Egyetemi tudományos munkám során a specifikus, új támadáspontú daganatellenes terápia molekuláris kutatásával foglalkoztam. A klinikai vizsgálatokban már alkalmazott elisidepsin nevű hatóanyag hatását tanulmányoztuk emlőkarcinóma sejtvonalakon. Mára, részben a munkacsoport kutatásainak eredményeképpen bebizonyosodott, hogy a drog hatását a lipid tutajok roncsolásán keresztül, a sejtmembrán károsítása révén fejti ki. A lipid tutajok képződése és stabilitása az FA2H (zsírsav-2-hidroxiláz) enzimhez kötött, melynek működéséhez megfelelő szintű oxigén koncentráció szükséges, ám ez a nagyobb méretű daganatok centrális részén rendszerint nem áll rendelkezésre. Kísérleteinkben arra kívántunk fényt deríteni, hogy az elisidepsin kötődésének mértékét és kinetikáját a hypoxia mennyire befolyásolja, tapasztalható-e a különböző sejtvonalak között érzékenységbeli különbség a drog iránt, továbbá az elisidepsin a membránban klaszterizálódik-e.