Az influenzavírus felületén található hemagglutinin nevezetű fehérje felelős a vírus-gazdasejt közötti kapcsolat kialakításáért, míg a kórokozó neuraminidáz (szialidáz) enzime az ellentétes irányú folyamatot katalizálja az N-acetilneuraminsav (NANA) – D-galaktóz közötti O-glikozidos kötés hasításával. A fertőzés elleni védekezés egy lehetséges módját képezheti olyan sejtfelszíni szénhidrát-mimetikumok előállítása, melyek a kötőhely funkcióján kívül olyan apoláris molekularészt – jelen esetben fullerént – is tartalmaznak, melyek aggregációs tulajdonságuk révén gátolják a vírus szaporodását. Ilyen önszerveződő, multivalens ligandumokat biológiailag aktív molekulák és amfifil szerkezetek összekapcsolásával nyerhetünk. Munkánk során sikerrel előállítottuk a tervezett építőelemeket, nevezetesen a fullerén–cukor hibridek szintéziséhez szükséges sziálsav-glikál és galaktóz-6-tiol, valamint 2-merkapto-sziálsav és galaktóz-exoglikál származékokat, melyeket az ortogonális védőcsoport-stratégia alkalmazásának köszönhetően regio- és sztereoszelektív módon kapcsolhattunk egymáshoz egy új típusú click-reakció, a fotokatalitikus tiol-alkén addíció felhasználásával. A sziálsav származékok előállítását N-acetilneuraminsavból valósítottuk meg: a gyantás észteresítés után az így nyert molekulát aceto-klórozási reakcióban egy védett vegyületté alakítottunk, majd párhuzamos szintézissel haladtunk tovább. Az egyik egy bázis-katalizált elimináció, míg a másik egy bimolekulás nukleofil szubsztitúció volt, aminek köszönhetően konfigurációs inverzió játszódott le az anomer centrumon. Végül szelektív S-dezacetilezéssel felszabadítottuk a SH-csoportot. A galaktóz származékok szintézise ugyancsak párhuzamos reakciókban történt: először egy terminális alként állítottunk elő ulózból kiindulva, majd egy komplex reakciósor alkalmazása után tetraetilén-glikol-monotoziláttal funkcionalizált vegyületet állítottunk elő. A galaktóz-6-tiol származékok közös kulcsvegyülete a diizopropilidén-galaktóz volt, melyet tozilezést követően, KSAc-al kezeltünk, és a fent említett glikozilezési procedúrát megismételtük. A jövőben tervezzük, hogy az előállított monomerekből és pszeudodiszacharidokból fullerén–cukor hibrideket hozunk létre a Hüisgen-féle „Click” kémia alkalmazásával, melyhez szükséges fullerén származékok szintézisét Bingel- ill. Prato körülmények között már megvalósítottuk. A glikokonjugátumok előállítását követően szeretnénk megvizsgálni az így nyert molekulák biológiai aktivitását, remélve, hogy az N-acetilneuraminsav-tartalmú, önszerveződő fullerén hibridek megfelelően nagy affinitással kötődnek az influenzavírus hemagglutinin fehérjéjéhez.