Szakdolgozatom témájának megválasztásakor elsődleges szempontom az volt, hogy olyan témakört keressek, amely a hallgatók nagyobb hányadát érinti, és munkám alapján számukra az egyetemi éveket könnyebbé, terheiket könnyebben megoldhatóvá tegyem. Így esett a választásom a motivációs vizsgálatra, melynek célja a hallgatók anyagi, szociális, motivációs hátterének közelebbről való megismerése, így az esetleges problémák feltárása és ezeknek a megoldását segítő javaslatok tétele volt. A felsőoktatás jelenleg is nagy változásokon megy keresztül. Ezeknek a változásoknak a hatását vizsgáltam meg szűk körben. A megközelítés módom részben eltér a szakirodalmakban bemutatott módszerektől, mivel igyekeztem a hallgatók szempontjából megvizsgálni a lehetséges problémákat. A kutatásomhoz kérdőíves módszert választottam. A vizsgálat alanyai Debreceni Egyetem, különös tekintettel Agrár- és Gazdálkodástudományok Centrumának hallgatói voltak. A kitöltőkből létrejött alapsokaság 114 fő lett. A folyamat során a következő hipotézisek helytállóságát vizsgáltam meg:

• A hallgatók nagyobb hányada, azaz közel 70-80%-a családi forrásból finanszírozza a tanulmányait.
• .A tanulmányokat segítő lehetőségeket, úgy mint például az ösztöndíj, szakkollégium, csak nagyon kevés hallgatónak van lehetősége igénybe venni.
• A hallgatók csak igen kis hányada tervezi a továbbtanulást az első szakma megszerzése után.
• A nők jobb tanulmányi eredményeket produkálnak, mint a férfiak, azonban a férfiak határozottabbak a céljaik elérését illetően.
• A hallgatók fő motiváló ereje a felsőoktatásban megszerzett szakma, valamint az egyetem által nyújtott szociális környezet. Jól látható, hogy többségük családi forrásból finanszírozza tanulmányait, ami még az államilag támogatott szakok esetében is igen magas összeg lehet. Úgy vélem sem a hallgatók, sem az egyetem szempontjából nem előnyös, hogy egyre több diák esik el a felsőoktatás lehetőségétől, valamint a hallgatók részéről a mester, illetve doktori képzésektől. Munkám során feltártam a tényt miszerint átlagosan közel 60%-a a hallgatóknak szeretne az alapképzésen kívül több szakmát is megszerezni, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy jóval kevesebben jutnak be ilyen képzésre, amely az elmúlt évek tehernövekedésével a jövőben a jelentkezések további csökkenéséhez vezethet. Napjainkban minden hallgatónak szembe kell néznie azzal a problémával, hogy rossz gazdasági helyzetben élünk és ez kihat a felsőoktatásra is. A felsorolt problémák egyre inkább taszítják el a fiatalokat a továbbtanulás gondolatától. Ezen felül a már felsőoktatásban résztvevők számára is nehéznek bizonyulnak az ott jelentkező terhek. Munkám során megállapítottam tehát, hogy a legnagyobb akadályt, amely a hallgatókat elszakítja a továbbtanulástól azok az anyagi terhek. A vizsgálataimból ugyanis kiderül az is, hogy a hallgatók jóval nagyobb hányada tervezi, hogy több szakmát szerezzen meg az egyetemen, mint amennyi valóban meg is szerzi. Sajnos csak igen kis hányad teheti meg hogy diák- vagy állandó munkával, esetleg ösztöndíj megszerzésével kompenzálja az anyagi terheket. A diákhitel pedig ebből a szempontból továbbra sem örvend népszerűségnek, mivel ezzel tovább növelnék a későbbiekben saját terheiket. A továbbiakban megvizsgáltam, hogy a hallgatókra milyen motivációs tényezők hatottak az egyetemre való jelentkezésükkor, valamint hogy jelenleg egyes tényezők milyen mértékben befolyásolják őket. Az eredményeket megvizsgáltam nemek szerinti bontásban is. Ezek alapján azt állapítottam meg, hogy a nők mind tanulmányi eredményekben, mind pedig motiváltságban jobb eredményeket mutatnak a férfiaknál, a férfiak viszont nagyobb hangsúlyt fektetnek a szociális környezetre, szélesebb kapcsolatrendszert alakítanak ki. Mindkét nem esetében azonban elsődleges szempont a karrierépítési lehetőség, valamint az életcélok megvalósítása. A továbbiakban megkérdeztem a hallgatókat, hogy vállaltak-e már korábban, vagy folytatnak-e közéleti, szakmai munkát az egyetemen, esetleg vesznek-e, vagy vettek részt gyakorlaton egy-egy cégnél. Ezzel arra voltam kíváncsi, hogy szereztek-e olyan tapasztalatokat, amelyek a későbbiekben az előnyükre válhatnak a tanulmányaikat követően. A válaszadók közel fele lépett már kapcsolatba ilyesfajta szervezetekkel, amely viszonylag jó aránynak nevezhető. Az általam elgondoltál az ilyen munkát végzők aránya magasabb, de ettől függetlenül úgy vélem érdemes további hallgatókat integrálni az egyetemi szervezetekbe. Az általam felállított hipotézisek részben igazolódtak csak be. A hallgatók kisebb része finanszírozza kizárólagosan családi forrásból a tanulmányait, mint ahogyan gondoltam. Úgy vélem, hogy ez a szám ettől függetlenül még mindig magas. Az anyagi nehézségek enyhítésére azt a javaslatot tettem, hogy ki lehetne alakítani egy olyan rendszert, amely segíti a hallgatók költségtérítésének csökkentését azzal, hogy az az egyetemen szakmai munkával ledolgozhatóvá válna, valamint további gyakorlati helyek kialakítása, melyet folyamatosan végezhetnek a tanulmányok alatt is. Ez a hallgatók és a munkaadók számára is előnyt teremt, mivel a hallgatók munkatapasztalatot szereznek a költségeik csökkenése mellett, valamint ezzel viszonylag olcsó, és hatékony munkaerőt kapnak a cégek. Az az állításom, miszerint a nők jobb tanulmányi eredményt produkálnak bizonyítást nyert, azonban a férfiak ambiciózusabb természetére vonatkozólag kiderült, hogy ebben szintén a női hallgatók jeleskednek. Számukra jelentenének segítséget további képzések, kurzusok, előadások indítása, amely a hallgatók tanulási technikáit fejlesztené, ez első sorban a férfiakra vonatkozik. Ezen felül karrierépítéssel, önéletrajzírással, állásinterjú felkészítéssel, vagy személyiségfejlesztéssel foglalkozó oktatás indítása is hozzájárulna a hallgatók könnyebb elhelyezkedéséhez. Ehhez a témához fűződik az egyetemi szervezetekbe való integrálódást is, mivel az ilyen szervezetek passzívan is fejlesztik az előbb felsorolt tulajdonságokat.