Jane Austen írónő életműve az angolszász örökség egyik legkiemelkedőbb és legtöbbet idézett darabja. Austen nem csak saját kora kulturális színtereit határozta meg, napjainkban is számottevő teljesítménye, hagyatéka. A 19. század elején, a romantika fénykorában valami egészen újat alkotott: mellőzve a korszak teremtette pompázatos világot modern műfajt teremtett a hétköznapi élet ábrázolásával. Regényeiben felvonultatott életszerű figuráival és intenzív párbeszédeivel a lélektani regény és a társadalmi szatíra műfajait konstruálta meg. Sajátos stílusa mozgalmat indított a századbéli irodalmi életben, előkészítette a női individuum színrelépését. Austen neve egyfajta jelenséggé vált, anekdotái és regényhősei napjainkra nézve is érvényes és aktuális felületekre találtak. Az írónő életműve táptalajra lelt egy mindinkább transzmediatikus közegben, adaptációk sora készül műveiből, olykor a teljes elbeszélések színrevitele, máskor a kor értékeinek kiragadása és mai viszonyok közé transzformálása a cél. Dolgozatomban ezt a jelenséget vizsgálom: Mivel magyarázható Jane Austen népszerűsége, illetve mely színtereken nyer leginkább jelentőséget hagyatéka? A dolgozat fő kérdése: Van-e valami aktuális társadalom-lélektani oka Austen népszerűségének?

Elemzésem fő célja Jane Austen egyik legismertebb regényének, a Büszkeség és balítélet című művének összehasonlítása az elbeszélésből készült két audiovizuális adaptációval. Az első fejezetben az adaptálás kérdéskörét, illetve az új médiumok identitáskeresésének történetét tekintem át. A médiumok közti vándorlás problematikáit kutatom, ezen belül kiemelten az irodalom és a film kapcsolatát. Ezt követően térek rá a vizsgált elbeszélés adaptációira, stratégiai pontok mentén hasonlítom össze a két audiovizuális mű megoldásait. Az utolsó fejezetben az írónő örökségét tárgyalom.

Kutatásom során arra a következtetésre jutottam, hogy Austen kezdetben irodalmi jelentősége később társadalmi színtéren is testet öltött, az ő korában kezdődtek meg a női író autonomikus törekvései, melyet párhuzamosan kísért a középosztálybeli nő, mint nemi autoritás térnyerése. A női individuum releváns pozíciójának kérdése napjainkban is tart, a médiumok kiváló közegként szolgálnak ennek tárgyalására. Ezen a ponton kapcsolódok vissza, mintegy bezárva a kört Jane Austen hősnőihez, azzal a kérdéssel, hogy a tárgyalt adaptációk miként táplálkoznak az elbeszélések nőképéből és hogyan transzformálódnak mindezen elemek idővel.