Az emberiség történelmében mindig is meghatározó deliktum volt a lopás, a mindennapi életben jelen levő szankcionálandó magatartási forma. A szabályozásának kialakulása során kezdetben az állam nem avatkozott be, majd mikor már a közrend fenntarthatatlanná vált, megszülettek az első lopást szabályozó jogszabályok, dekrétumok, törvények. Az évszázadok során számos elkövetési módot dolgoztak ki a tolvajok az értékek elvételére, vannak, amelyek ma is gyakoriak, például a zseblopás, vannak, amelyek az ellene tett intézkedések révén eltűntek, de egy biztos, hogy a lopás a legkönnyebb „kereseti mód”. Persze nem lehet általánosítani, a körülményeket, okokat minden esetben meg kell vizsgálni, elemezni, értékelni kell. A bűncselekményt igen ritkán érik tetten, ezért a helyszínen hagyott nyomokból, a sértett és a tanúk információiból kiindulva kezdi meg munkáját a rendőrség. Minden bűncselekmény más, eltérőek a körülmények, mégis egységes eljárási rend alapján, jogszabályi keretek között kell megoldani az ügyeket. Rögzítik az elkövetést a lehető legrészletesebben, nyilvántartásokat vezetnek, kimutatásokat készítenek. A rendőrség a kapott eredményekből kiindulva próbálja meg visszaszorítani a bűnözést. A lopás leginkább az emberek megfelelő tájékoztatásával, figyelemfelhívással előzhető meg. Ezért manapság egyre több ilyen propaganda jellegű tevékenységet folytat a rendőrség, az emberek szubjektív biztonságérzetének javítása érdekében.