Jelen dolgozat a Kognitív Zárási Igény, illetve a diszpozicionális optimizmus szerepét vizsgálja a konfliktuskezelési stratégiákkal összefüggésben. A konfliktuskezelés tárgyalása kapcsán az egyéni különbségeket tárgyaló elméletek, illetve kettősérdek-modellek központi szerepet töltenek be. Az optimizmus kapcsán annak gondolkodásbeli, megküzdési, illetve társas szintű pozitív következményeivel foglalkozik. A Zárás Iránti Igény kapcsán szintén annak konfliktuskezelésben betöltött szerepe hangsúlyos, majd ezen változók lehetséges kapcsolódásaival foglalkozik.