Dolgozatom témája a szubkultúrák bevonzása a múzeumokba, amelynek gyakorlati megvalósulását Debrecen két legnagyobb múzeumában, a Modemben, illetve a Déri Múzeumban vizsgáltam, interjúk segítségével. A dolgozatban arra keresem a választ, lehetséges-e célzott szubkultúrákra vonatkoztatott programokkal, rendezvényekkel a fiatalabb generációk sikeres bevonzása, és a múzeumi közeg megszerettetése, illetve ez a fajta megközelítés elősegíti-e ennek a korosztálynak az informális tanulását a múzeumokban. Elsőként fontos volt, hogy megvizsgáljuk a múzeumok szerepének alakulását a történelem során, és azt, hogy a funkcióbővülés következtében milyen feladatokat kell ellátnia egy napjainkban a sikeres működést megcélzó intézménynek. Emellett tisztázni kellett magának a múzeumandragógiának a fogalmi meghatározását, hogy el tudjuk helyezni benne az ilyen jellegű rendezvényeket, illetve azt, hogyan segíthetik ezek a fiatalok informális tanulását. A téma szempontjából szükséges volt a szubkultúra fogalmának körvonalazása, és maguknak a vizsgálat szempontjából kiválasztott szubkultúráknak bemutatása, fejlődésének leírása. Az empíria és a szakirodalmi vizsgálat alátámasztotta végül az előre felállított hipotéziseket, és megerősítette a dolgozat célját, problémafelvetésének fontosságát és aktualitását. Tehát azt a tényt, hogy napjainkban a fiatalabb generációk bevonzása a múzeumokba nagyobb feladatot jelent az intézményvezetők és program, kiállítás szervezők számára, mivel speciálisabb célcsoportokra kell építeni. Ezzel együtt természetesen fontos, hogy a múzeumok megtartsák alapvető funkcióikat és céljaikat, az ismeretterjesztést, és profiljuktól függően a tudományok, illetve művészetek minél szélesebb körben való terjesztését.