Dolgozatom témájának a személyek szabad mozgását, a migrációt választottam az Európai Unión belül. A legalapvetőbb fogalmakat, amelyek a téma kapcsán felvetődnek, mindenképp tisztázni kell, vagyis hogy mi is az a belső piac, kik azok a személyek, akik szabadon mozoghatnak az Európai Unión belül és kik azok, akik nem tehetik meg ugyanezt, valamint hogy mit is értünk azalatt, hogy szabad mozgás és hogy egyáltalán miért is van erre szükség. Akár az Európai Uniós tagállamok állampolgárait, akár a legális migránsokat, akár az illegális bevándorlókat vagy akár a menekülteket nézzük is, minden kérdésnél találkozunk valamilyen hol kisebb, hol nagyobb problémával. Ez a vándorlás kérdéskörének igen összetett és sok esetben kényes alapvető lényegéből fakad. Ebből az összetettségből adódóan ki negatív, ki pozitív jelenségnek ítéli meg. Vannak pozitív hatásai, többek között az, hogy az Európai Unió elöregedő társadalmában az átlagéletkor a bevándorlók számával csökken, hiszen a migránsok szinte minden esetben fiatalabbak, mint a befogadó állam polgárainak átlagéletkora. Ez a munkanélküliségre is kihat, mivel, ha a fiatal migráns munkavállalók ellátják a betöltetlen állásokat, akkor a munkanélküliségi ráta csökken és a gazdaság fellendül. Persze ennek van árnyoldala is, mivel ezek a bevándorlók általában olcsóbban elvállalják a munkát, így az állampolgárok sok esetben nem jutnak munkához és ők vállnak munkanélkülivé. Gazdasági szempontokon kívül társadalmi és szociális hatásai is vannak a vándorlásnak, például a multikulturalizmus, integráció, szegregáció kérdése, stb. Ezek előnye, hogy az emberek olyan kultúrákat és népcsoportokat ismernek meg, amikről egyébként lehet, hogy csak könyvekben olvasnának. Viszont problémaként merülhet fel, hogy lesznek az integrálódás, a beolvadás által olyan kultúrkörök, amik teljesen asszimilálódnak és a saját, sok esetben több ezer éves múltjuk talán teljesen kihal. Vagy szociális oldalról nézve, az is gondot jelenthet, hogy a migránsok sokszor sehol sem érezhetik igazán otthon magukat, mivel hazájuktól távol élnek, a befogadó ország pedig nem mindig nyújtja a legmegfelelőbb támogatást. Földrajzi, demográfiai oldalról nézve a vándorlást, kialakulnak olyan régiók, amelyek szinte teljesen elnéptelenednek, ez főként a szegény, kis lélekszámú térségekre jellemző, mivel ott nincs sok lehetőség. Az érem másik oldala pedig azt mutatja, hogy a nagyvárosok egyre túlzsúfoltabbak lesznek. A tudással és a magas képzettséggel rendelkező személyek elvándorlása úgy a kibocsátó, mint a befogadó országban változást okoz. A képzett emberekre fordított költsége a tagállamoknak igen magas, ezért jogosan szíven üti őket, amikor képzésük végeztével a friss diplomások elvándorolnak az anyagi és szellemi megbecsülés érdekében. Viszont a fiatalokat is meg lehet érteni, amiért elvándorolnak, ha nem kapják meg azt a hátteret az országtól, ami szerintük jogosan megilletné őket. Ezeknek a problémáknak a megoldására, kiegyenlítésére az Európai Unió sok lépést tett már évtizedekkel ezelőtt és azóta is folyamatosan tesz. Sok intézményt állított fel, sok intézkedést hozott, de a közös bevándorlási és menekültügyi politika még mindig nem érte el a megfelelő formáját, amit természetesen utána is állandóan finomítgatni kellene a változó igények szerint. Az Unió bővülése miatt a határok is változnak, amik mindig újabb lehetőséget adnak az Unióba illegálisan érkező migránsok számára. Ami, mint tudjuk általában egyre több bűnözési folyamatot indít el. Ezért ezeknek a politikáknak nagyon összefogottnak és mindenre kiterjedőnek kell lenniük. Például azt is meg kell vizsgálni egy-egy bevándorló kapcsán, hogy a visszatelepítése, ha az nem jár számára kellemetlenséggel, akkor hogyan és miként lehetséges. Persze ez nem csak uniós, hanem tagállami szinten is nagy felelősséggel jár, mivel nagyon sok szabályozás nemzeti szinten kezelendő.