kapcsán megkerülhetetlen, így az egyes kár elemek és a nem vagyoni kártérítés jogszerű megítélésének határvonalán fekvő eseteket a bírósági jogalkalmazáson keresztül kívánom bemutatni. Ennek oka és szükségszerűsége az, hogy a bírói gyakorlatra az esetek tipizálhatatlansága okán jelentős feladat hárul, ugyanis a konkrét jogeset jogszabályok alá történő szubszumálásán túlmutatva a jogalkalmazás fejleszti és alakítja a személyhez fűződő jogok megsértésének szubjektív alapú szankcióját.