Szakdolgozatom célja, hogy bemutassam az elítéltek jogi helyzetét, a szabadságvesztés során őket megillető jogokat Magyarországon. Dolgozatomban elsősorban a már ténylegesen szabadságvesztésüket töltő személyek megmaradó, módosuló vagy már teljesen megszűnő alapvető alkotmányos jogait mutatom be. A büntetőjogi büntetés lényegi tulajdonsága, hogy az elítélt valamilyen jogát elvonja illetve korlátozza. A szabadságvesztés rendkívül összetett büntetés. A bebörtönzés hosszú időn keresztül úgy élt a köztudatban, mint a teljes jogfosztottság jelképe. A „rabjogok” fokozatos elismerésén keresztül vezetett az út a ma már általánosnak tekinthető felfogásig, amely szerint a személyi szabadság elvonása adja e büntetés tartalmát és végrehajtását. Dolgozatomban célom volt a fogva tartás jogi szabályozásának áttekintése, a fogva tartás jelenlegi helyzetének bemutatása. A téma feldolgozásához a felhasznált irodalomban felsorolt könyveket, tanulmányokat, folyóiratcikkeket, a joganyagként meghatározott törvényeket, IM rendeleteket, törvényerejű rendeletet, alkotmánybírósági határozatot, illetve az Internet vonatkozó oldalait használtam fel. Vitathatatlan, hogy a büntetés-végrehajtás intézményrendszere óriási problémákkal küszködik. Szűkösek az anyagi forrásaik és korlátozott létszámú a személyi állomány is, azonban a legnagyobb gondot az intézetek túlzsúfoltsága okozza, mivel jelenleg tízezer férőhelyre 18 ezer fogva tartott jut, amely mellett a kitűzött célok megvalósíthatatlanok.