Albert Máté: Szívelégtelenség kezelése a debreceni Kardiológiai Intézetben 2012 - keresztmetszeti kép - Absztrakt

Bevezetés: 2012 őszén Tomcsányi János és Tóth Emese szerzők „Szívelégtelenség epidemiológiája és terápiája Magyarországon a XXI. Század elején” címmel egy összefoglaló közlemény jelentettek meg. A közlemény alapjául szolgáló tanulmány rámutatott, hogy a vizsgált időszakban (2005-2010) Magyarországon a szívelégtelen betegeknek csak a fele részesült a kezelés alapjául szolgáló ACE-gátló és béta-blokkoló terápiában, és gyakorlatilag nem volt feltitrálási folyamat.
Célkitűzések: A szívelégtelenség kezelésének alapjaival való megismerkedés, és a legújabb terápiás irányelvek áttekintése mellett célul tűztem ki, hogy megvizsgáljam 2012. január 1. és december 31. között a DEOEC Kardiológiai Intézetben szívelégtelenség diagnózisával bent feküdt betegek kezelési dokumentációit, és az általam kapott eredményeket összevessen a legújabb nemzetközi irányelvekkel és a fent említett tanulmány eredményeivel. Eredmények: Az általam vizsgált egy év során összesen 644 szívelégtelen beteget kezeltek a DEOEC Kardiológiai Intézetben, ebből 246-an rendelkeztek 35%-os vagy az alatti – tehát a beválasztási kritériumomnak megfelelő – ejekciós frakcióval. A betegek 96,8%-a kapott javaslatot valamelyik béta-blokkoló hatóanyag szedésére, míg ugyanez az arány ACE-gátlók esetében 80,5%-nak adódott. Diuretikus terápiában a páciensek 91,9%-a részesült, MRA-t 87,4%, digoxint 27,6%, ARB-t 13,4%, ivabradint pedig 3,7%-uk kapott. Ami a dózisokat illeti, béta-blokkolókból a betegek átlagosan a céldózis 45,3%-val, míg ACE-gátlókból 72,4%-val lettek otthonukba bocsátva. Eszközös beavatkozásokat összesítve a páciensek 23,9%-nál végeztek. A betegek 93,9%-nál elvégezték a coronarographiás vizsgálatot, amit az esetek 28,9%-ban követett katéteres revaszkularizáció (PTCA). Revaszkularizációt célzó szívsebészeti beavatkozáson (CABG) a betegek 15,1% a esett át. Megbeszélés: Ami a gyógyszerválasztást illeti megállapítható, hogy a betegek adekvát gyógyszeres terápában részesültek, ugyanakkor az is látható, hogy a kezelés alapjául szolgáló ACE-gátló és béta-blokkoló gyógyszerek nem lettek az kívánt céldózisig feltitrálva. Az eszközös kezelési lehetőségek az ajánlások alapján elvártnak megfelelő arányban kerültek bevetésre, míg a coronarographiás vizsgálaton majdnem az összes beteg átesett. A revaszkularizációs kezelések aránya megfelel az ischaemiás etiológia gyakoriságának.