Záródolgozatom témája a virágirodalmi klasszikus történet, Jane Austen Büszkeség és balítéletének filmfeldolgozása. Úgy tűnik, a közönség számára sokszori olvasás és filmnézés után is megunhatatlan, kimeríthetetlen, így felkeltette érdeklődésemet, mi teszi ilyen különlegessé. A történet már metaforává vált, több adaptáció dolgozza fel újra más-más megvilágításban. Dolgozatomban az 1995-ös minisorozatot, a 2005-ös egyrészes filmet és a 2004-es indiai adaptációt, a Mátkaság és legényéletet kívánom megvizsgálni. Először ismertetem Jane Austen életművét és ránk maradt örökségét, sikerének történetét. Az adaptáció lehetséges problémái és megvalósítási lehetőségei felől közelítem meg a filmek bevezetését. A médiaszövegek elemzése során az irodalmi mű témájának követését, a szereplők jellemét, a cselekményt és a narráció módját kívánom elemezni. Dolgozatom fontos szempontja, hogy egyes adaptációk mennyire követik az eredeti művet és ha eltérnek, a különbözőség milyen jelentéssel bír. Az első fejezetben Jane Austen életművének felvázolása után a BBC minisorozatát vizsgálom meg. Korpuszom a hitelesség, a pontos reprezentáció, s az a megállapítás, hogy ez az adaptáció tekinthető önazonosnak az Austen-regénnyel. A második fejezetben a 2005-ös sikerfilmet elemzem. Azok a főbb szempontjaim, hogy az adaptáció milyen hangsúlyeltolódással dolgozik, hogyan változtat a jeleneteken és világítja meg a karakterek jellemét a romantikus értelmezés mentén. Az utolsó fejezetben egy radikálisabb feldolgozást választok: az indiai Mátkaság és legényélet című bollywoodi mozit. A regénybeli történettel való párhuzamra, a narratívára kívánok rávilágítani, majd az amerikai és indiai kultúra különbségeire, találkozásának problémájára. Ehhez a posztkoloniális diskurzus fogalmait, megközelítését használom, s megvizsgálom a film hibrid elemeit tartalmilag, formailag és a narrációban.