A stroncium(II)-ion megkötődését vizsgáltam két természetes szorbensen, radioaktív nyomjelzéssel. A természetes minták stroncium(II)-ion megkötésének szorbenstömeg és srtoncium(II)-ion koncentráció függését tanulmányoztam. A szorbensek stroncium(II)-ion megkötésének szorbenstömeg függését három különböző stroncium(II)-ion koncentráció mellet vizsgáltam, 25°C-on, és nem találtam lényeges eltérést. 20 ml-es oldattérfogat mellett 50 mg szorbenstömeg környékén mutat 50% körüli megkötődési arányt a stroncium(II)-ion szorpciója. Vizsgáltam a stroncium(II)-ion megkötődésének koncentráció függését 20 ml oldattérfogat és 50 mg szorbenstömeg mellett 2, 25 és 40°C-on. A koncentráció függésből Langmuir típusú izoterma egyenlettel való értékeléséből meghatároztam a szorbensek aktív helyeinek koncentrációját. Az értékek a következőek:  SG1 jelű minta: 1,60×10-4±4,81×10-6 mol/g  SG2 jelű minta: 1,81×10-4±5,43×10-6 mol/g A három különböző hőmérsékleten mért izotermák hibahatáron belül térnek el csak egymástól. Az izotermák kis koncentrációjú szakaszainak hordozómentes stroncium(II)-ion koncentrációra extrapolált megkötődési arány értékeinek felhasználásával lineáris illesztést végeztem a természetes minták ásványos összetevőinek megoszlási hányados értékeire. Az ásványos összetevőkhöz meghatározott megoszlási hányados értékek jól egyeznek a korábban a tanszéken végzett mérések eredményével.