A szakdolgozatomban a trauma szépirodalmi feldolgozhatóságát mutatom be Nagy Gabriella és Polcz Alaine műveinek példáján keresztül. A megjelenő alakzatokat veszem számba: elfojtás, kihagyás, ismétlés és a hasítás jelenségét. Nem csak az egyéni, hanem a kollektív traumát is bevonva a témakörbe. Viszont nem áll szándékomban a két kategóriát egymáshoz mérni, esetleg bírálni egyiket a másikkal szemben. A trauma történeti áttekintése is megtörténik, valamint a traumáról való irodalomtudományos beszédmód is említésre kerül.