Összegzés A strassburgi lelkészfeleség, Katharina Zell élete során hét iratot hozott nyilvánosságra. Egész életét átkaroló munkássága kiváló bepillantást enged a reformáció hétköznapjaiba. A forrásokat elemezve megjelenik előttünk rendkívüli alakja és egyháztörténeti jelentősége is. A dolgozatban megjelenő öt témakör – amelyek a források alapján kerültek meghatározásra – kibontja előttünk ránk hagyományozott életművének egészét. Katharina Zell a lelkészfeleségek első generációjának képviselőjeként új szereplőként jelent meg a társadalomban és a gyülekezetben. Nem viselt önálló egyházi hivatalt. Nem volt igehirdető, diakónus, tanító vagy egyházkormányzó – nem is lehetett volna. Laikusként és lelkészfeleségként mégis testközelből élte meg a reformálódó gyülekezet mindennapi kihívásait. A lelkészfeleség részt vállalt menekültek és szükséget szenvedők ellátásában és lelkigondozásában. Erről tesz bizonyságot a kentzingeni asszonyokhoz és Felix Armbrusterhez írt levele. A diakónia és lelkigondozás gyakorlása egyszerre volt jelen mindennapi tevékenységei között. A reformálódó városban és gyülekezetben, reformátori talajon gyökereztek eme tevékenységei. Jogosan vállalta fel a betegek látogatását és lelkigondozását. Bucer „Von der wahren Seelsorge …” című irata szerint minden keresztyén feladata ez. Saját habitusából kiindulva nem érezte magát illetéktelennek a szolgálat gyakorlatában, de korának és környezetének vezető teológusa, Bucer Márton és a lelkészek is bátoríthatták erre. Bucer egyértelmű kijelentése, miszerint minden keresztyén kötelessége a lelkigondozás, nem tesz különbséget férfi és nő, hivatalos személy és laikus között. A szenvedést, üldöztetést elviselők között ott volt a lelkészfeleség. Katharina Zell hitüket megerősítendő szólt hozzájuk, ugyanakkor nem leplezte bűnös voltukat sem. Igaz bűnbánatra tanított. E felismerése nélkül nincs valódi lelki gyógyulás. Felebaráti szeretettel hirdette számukra a megerősítő Igét. Katharina Zell igeközpontúsága a vigasztalásban nem hagyható figyelmen kívül. Bucer mellett a kálvini tanítást is követve, lelkigondozói tevékenységének középpontjában Isten Igéje állt. Nem másban, csakis az evangéliumban kereste a támaszt. Az Úr beszédével vigasztalt, és azt lehetőség szerint látogatással is egybekötötte. Bibliahasználata rendkívül alapos bibliaismeretről tanúskodik. Megfelelő helyen alkalmazta a Szentírás szavait. A kentzingeni asszonyokhoz szóló levélben az igeversek gazdag idézetéből is (összesen 43 darab), következtethetünk erre. Az Írásban kereste a bátorító szót, nem azon kívül. Nem saját szavaiban látta a vigasztalás erejét, hanem egyedül Isten igéjében. A közösségi élet formálása és gondozása mellett Katharina Zell a személyes boldogságát is ápolta, és kiállt házassága mellett is. Boldog házasságban élt férjével, Matthäus Zellel. Közös életük példaadónak számított a korban, mivel a házas lelkészek a reformáció eredményeként jelentek meg. A reformátorok házas életükkel is jelezték, hova tartoznak, melyik irányzat követői. A korábban elképzelhetetlen életforma természetes lett az új hit megjelenésével, és a gyülekezetek középpontját képezte a lelkészcsalád. Egyedülálló a Zell házaspár szerepe abban a tekintetben is, hogy esetükben nem két hajdani szerzetes házasságkötéséről, hanem egy pap és egy polgárleány közös életéről van szó. A nagy korkülönbség – húsz esztendő – ellenére szerelmen alapuló házasság volt köztük. Erről tanúskodik Katharina Zell két írása is az „Entschuldigung” és a „Klag und Ermahnung”. Az „Entschuldigung”–ból megtudhatjuk mennyire fontossá vált a reformáció során a papok házassága és ennek védelme a római katolikus felfogással szemben. Mindez már nemcsak a lelkészek feladata volt, hanem feleségeiké is. Katharina Zell kivételes módon, írott formában is ránk hagyta ennek egyik nem mindennapi példáját. Művében nő létére szokatlan módon oltalmazza a Luthertől származó új tanokat és ennek egyik következményét. Saját házasságát is kemény hangon védelmezi. Nem tűr semmiféle hamis vádaskodást személyes életét és férjét illetően. A házasságot helyes, Istentől rendelt keresztyén életformának tekinti. A „Klag und Ermahnung” című iratában további részletek bont ki előttünk az írónő házaséletére vonatkozólag. Férje ravatalánál mondott beszédében bebizonyosodik előttünk iránta érzett igaz szerelme, és az elvesztése következtében érzett keserű fájdalom. Élete párját mindvégig őszintén tisztelte, és felnézett a strassburgi prédikátorra. Tudatában volt az egyházban folytatott úttörő tevékenységének, és elismerte azt. Büszkén vállalta az új hitet övező küzdelmet férje oldalán, akinek nemcsak a háztartásban, hanem a gyülekezetben is hűséges segítője volt. Katharina Zell férje oldalán a Szentírás magyarázatát folyamatosan hallgatta. Életének zsinórmértéke a Biblia volt. Nemcsak a Szentírásból vett idézeteket használta vigasztalásra, hanem magyarázta is Isten igéjét. Krisztus áldozatának reformációkorabeli értelmezését adja az 51. zsoltár magyarázatában és két zsoltárparafrázisban. Mindezt Dávid példáján keresztül teszi, aki már Krisztus születése előtt megtapasztalta, milyen az igazi bűnbánat. A házasságtörés bűnéből kiindulva tudtunkra adja, hogy mindent csak Krisztus bocsáthat meg. Az ember képtelen saját erejéből megigazulni. Nem segítenek ebben a különféle áldozati állatok, semmiféle kultikus áldozattal nem lehet hozzájárulni a megtisztuláshoz. Az egyszeri és mindig (már az idők kezdetétől fogva) érvényben lévő áldozat Krisztus kereszthalála. Katharina Zell két parafrázist hagyott ránk. Az irodalomban a 16. századi protestáns zsoltárparafrázis önálló műfajjá lett. Katharina Zell vizsgált parafrázisa a műfaj kritériumainak megfelel. Írása fejlécét olvasva arra következtethetünk, hogy tudatosan választotta ezt a műfajt. Célja az elesett ember vigasztalása volt. Ennek tett eleget alkotásával, és azokat Luther magyarázatával egybevetve megállapítható, hogy helyesen interpretálta a szöveget. Katharina Zell a keresztyén hit megélést mind a gyülekezi közösségében, mind az egyéni kegyességgyakorlásban fontosnak tartotta. Ez utóbbi elősegítésére egy énekeskönyv kiadása is köthető a nevéhez. Ennek segítségével a hívő ember hitét kívánta mélyíteni, és az egyszerű gyülekezeti tagok mindennapjainak istenimádatát akarta elősegíteni. Egy korábban megjelent énekeskönyvet saját szerkesztésben, magyarázataival ellátva adott ki. Nem számított teljesen egyedülállónak ez a tette a reformáció korában, mivel más hölgyek nevéhez is köthető imaéletet segítő irodalom kiadása, sőt énekszerzés is, mégis ritkaságszámba ment. Katharina Zell otthoni használatra szánta az énekeskönyvet. A célcsoport az egyszerű hívők közössége és a gyermekek voltak. A strassburgi írónő hitvalló életet élt. Ez legvilágosabban a Schwenckfeldhez és Strassburg polgáraihoz címzett levelében rajzolódik ki előttünk. Az elsőben elhatárolódik a szélsőséges schwenckfeldi irányzattól, és egykori barátját nem megbántva, kiáll a férje által képviselt protestáns hit mellett. A másodikban élesebb hangot megütve, átfogó magyarázatot ad, és részletesen fejti ki saját hitvallását. Az egész várost döntőbíróul hívja, és írásával megkoronázza életművét. Mondd meg kinek tartod Jézus Krisztust, mit gondolsz a keresztségről és az úrvacsoráról, és megmondom ki vagy. A reformáció korában a Jézusról szóló tan az antitrinitáriusoktól határolt el, a keresztségről szóló az anabaptistáktól, az úrvacsora tana pedig a misztikusoktól. Katharina Zell ezt tudta, ezért választotta hitvallásának bázisául ezt a három témát. Eme két írását tanulmányozva megállapítható, hogy a strassburgi lelkészfeleség élete végéig a Luthertől kiinduló, reformációs úton haladt. Találkozott a reformáció radikális áramlataival, de azokat bibliai alapon elutasította. Viszonya a keresztyénségüket másként megélőkkel szemben mindig is toleráns volt. Az embert és a személyes hitet soha nem kritizálta. Csakis a saját magára vonatkozó hamis vádakat igyekezett elhárítani, viszont azokat nyelvének éles fegyverével tette. Nem a másik hívő kritizálásából indult ki, de saját tanításával közelített a másként gondolkozókhoz. A két levele alapján megállapítható, hogy nem zárta ki az igazságból az újrakeresztelkedőket és Schwenckfeldet, azt kereste, ami egybeköt. Katharina Zell hitvallása biblikus, reformátori talajon nyugvó, gondolatai nem mutatnak rokonságot a radikális irányzatokkal. Hivatkozásának elsődleges alapja a Szentírás és Luther Márton teológiája. Strassburg városában Matthäus Zell özvegye élete végéig hű maradt az evangéliumhoz és a reformáció ügyét képviselte. Zusammenfassung

1. Das Thema der Arbeit

Die vorliegende Dissertation beschäftigt sich mit den Schriften von Katharina Zell (1497/98 – 1562). Katharina Zell war die Frau von Matthäus Zell, der der erste Reformator in der Stadt Strassburg war. Sie war die erste Pfarrfrau in der Geschichte, die mehreren Schriften hinterließ. Mit der Untersuchung dieser Schriften erhalten wir einerseits ein weiteres Bild über die Reformation in Strassburg, andererseits lässt sich sehen, wie eine Zeitgenosse die Geburt des neuen Glaubens erlebte. Katharina Zell veröffentlichte sieben Schriften. Sie umfassen ihr ganzes Leben und bieten eine Einsicht in die Alltage der Reformation. Durch die Quellentexte erscheinen vor uns Ihre außergewöhnliche Gestalt und ihre kirchengeschichtliche Relevanz. Durch die in dieser Arbeit auftretende fünf Themenkreise – so wie Seelsorge und Diakonie, Ehe, Schriftauslegung, Frömmigkeit, Glaubensbekenntnis – wird ihr ganzes Lebenswerk entfaltet. Katharina Zell, als Vertreter der ersten Generation der Pfarrfrauen verwirklichte eine neue Rolle sowie in der Gesellschaft als auch in der Gemeinde. Sie führte kein kirchliches Amt. Sie war keine Predigerin, Diakonisse, Lehrerin oder Alte – hätte auch nicht sein können. Sie war eine Laientheologin und Pfarrfrau, die die reformatorischen Ereignisse hautnah erleben durfte.

1. Die Methode der Arbeit

Ausgegangen von den Schriften von Katharina Zell werden die Schwerpunkte gesucht, mit denen sie sich, als Laientheologin an die Reformation knüpfte. Ihre Schriften sind zu dem Alltagsleben der Reformation ansatzweise angebunden, weil sie bei den Wendepunkten ihres Lebens erschienen wurden. In dieser Arbeit führen die Quellentexte zu der Begriffsbestimmung der Themen. Sie berichten über zentrale Geschehnisse des Menschenlebens. Sie sind die Eheschließung, der Tod ihres Mannes, der Zuspruch, das Verständnis der heiligen Schrift und die Versorgung der Vertriebe. Durch die Quellentexte und durch die Sichten eines Laien lässt sich einige interessante Punkte der Strassburger Reformation vorstellen. Die Errungenschaften der Reformation werden dadurch aus einem neuen Blickwinkel geprüft. Diese Schriften sind einmalig in der Reformationsgeschichte, weil aus denen mehrere Einzelheiten der Strassburger Reformation auftreten. Die Dogmen, Lehren und die Geschichte der Reformation sind aus der Verfassung von Männern zu lesen, aber Katharina Zells Schriften zeigen uns wie eine Frau die Reformation erlebte und was sie aus dem Vorgang wichtig fand. Es wird auch danach getrachtet, ihre Schriften mit den Gedanken der zeitgenössischen „großen“ Reformatoren (Luther, Calvin, Bucer) zu vergleichen und zu beschauen ob ihre Gedanken selbstständig waren, in wie fern sie die Reformatoren beeinflussten und ob ihre Äußerungen auf dem Boden der neuen Lehre stehen, weil Katharina Zell am Ende ihres Leben von Vielen als Ketzer betrachtet wurde.

1. Der Aufbau der Arbeit

In der Einleitung lässt sich zuerst die bisher erschienene Literatur über Katharina Zell lesen. Die Präsentation der Forschungsliteratur recherchiert die Ergebnisse der bisherigen Forschung. Dann folgt die Vorstellung des historischen Hintergrundes, die Geschichte der Reformation in der Stadt Strassburg, damit der Leser sich zu der Welt von der besondere Katharina Zell annähern kann. In ihrem Lebenslauf gebettet werden Ihre Werke aufgezeigt, die ihr ganzes Leben umfasst. In dem Hauptteil der Arbeit befinden sich fünf Kapitel. Die Hauptzüge der Reformation werden nicht verallgemeinert betrachtet, sondern aus den Schriften von Katharina Zell beschrieben, die sich für die Botenfrau des neuen Glaubens hielt. So wird über die Seelsorge und Diakonie, über die Ehe, die Schriftauslegung, die Frömmigkeit und über das Glaubensbekenntnis geschrieben. Diese in der Reformation neuformulierte Themen sind durch die Schriften von Katharina Zell neuartig und anregend wiederspiegelt.

1. Das Ergebnis der Arbeit

Katharina Zell knüpfte sich mit mehreren Fäden an die Reformation. Als Pfarrfrau nahm sie an der Versorgung und Seelsorge der Vertriebene teil. Darauf weist der Brief an den Frauen in Kentzingen und ein anderer Brief an Felix Armbruster hin. Die Praxis und die Reflexion sowohl diakonischen Handelns als auch der Seelsorge waren selbstverständlicher Bestandteil von Katharina Zells Alltag. Ihre Tätigkeiten standen auf dem Boden der Reformation in einer reformierten Stadt. Katharina Zells wortgebundne Haltung in der Tröstung ist bemerkenswert. Sie folgte die Lehre von Calvin und Luther, weil im Mittelpunkt ihrer Arbeit Gottes Wort stand. Sie nutzte und kannte die Bibel vorbildlich und verwendete das Wort gerecht. Die Kraft des Trostes fand sie nicht in ihren Worten sondern in Gottes Wort. Die Heirat in der Zeit der Reformation wurde zum Glaubensbekenntnis. Die Reformatoren kennzeichneten mit der Eheschließung ihre Zugehörigkeit. Die Mitte der Gemeinde wurde die Pfarrfamilie. Alleinstehend ist die Rolle des Ehepaares Zell, weil sie nicht das Klosterleben auf die Ehe gewechselt haben. In diesem Fall geht es um die Ehe eines Priesters mit einer Bürgerin. Über ihre Ehe berichtet uns die Schriftstellerin von zwei Schriften. In der Schrift „Entschuldigung“ verteidigt sie die Priesterehe, die nicht nur die Aufgaben der Priester sondern auch das Pensum ihre Frauen ist. Katharina Zell schützt in dieser Schrift die Lehre von Luther und deren Folge die Ehe. Sie kann keine unbegründete Anklage leiden. Die Ehe ist eine richtige, von Gott bestimmte Lebensform. Aus der Schrift „Klag und Ermahnung“ werden weitere Einzelheiten der Gedanken der Pfarrfrau entfaltet. Aus der Grabrede, die bei der Beerdigung ihres Mannes gehalten wurde, wird eindeutig, dass Matthäus Zell in der Strassburger Reformation eine bahnbrechende Rolle hatte. Katharina Zell nahm diese Aufgabe und diesen Kampf mit Ihrem Mann auf sich. Sie wurde zur Helferin sowohl in dem Haushalt als auch in der Gemeinde. Katharina Zell hörte regelmäßig die Predigten. Die Bibel war der Leitfaden ihres Lebens und sie erklärte selbst die Bibel. Sie interpretierte den Psalm 51. und veröffentlichte dazu zwei Paraphrasen. Ihre Auslegungen sind reformatorisch, deren Ziel die Tröstung der Leidende war. Mit Luthers und Calvins Schriften zu verglichen, kann man feststellen, dass sie den Text richtig interpretierte. Katharina Zell fand die Manifestation des Glaubens sowohl in der Gemeinde als auch in der eigenen Frömmigkeit sehr wichtig. Um die eigene Frömmigkeit zu üben, veröffentliche sie ein Gesangbuch. Mit Hilfe dieses Gesangbuches konnten die Gottesgläubigen ihr Glauben vertiefen und es wurde auch zur Hilfe der Gottesanbetung. Dieses Gesangbuch wurde schon früher erschienen. Die Pfarrfrau arbeitete es um und schrieb Erläuterungen zu. Diese Tätigkeit war Seltenheit in dieser Zeit, obwohl einigen Frauen gelang es geistliche Gesänge zu verfassten und diese Lieder auszugeben. Die Strassburger Pfarrfrau führte ein bekennendes Leben. Am deutlichsten kommt es aus dem Brief an Schwenckfeld und aus einem anderen Brief vor, der an die ganze Bürgerschaft zu Strassburg adressiert wurde. In dem ersten grenzt sie sich von Schwenckfelds Lehre ab und sie engagiert sich für die Lehre ihres Mannes. In dem zweiten Brief schreibt sie schärfer und erklärt detailliert woran sie glaubt. Sie ruft die ganze Stadt als Richter und mit diesem Glaubensbekenntnis krönt ihr ganzes Lebenswerk. In der Zeit der Reformation grenzte die Lehre von Christus von den Antitrinitariern, die Lehre von der Taufe von den Täufern, und die Lehre des Abendmahls von den Mystikern ab. Katharina Zell wusste es und sie wählte deshalb diese drei Themen zur Basis ihres Glaubensbekenntnisses. Nach der Untersuchung dieser zwei Schriften ist festzustellen, dass die Strassburger Pfarrfrau lebenslang auf dem Weg des Evangeliums gegangen ist. Dieser Weg stammte aus Luther und wurde der Pfad der Reformation. Die Schriftstellerin begegnete den radikalen Richtungen der Reformation, aber sie lehnte sie auf Grund der neuen Lehre ab. Trotzdem war sie sehr tolerant mit den Andersdenkenden. Sie kritisiert nie die Menschen und ihr Glauben, sie wollte nur sich selbst von den unwahren Anklagen verteidigen. Das Glaubensbekenntnis von Katharina Zell ist biblisch, reformatorisch und hat mit den radikalen Richtungen nichts zu tun. Die Witwe von Matthäus Zell vertrat in ihrem ganzen Leben die Angelegenheit der Reformation.