ÖSSZEFOGLALÁS A magyar mezőgazdaság jellemzően forráshiányos ágazat. A tulajdonosi szerkezet átalakulása, a belföldi, illetve a keleti piacokon mutatkozó piacvesztés, az agrárolló kinyílása a legfőbb okozói az mezőgazdaságban tapasztalható likviditási zavaroknak, vagyoncsökkenésnek és a gazdálkodókra egyre inkább jellemző eladósodottságnak. Ennek eredményeképp a mezőgazdasági vállalkozások folyamatosan keresik forrásaik bővítésének lehetőségeit, a különböző finanszírozási csatornákat, figyelembe véve, hogy az agrárvállalkozások gazdasági, vagyoni helyzete, likviditása, és nem utolsó sorban a megfelelő fedezetek hiánya nem nyújt elégséges biztosítékot a finanszírozók számára. A bankok rendkívül óvatosak, sok esetben pedig teljesen elzárkóznak a hitelek kihelyezésétől a mezőgazdaság irányába. Magyarországon meghatározó szereppel bír a mezőgazdaság finanszírozásában az árualapú finanszírozás, mely napjaink banki gyakorlatában elsősorban a közraktári hitelezés által valósul meg. A közraktárjegy-fedezetű finanszírozás általános hitelezési formává vált, annak minden előnyével és hiányosságával együtt. Értekezésemben, követve megfogalmazott célkitűzéseimet, a mezőgazdaság külső, piaci finanszírozási helyzetének, gyakorlatának bemutatását követően a strukturált kereskedelem-finanszírozáshoz kapcsolódóan egy árualapú finanszírozási forma (commodity finance), az ún. kereskedőházon (trading house) keresztül megvalósuló forrásnyújtás vonatkozásában végeztem átfogó vizsgálatot. Nemcsak a struktúra felépítését, szereplőit, de folyamatát, a folyamat gazdasági összefüggéseit, szerződéses, jogi hátterét és a felmerülő kockázatokat is részletesen bemutattam. Az ismertetett kereskedőházas finanszírozási forma legfőbb célkitűzése a szokásostól eltérő, zárt konstrukciók keretében megvalósuló hitelkihelyezés, finanszírozási megoldás kidolgozása és megvalósítása. Lehetőséget teremt a finanszírozók számára: (1) az ügyfelektől történő áruvásárlás útján közvetett hitelkihelyezésre, (2) hitelezéshez kapcsolódó – vételi opció alapján szerzett – készletek továbbértékesítésére (work out tevékenység), (3) biztosítékerősítésre, míg a vállalkozások számára: (1) finanszírozási forráshoz jutására, (2) a készletgazdálkodás optimalizálására, (3) értékesítés időzítésének megválasztására, (4) a vállalkozások mérlegszerkezetének év végi optimalizálására. A finanszírozási folyamat ismeretében kialakítottam egy pénzügyi, kalkulációs modellt, mely információt szolgáltat, és ezáltal döntéstámogató eszközként funkcionál mind a finanszírozó kereskedőház, mind a finanszírozott vállalkozás, mind pedig a refinanszírozást végző – jellemzően – pénzintézet számára. A szimulációs érzékenységvizsgálat segítségével a modell lehetőséget nyújt a struktúrára ható főbb paraméterek (finanszírozási futamidő, kiindulási finanszírozási alapár, finanszírozási tartalék/óvadék) különböző kombinációja során várható fedezeti szint mértékének becslésére, a paraméterek hatásának vizsgálatára, különböző – historikus árjegyzéssel bíró – árufajták esetén. Lehetőséget biztosít a finanszírozók számára, hogy – számolva az árupiaci ármozgásokkal, a futamidő alatt növekvő finanszírozási költségekkel, a pénzpiaci kamatmozgásokkal – optimalizálni tudják a finanszírozás feltételeit az ügylet előkészítési, tervezési fázisában. Az ismertetett finanszírozási struktúra és a kialakított pénzügyi modell bővíti a mezőgazdasági vállalkozások finanszírozási lehetőségeit, megoldást nyújtva a rövid lejáratú finanszírozás fedezeti problémáira. A kereskedelmi bankok a kereskedőházakon keresztül lehetővé teszik a gazdálkodók számára, hogy mezőgazdasági árucikkeiket megfelelő tárolási körülmények között tartva, a készletet mint biztosítékot használják fel, hogy finanszírozáshoz jussanak, még akkor is, ha sok esetben a finanszírozott vállalkozás egyébként hitelképtelen. Mivel nincs szükség a hagyományos értelemben vett adósminősítésre, további előnye a kereskedőházas struktúrának, hogy gyors, egyszerű és biztonságosabb hitelkihelyezést tesz lehetővé a finanszírozók számára a klasszikus finanszírozási formákhoz képest. Az ügylet zárt, az ár- és vevőkockázat bevizsgált és megfelelő üzleti és jogi eszközökkel biztosított. Az adott áru commodity típusú, kereskedelme szervezett piacon folyik, s ezen túlmenően a kereskedőház minden esetben megfelelő ártartalékkal rendelkezik a megvásárolt árufedezet tekintetében. A finanszírozási forma célja, hogy a gazdálkodókat, kereskedőket, vállalkozásokat oly módon támogassa a tőkéhez jutásban, hogy közben azáltal, hogy ideiglenesen a finanszírozó rendelkezésére bocsátja készletét, áruját, megteremti a döntés lehetőségét az értékesítés időpontjára vonatkozóan, a szezonalitás okozta készletezés tőkeszükségletének optimalizálására. Mindemellett az alkalmazott kereskedelmi folyamatok által lehetőséget teremt a napjainkra egyre nagyobb jelentőséggel bíró általános forgalmi adó (Áfa) finanszírozására is. Magyarországon a kereskedőházas finanszírozási struktúra viszonylag új piaci és finanszírozási formának számít. Mivel a kereskedelem-finanszírozás nyújtotta lehetőségek napjainkban nincsenek teljes mértékben kihasználva, továbbá a piacon jelenlévő, ilyen jellegű kereskedőcégek száma is meglehetősen szerénynek mondható, a potenciális igénybevevők jelentős része nem ismeri ezt a finanszírozási formát. Ennek ellenére nyilvánvaló, hogy ezen alternatív finanszírozási tevékenység egyre nagyobb érdeklődésre tart számot a vállalatok finanszírozásában. Ahhoz, hogy a kereskedőházas finanszírozási struktúra széles körben elterjedt és alacsony kockázatú forrást biztosító lehetőség legyen, szükségszerű, hogy a finanszírozás alapjául szolgáló készletek, áruk megfelelő, biztos fedezetet nyújtsanak a refinanszírozó számára is. Ehhez nélkülözhetetlen a fedezeti értéket, illetve a mindenkori fedezeti szintet befolyásoló faktorok naprakész ismerete, azok szakszerű statisztikai értékelése, illetve az agrárvállalkozások, a struktúrában szerepet vállaló vagy azt támogató intézmények (pl. közraktár) tevékenysége iránti bizalom megléte a finanszírozó piac részéről. Meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági ágazat finanszírozási sajátosságai, illetve a magas finanszírozási kockázat miatt jelentkező növekvő finanszírozói garanciaigény eredményeképp az agrárvállalkozások finanszírozása terén a jövőben mindinkább erősödni fog az igény a hasonló, strukturált finanszírozási megoldásokra. SUMMARY The Hungarian agriculture is a sector that typically lacks sources. The transformation of the ownership structure, the loss of markets both in Hungary and in the Eastern-European countries and the deterioration of the agrarian parity index are the major reasons for the liquidity problems that have been experienced in agriculture, for the reduction of assets and the growing indebtedness of farmers. As a result, agricultural businesses have been seeking opportunities to expand their resources and various financing channels, taking into account that the economic and financial position and the liquidity of agricultural entities, and, last but not least, the lack of sufficient coverage do not present sufficient collateral for the financing institutions. Banks have been extremely cautious and, in many cases, they are absolutely unwilling to extend any loans in the agricultural sector. In Hungary, commodity-based financing has played a predominant role in the financing of the agriculture, which, in today’s banking practice, is primarily implemented in the form of public warehouse lending. Financing against a warehouse warrant that serves as cover has become a general form of lending, along with all of its advantages and imperfections. In my dissertation, in line with the objectives I have set, after presenting the situation and the practices followed in external, market-supported financing of the agriculture, in relation to structured commercial financing, I have performed a comprehensive study of lending implemented in the form of commodity financing, with regard to making available resources via so-called trading houses. I have discussed in detail the organisation of the structure, its players, the process involved, the economic relations of the process, the contractual and legal background thereof as well as the risks that may arise. The major goal of the discussed form of financing, implemented via trading-houses is elaborating and implementing a financing solution whereby loans are extended as part of closed facilities as opposed to general forms of financing. For financing institutions this facilitates: (1) the indirect extension of loans via the purchase of goods from customers, (2) the resale of inventories acquired on the basis of a purchase option in relation to lending (work out activity), (3) the strengthening of collateral. Whereas, for entities, it facilitates: (1) the acquisition of a financing source, (2) optimised inventory management, (3) the determination of the timing of a sale, (4) optimised year-end balance structure of businesses. In view of the financing process, I have set up a financial model of calculation that provides information and thus functions as a tool that assists decision-making both with regard to the trading house that provides financing, the entity financed and also with respect to the refinancing partner that is typically a bank. Via a simulated sensitivity research, the model makes it possible to assess the level of coverage expected in the case of various combinations of the major parameters of the structure (financing term, base price of financing at start, financing reserves/security deposit) to study the effects of parameters, with regard to various types of goods possessing historic prices listed. It assists financing institutions in optimising the conditions of financing already in the preparatory, planning phase of a deal, taking into consideration price fluctuations in the commodity market, possible increases in the cost of financing that may occur during the term of a loan as well as interest changes in the money-market. The financing structure discussed and the financial model elaborated expands the financing opportunities of agricultural businesses, offering a solution for coverage problems in short-term financing. With the assistance of trading houses, commercial banks make it possible for farmers to store their agricultural commodities under appropriate storage conditions, using such inventories as collateral for financing, even if such financed business would otherwise not be creditworthy. If there is no need for debtor rating in the traditional sense of the word, it is another advantage of this structure involving trading-houses that it facilitates fast, simple and safer loan extension than classical forms of financing. The deal has a closed structure; price- and buyer related risks are insured using appropriate business and legal tools. The given goods are of a commodity type, their sales are performed in an organised market and the trading house possesses, at all times, the required price reserves with regard to the purchased commodities serving as cover. The aim of this form of financing is to assist farmers, traders and businesses in finding funds whereas, via temporarily making available their inventories and commodities to the financing parties, they will have the opportunity to determine the time of the sale, in order to optimise the capital required for seasonality-related stock piling. At the same time, it facilitates the financing of value added tax (VAT), which has become increasingly important these days due to the commercial procedures applied. In Hungary, the financing structure where funds are made available via trading houses is considered a relatively new form of market and a new form of financing. As the opportunities offered by trade finance are not utilised to the fullest, and also, as the number of such trading houses present in the market is relatively low, a major part of the entities that would potentially use this form of financing are not even aware of the same. Notwithstanding, it is clear that this alternative financing activity will draw more and more interest in company financing. To ensure that the financing structure offering funds via trading houses becomes an opportunity that is widely used and that offers low-risk funding, it is necessary that the stocks that serve as the basis for such financing provide sufficient and secure cover also for the refinancing institutions. Being aware of the factors that affect the cover value and the prevailing level of cover, the professional statistical evaluation thereof, as well as the existence of trust on the part of the financing market towards agricultural businesses and the activity of institutions that participate in or support the structure (e.g. public warehouses) is essential with regard to achieving this goal.
I am convinced that, stemming from the increased requirement of financing partners of guarantees due to the peculiarities of financing the agricultural sector and the high risk of such financing, the need for similar, structured financing solutions in the financing of agricultural businesses will increase in the future.