Hittudományok Doktori Iskola

Állandó link (URI) ehhez a gyűjteményhez

Debreceni Református Hittudományi Egyetem

Hittudományok Doktori Iskola
Dr. Fazakas Sándor

Doktori iskola weboldala: http://drhe.hu/doktori-iskola

D133

Doktori programok:

  • Biblikus tudományágak (Ószövetség, Újszövetség, Bibliai teológia és Vallástörténet)
  • Rendszeres teológiai és egyháztörténeti tudományágak (Dogmatika, Etika-szociáletika, Egyháztörténet)
  • Gyakorlati teológiai tudományágak (Gyakorlati teológia, Misszió és Felekezettudomány)

Hírek

Debreceni Református Hittudományi Egyetem

Hittudományok doktori iskola
Dr. Fazakas Sándor

Doktori iskola weboldala: http://www.drhe.drk.hu/drhe/index.php?option=com_content&view=article&id=99&Itemid=114

D133

Doktori programok:

  • Biblikus tudományágak (Ószövetség, Újszövetség, Bibliai teológia és Vallástörténet)
  • Rendszeres teológiai és egyháztörténeti tudományágak (Dogmatika, Etika-szociáletika, Egyháztörténet)
  • Gyakorlati teológiai tudományágak (Gyakorlati teológia, Misszió és Felekezettudomány)

Böngészés

legfrissebb feltöltések

Megjelenítve 1 - 5 (Összesen 46)
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Jézus feltámadásának hagyományozása
    Dézsi, Csaba; Peres, Imre; Hittudományok doktori iskola; Debreceni Református Kollégium -- Debreceni Református Hittudományi Egyetem
    Jelen dolgozat Jézus feltámadásának hagyományozását vizsgálja, mégpedig úgy, hogy először a feltámadás teológiai gondolatának a bibliai és kultúrtörténeti hátterét térképezi fel, majd a Jézus feltámadására vonatkozó újszövetségi bizonyságtételek mögötti hagyományokat igyekszik kitapintani. A dolgozat, a megtalált hagyományelemek hagyományozási folyamatát próbálja felvázolni az utolsó fejezetekben, az ősevangéliumtól a kanonikus evangéliumok feltámadástörténetéig. A dolgozat arra a kérdésre is keresi a választ, hogy Jézus feltámadásának hagyományozási folyamatában milyen esetleges változásokon megy át a feltámadás kérügmája, milyen történelmi és teológiai szempontok vezethették az evangélistákat, amikor az általuk kapott hagyományokat narratív formába öntötték. A múlt század német és angolszász fősodratú teológiája az evangélisták nagyfokú szabadságát és kreativitását hangsúlyozva mutatta be a hagyományozási folyamatot, és ezzel megkérdőjelezve a feltámadástörténetek historicitását. Jelen dolgozat nem apologetikus céllal készült, nem akarja - nem is tudja - a feltámadástörténetek történetiségét megvédeni, inkább a hagyományozási folyamatot igyekszik feltérképezni és eközben tesz fel kérdéseket, vagy jut óvatos következtetésekre. Mivel a hagyományozási folyamatban a páli levelek és az evangéliumok megjelenése között egy írásban?? dokumentálatlan korszakot találunk, nem tudunk állást foglalni az üres sír forrásának kérdésében. A dolgozat az üres sírt, mint elbeszélő bizonyságtételt úgy kezeli, mint amelyben a történelmi, a liturgiai és a homiletikai elemek úgy fonódnak össze, hogy ezeket lehetetlen egymástól elkülöníteni. A dolgozat végső következtetésében a szerző azon meggyőződését tükrözi, hogy az evangélisták nem találnak ki hagyományokat, hanem felkutatott és kapott hagyományokból alakították ki sajátos történeteiket, melyek egyszerre őrizték és újították az örök üzenetet: Jézus él.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Reinhold Niebuhr teológiai alapokra épített társadalometikája és annak alkalmazási lehetőségei az erdélyi magyarság történelmi-társadalmi valóságában
    Papp C., Zsolt; Fazakas, Sándor; Pásztori-Kupán, István; Hittudományok doktori iskola; Debreceni Református Kollégium -- Debreceni Református Hittudományi Egyetem
    Jelen dolgozat bemutatja a legfontosabb jellemzőit Reinhold Niebuhr társadalometikájának és ismerteti teológiai gondolkodását is. Természetesen a munka nem él azzal az igénnyel, hogy Niebuhr teljes szellemi termését felvázolja. Ennek ellenére a kiterjedtebb leíró részek azzal a szándékkal készültek, hogy magyarul eddig még fel nem dolgozott teológiai-etikai gondolatokat közöljenek. Ezek a gondolatok azért is figyelmet érdemelnek, mert életszerűek, mellőzik a passzív elmélkedést és próbálják megtalálni azokat a gyakorlati felületeket, amelyeken keresztül hatást gyakorolhatnak a társadalomra és az egyéni életre. Szándékunk tehát Niebuhrt úgy ismertetni és megrajzolni, mint a közélet teológusát. Meglátásunk szerint, számos szociáletikai diagnózis számára az alkalmazási tér adott lenne abban a kelet-európai közegben, amelyben az erdélyi ember is próbálja felépíteni mindennapjait. Társadalmunk, betartva az arányokat, rendelkezik olyan jellemzőkkel és szociális szakadékokkal, mint a Niebuhr korabeli amerikai társadalom. A munkabérek alacsony szintje, a burkolt gazdasági elnyomás, a jogtalanul megszerzett gazdasági privilégiumok és ennek nyomán egy oligarchia kialakulása, közös jegyeket mutat a kapitalizmus fénykorának gátlástalan „munkamódszerével”. Fokozza a nehézségeket, hogy Romániában a politikai és gazdasági hatalom összefonódását, a rendszerváltás után sem lehetett hatékonyan megakadályozni. Továbbá nehezíti a dolgozat megoldáskereséseit is az a történelmi-társadalmi valóság, amellyel az erdélyi magyarság naponta szembesül. Ez a valóság pedig jelenünkben is magán hordozza az etnikai megkülönböztetés jegyeit.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    A permetafora-modell alkalmazása az ószövetségi exegézisben.
    Máthé-Farkas, Zoltán; Hodossy-Takács, Előd; Hittudományok doktori iskola; Debreceni Református Kollégium -- Debreceni Református Hittudományi Egyetem
    Jelen értekezés a Walter Brueggemann Ószövetség-teológiájában használt hermeneutikai modell alkalmazhatóságát akarja igazolni. A tárgyalás a Jób könyve keletkezéséről vallott kutatói vélemények általános bemutatásával indul, azzal a céllal, hogy szemléltesse: szükséges egy olyan megközelítés, amely posztkritikai „második naivitással” (Ricoeur) tud tekinteni a bibliai szövegekre. Ez egységet követően, a dolgozatban a per-metafora kapcsán felmerülő kérdések megválaszolására kerül sor. A modell kiterjesztésével megállapítást nyer, hogy az Istenről szóló tanúságtétel elfogadása egyenértékű a kanonizációval, amely megtörtént közösségi szinten, és megtörténik az egyén életében. Megfogalmazódik, hogy a teológiát a tanúságtétel nyelve teremti és alakítja. – Az elméleti érvelés alátámasztásául indokolt a hermeneutikai modellben megfogalmazottaknak a kutatásban való érvényesíthetőségét felmutatni. A második főrész ezért olyan exegézis-módszert körvonalaz, amely révén a „tanúnak” a szövegben rögzült mondanivalója retorikáját törekszik a legalaposabban kielemezni.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    Török István, az igeteológus
    Hotorán, Gábor; Fazakas, Sándor; Hittudományok doktori iskola; Debreceni Református Kollégium -- Debreceni Református Hittudományi Egyetem
    Török számára a professzorság hivatása volt az a rendeltetés, amelyen keresztül a felismert igazságokat közölnie kellett. Bármilyen helyzetben szólalt meg, e tisztséghez való alázatos ragaszkodását kiérezhetjük belőle. Tekintély szempontjából soha nem rejtőzött e pozíció mögé, hanem inkább fordítva, a megnyilatkozásai adták a tiszteletet a professzori, tanítói tisztségének. Kritikai teológiai elveihez tartozott, hogy a tanítás-tanulás minden egyházi rétegére és generációjára vonatkozó kötelezettség súlyából nem volt hajlandó feladni, még akkor sem, amikor az üldözések korának legsötétebb szakaszaival találta szembe magát. A kommunista rendszer összeomlása után e belső igény miatt tudott hasznos és értékes útravalókat adni a szabadságot újra megtanulni, annak szolgálati lehetőségeit és feladatait felismerni próbáló egyházának.
  • Tétel
    Szabadon hozzáférhető
    A Jeruzsálemi Szeretetközösség
    Pótor, János; Peres, Imre; Hittudományok doktori iskola; Debreceni Református Kollégium -- Debreceni Református Hittudományi Egyetem
    A dolgozat elején a legfontosabb kérdés az volt, hogy volt-e az ősgyülekezetben vagyonközösség. Ha volt, hogyan és miként működött. A kutatás mai állása alapján megfigyelhető az a folyamat, hogy az Apostolok cselekedeteiről írt kommentárok Lukács forrásait és tudósításait sokkal hitelesebbnek tartják, mint a néhány évtizeddel korábbiak. Megállapítható tehát, hogy a jeruzsálemi szeretetközösség életéről szóló beszámolóknak feltétlenül van valóságalapja. Lukács tendenciája abban mutatkozik meg, hogy a hagyományból, emlékezetből és egyéb adatokból rekonstruálja az eseményeket. A szeretetközösség vagyonközösségére hatással voltak az ókori minták és példák, főleg a qumrániak közösségi élete. Az esszénusok szigorú törvényértelmezése tekintetében újat mutat a szeretetközösség, mert nem a törvény betűihez, hanem annak lelkületéhez ragaszkodik. Távol áll tőlük a harcos messiási váradalom. Nem vesznek részt a zsidó háborúban. A szeretetközösség életének a kutatásához az ApCsel nyújtja a legfontosabb információkat. Lukács nagyon alaposan utánajárt annak, hogy a közösség életéről és tanításáról minél pontosabb információkat közöljön. Lukács szemlélteti, hogy a Jézust követők számára az anyagi javak nem elsődlegesek. Ha a megtértek közösségében szűkölködő van, az a közösség közönyét és lelki vakságát jelzi. A közösségben az egy szükséges dologra, Isten országa eljövetelére készültek. A közösség bemutatása így illeszkedik a könyv nagy céljához, a missziói munka útjának a leírásához. Valószínű, hogy a szeretetközösség előkészület lehetett az „új ország” alapítására. Eszményképük lehetett, hogy egy kis önrendelkező Messiás-szigetet alkossanak. Kezdetben átfedés volt a jeruzsálemi gyülekezet egésze és a szeretetközösség között. Eleinte nem volt világos a választóvonal, később azután kialakult a szűkebb közösség. Behúzódtak egy kommunióba. István vértanúsága, a Péter és a Jakab közti konfliktus és a zsinat intézkedései az elkülönüléshez vezettek. Nem volt helyes ez az elkülönülés. Az apostolok megfogalmazták kifogásaikat a közösség beszűkülése ellen. Péter határozottan kijelenti, hogy nem kötelező a vagyonközösség, mindenki képmutatás nélkül, szabadon rendelkezhet vagyona felett (ApCsel 5,4). A missziói parancs beszűkítése miatt is felemelhették az apostolok a szavukat. Gondoskodtak a szegényekről, betegekről és alamizsnát adtak. A híradásokból az is kiolvasható, hogy gazdasági termelést nem végeztek, csak támogatásokra vártak (Gal 2,10; Róm 15,26). Teológiájuk krisztocentrikus volt. Élő hittel hirdették, hogy a megdicsőült Krisztus tovább munkálkodik az övéiért. Hivatkoztak a historikus Jézusra és a mennyei Krisztusra, valamint a Lélek munkájára apelláltak. A Szentlélek kitöltését a végidei történések igazolásának tekintették. A közösség szilárd hittel, de túlfűtött rajongás nélkül várta Jézus parúziáját. A szeretetközösség szolidáris légköre és áldozatkészsége hasznos és tanulságos a mai diakónia számára is. A szeretetközösség megszűnését előidézte a gyengülő közösségi élet, az adományok hiánya, a zsidó fanatizmus felerősödése, a római hadsereg támadása és Jeruzsálem eleste. Isten húzta ki a lábuk alól a talajt, és így a misszió irányába indultak el.