Dolgozatom részben a férfi írók által uralt mainstream és a nıirodalom között tátongó őr betöltésére törekszik, mind a vizsgált mővek, mind a vizsgált témák tekintetében. Elsısorban annak feminista kritikai megvitatását tőzöm ki célul, hogy Tóth Krisztina milyen mértékben és hogyan forgatja fel vagy – éppen ellenkezıleg – erısíti meg a nıi test/iség-rıl szóló patriarchális toposzokat. Ennek vizsgálatához Tóth Krisztina „Hideg padló (Színvonal)”, „Take Five (Törésvonal)”, „Ez itt minek a helye (Bikinivonal)” és „Galamb” címő novelláiban elemzem a nıi test ábrázolásmódját és a bennük kibontakozó testfelfogást. Mi is a nıi test? Biológia, hús, kultúrszimbólum, tökéletesség, múlandóság, vagy performance, egy társadalmi szerep? Tóth Krisztina írásaiban mintegy összegyúrni látszik azt a nıi testet, amely szabad, szubjektum, jelölı, a nı kizárólagos sajátja, és azt a nıi testet, amely a domináns diskurzus által meghatározott, tárgy, a jelölt. Ezáltal tehát beleolvad, de tükröt is tart a kánonnak – vagyis pontosan a két kánon közötti határt kérdıjelezi meg. Az én olvasatomban Tóth Krisztina célja nem az, hogy a domináns diszkurzustól merıben eltérıt alkosson, sem pedig az ellenkezıje, csupán a nıi tapasztalat megírása.