A 18. századi halotti prédikációk vizsgálata – mind a református, mind a katolikus beszédeket illetően – eddig nem volt túl jelentős. A legújabb kutatások közül elsősorban V. László Zsófia tanulmányait, valamint doktori értekezését érdemes megemlíteni, mely 1711 és 1825 közötti protestáns halotti beszédekben vizsgálja a női szerepek változását. Megközelítésmódja tehát leegyszerűsítve a következő: egy mentalitástörténeti kutatási szemponthoz protestáns prédikációkat rendel. A 18. századi katolikus halotti prédikációk hasonló vagy más szempontú feldolgozása egyelőre hiányzik. Dolgozatom vizsgálati metódusa hasonlít is a V. László Zsófiáéhoz, de el is tér ettől, mivel az általam elsősorban vizsgált halotti prédikációk egy 18. századi kolligátumban egybekötve találhatók. Tehát nem egy vagy több, már ismert, illetve előre kijelölt téma szerint kerestem beszédeket a 18. századi katolikus halotti prédikációk korpuszából, hanem éppen a kolligátum kínált fel olyan, egymással összefüggő kutatási szempontokat, amelyek nem biztos, hogy felismerhetők lettek volna, ha a beszédek nincsenek egybekötve. A kolligátum egyes tételeinek együttolvasása során kirajzolódó szempontok alapján az is felvetődött, hogy a prédikációk között kapcsolódási pontokat feltérképezve próbáljak valamiféle tudatosságot, esetleg koncepciót találni a beszédek egybekötését illetően. A vizsgát kolligátum gerincén ez a cím szerepel: Conciones Variae, 1698 és 1769 között kinyomtatott magyar és latin nyelvű halotti, illetve egyéb alkalmakra készült magyar nyelvű prédikációkat tartalmaz, melyek egy részét az alábbi szempontok szerint vizsgálom: 1. A beszédek egybekötésének tematikussága/esetlegessége. 2. A névből vett érv használata a 18. katolikus halotti prédikációk argumentációjában. 3. A hallgatóság meggyőzése a jó halál fontosságáról a katolikus egyház elvárásai (mise, böjtök, gyónás) alapján. A halotti prédikációk egyik tétje az, hogy vajon az elhunyt megtett-e mindent üdvössége elnyeréséért, illetve az, hogy az, hogy példaértékű-e az elhunyt élete és halála a beszédet hallgatók/olvasók előtt. Tehát a prédikáció elvárást, előírást közvetít: ezen keresztül nincs közvetlen hozzáférésünk a tényleges vallásos gesztusokhoz. Egy teljes történeti antropológiai kutatás tárhatná fel ezek rendszerét. Ehhez szolgálhatnak forrásul például a canonica visitatiók kiadásai, a végrendeletek, illetve egyéb levéltári dokumentumok.