A nominális rendszer és a nyelvtani nem közti kapcsolat mindig is a nyelvi kutatások középpontjában állt. A téma iránti érdeklődés minden bizonnyal a nyelvtani nemnek a főnév kategorizálásán belül elfoglalt különleges helyzetével magyarázható: a nyelvtani nem ugyanis – ellentétben a nyelvtani számmal és esettel – inherens jegye a főnévnek, a nominális ragozáson belül pedig a főnév legegyértelműbb kategorizációjaként jelenik meg, hiszen minden nominális alakban állandó marad. A főnevek nemének meghatározásával kapcsolatban gyakran merül fel az arbitraritás és motiváltság kérdése. Ezzel kapcsolatban régóta léteznek egymással ellentétes elméletek. Számos grammatikában jelenik meg a nyelvtani nem önkényességéről alkotott teória. Léteznek viszont olyan kutatások is, amelyek éppen ennek ellenkezőjét állítják, miszerint a nyelvtani nemnek jól formált rendszere van, így a megfelelő főnévhez való rendelése alapvetően szabályok szerint történik. A dolgozat célja tehát a következőkben fogalmazható meg: az értekezés az elméleti kutatási eredményekből kiindulva, 14 és 16 éves, magyar anyanyelvű, németet tanuló diákok körében végzett empirikus kutatások alapján arra a kérdésre keresi a választ, hogy vajon a németnyelv-tanulóknál is kifejlődhet-e az anyanyelvűekhez hasonló, a nyelvtani nem hozzárendeléséhez szükséges szabályrendszer, és ha igen, akkor milyen mértékben. A dolgozat keresi a választ arra a kérdésre is, hogy ez a szabályrendszer már a tanulás kezdeti fázisában is képessé teszi-e a tanulókat arra, hogy a megfelelő nyelvtani nemet a nyelvi inputból nyert felismerések alapján ismeretlen szavakhoz is hozzárendeljék. A vizsgálatok során különös figyelem irányul az egyes nembeli indikátorok érvényességének kérdésére éppúgy, mint azok validitására, felismerhetőségére és tudatos használatára. Mivel a tanulók a nyelvi inputból levezetett, ismeretlen főnevekhez rendelt szemantikai és formális szabályokat feltehetően csak fokról-fokra tudják alkalmazni, azt is szükséges vizsgálni, hogy vajon a nyelvtani nem hozzárendelésének folyamatában a szemantikán alapuló asszociációk illetve az egyéni tanulási stratégiák segíthetik-e a helyes alakok elsajátítását, és ha igen, akkor milyen mértékben. The relation between the nominal system and gender (Genus) has always been in the focus of linguistic research. The interest shown in this topic can in all probability be explained by the special status of gender within the categorization of the noun: Gender is namely – in opposition to grammatical number and case – an inherent property of the noun and within nominal inflection it appears as the most explicit categorization of the noun, it remains constant in all nominal forms. In declining a noun gender, number and case always unite in a single form. Therefore the correct knowledge of gender being the only constant element of the three grammatical categories is of great importance. The question of arbitrariness and motivatedness often arises in connection with the determination of the gender of nouns. Opposing theories have long existed in relation to this. There are numerous grammars where theories about the arbitrariness of gender appear. However, there is also research claiming the opposite of this, i.e. that gender has a well-formed system. The aim of the thesis can be summed up as follows: Starting from the results of the theoretical investigations carried out so far the thesis on the basis of the empirical research conducted with 14- and 16-year old pupils speaking Hungarian as their native language and studying German wants to answer the following questions: Is it possible for a native-like system of rules for the assignment of gender to develop with those studying German, and if yes, in what degree? The dissertation also wants to find an answer to the question whether this system of rules already enables the pupils in the initial phases of learning to assign the correct gender to even unknown words on the basis of realisations gained from linguistic input. Throughout the investigations special attention is paid to the question of the validity of gender-indicators, as well as to their perceptibility, recognisability and conscious usage. As the pupils presumably start to apply the semantic and formal rules deduced from linguistic input and assigned to unknown nouns only step by step, it is also necessary to investigate whether in the course of gender-assignment associations based on semantics and individual learning strategies help to acquire the correct forms and if yes, to what extent?