Az elmúlt években a világban létrejött regionális gazdasági integrációk száma nagymértékben megnövekedett. Amerikától Ausztráliáig minden kontinensen egyre nagyobb szerepet kapnak a regionális tömörülések, mint gazdasági, politikai, pénzügyi, szociális, kulturális és egyéb problémák megoldásának helyszínei. A kutatás során azt vizsgálom, hogy a világban létrejött több száz regionális gazdasági integráció közül miért az Európai Uniónak van a legnagyobb belső piaca, ezáltal miként alakulhatott úgy, hogy a tagországai közötti belső árukereskedelme messze meghaladja a többi regionális társulásét. A dolgozatot alapvetően három részre lehet tagolni.Az első fejezetekben a regionális gazdasági integrációk gazdaságtörténeti előzményeit, az integrációelméletek alapjait, valamint a regionális együttműködések típusait vizsgálom. A második rész általános betekintést enged a 21. századi világgazdaságban működő regionális integrációkról, majd az általam vizsgált négy integráció kialakulásának előzményeibe, világgazdasági helyzetébe, valamint belső árukereskedelmük alakulásába. A harmadik rész pedig konkrét adatokkal szolgál az integrációk belső kereskedelmének alakulásáról a teljes árukereskedelemhez viszonyítva.