Dolgozatom központi kérdésköre a disszociáció jelenléte az átlagpopulációban. Mivel ennek a kérdésnek legutóbbi kutatása Magyarországon közel két évtizede, 1996-ban történt, mely Varga Katalin és Osvát Judit nevéhez köthető, időszerűnek tűnt a jelenség újbóli vizsgálata. Tanulmányukban demográfiai adatok tükrében vizsgálták a disszociáció jelenlétét a magyar társadalomban több, mint négyszáz fős mintán. A gyermekkori traumatizáció és disszociáció kapcsolatáról szóló szakirodalom áttekintése közben egyértelművé vált számomra, hogy kutatásom egyik szempontjául, a disszociáció vizsgálata mellett a szülői bánásmódot kell választanom, hiszen nem kizárható az a feltételezés, hogy a szülői bánásmód és a korai traumatizáció kapcsolatban állnak egymással, ezáltal a szülői bánásmód a disszociációra is kihatással lehet. Annak oka pedig, hogy vizsgálatom vonzáskörébe a továbbiakban a harag- és düh kifejezés került az, hogy hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a disszociáció és az ahhoz hasonló jelenségek minden esetben patológiás természetűek (ami nem igaz). A patológiákhoz pedig nagyon gyakran kapcsolnak a laikusok agresszív viselkedésre vonatkozó feltevéseket. Reményeim szerint a későbbiek folyamán sikerülni fog ezen téves feltevések bizonyos szintű megszüntetése a köztudatban.