Az üldöztetés elől menekülő idegenek befogadása olyan gyakorlat, amelyet a civilizált társadalmak kezdettől fogva alkalmaznak. Szakdolgozatom témájául ezt az emberiség történelmében a kezdetektől jelenlévő jelenséget választottam és szeretném bemutatni, különösen a Magyarországra érkező menekültek jogi helyzetére való tekintettel. Dolgozatomat történeti áttekintéssel kezdem, mely során bemutatásra kerülnek azok a legfontosabb nemzetközi szervezetek és egyezmények, amelyek a mai modern menekültügy alapjait megteremtették, és amelyek fokozatosan épültek be az utóbbi fél évszázad folyamán az egyes országok menekültügyi jogszabályainak szövegeibe, nem egynek meghatározva ezzel az alapvető kereteit. A nemzetközi történet áttekintése során kiemelt figyelmet szentelek annak a dokumentumnak, amely a legfontosabb fogalmát adta a menekültügynek. Ez a dokumentum a Genfi Egyezmény, amelyben megtalálható az az egész világon általános érvényű fogalom, amelynek köszönhetően elkezdődhetett az egységes menekültügyi jogi szabályozás megalkotása. Az egyezmény részletes bemutatása során elemzésre kerül sor, amely a menekült fogalmának részleteit, a védelmi kategória feltételeit mutatja be. Az egyezményben megtalálható legfontosabb emberi alapjogokról is szó esik, és azokról a nemzetközi jogi alapelvekről, amelyek komoly hatással voltak a jogi szabályozások tartalmára. Az Európai Unió menekültügyi fejlődésének áttekintésekor különösen azokra a jogharmonizációs eszközökre koncentráltam, amelyek a magyar jogi szabályozásra is hatással voltak, és amelyek fokozatosan épültek be a hazai jogrendszerbe, meghatározva annak jelenlegi helyzetét. Végül a magyar szabályozás részletes elemzése következik, különös tekintettel a jelenleg hatályban lévő menedékjogi törvény rendelkezéseire, melyeket követve a magyar menekültügyben meghatározott három védelmi kategória legfontosabb jellemzőit emelem ki. Ezt követően részletesen mutatom be az elismerése iránt benyújtott kérelmekkel elindított menekültügyi eljárást.