A diplomadolgozatom alapját Magyarország és Hollandia, a vízgazdálkodás területén két hasonló problémával küzdő ország esettanulmánya adja. Mindkét országra jellemző az erős mezőgazdasági potenciál. A termelés szerkezete és infrastruktúrája azonban eltér egymástól. Míg Hollandia specializált, magas hozzáadott értékű termékekkel jelenik meg az export csatornáin keresztül a mezőgazdaság világpiacán, Magyarország az élelmiszer feldolgozás iparágán belül elmaradásokkal, export-orientáltság területén gyenge potenciállal rendelkezik. A két ország termelési berendezkedésének eltérő vonása a környezeti elemek beépítési szintje az ágazatba. A föld véges kínálata miatt Hollandia a környezeti szempontok előtérbe helyezésére kényszerül, míg Magyarországon az egy főre jutó mezőgazdasági területek aránya magas, így a nagyobb értékű kultúrák és diverzifikált termelés helyett a méretgazdaságosság játszik szerepet a termesztés politika meghatározásakor. Az elmúlt évtized víz okozta kártételei mindkét ország kormányzatát szembesítette a mezőgazdaság termelési kockázat csökkentésének szükségességére. Bár a két ország vízgazdálkodási problémái eltérő aspektusból kívánnak megoldást. A legnagyobb különbséget az a szemléletmód adja, hogy míg Hollandiában a természeti adottságokhoz, így vízellátottsághoz mérten történik a mezőgazdasági üzemtervezés, addig Magyarországon a termeléshez igazodik a természeti környezet. A Pálfai-féle belvízindexet használva választottam ki két azonos hidrológiai adottsággal rendelkező szántóföldi növénytermesztést magában foglaló mezőgazdasági termelési területet Hollandiában és Magyarországon. Saját adatgyűjtéssel és szakértői paraméteres költségbecsléssel végeztem el gazdaságok költség-bevétel vizsgálatát. A gazdaságossági mutatók számítása után szcenárióelemzést eszközöltem az elemi károk okozta 20% bevétel kiesés esetében. Ez az árbevétel csökkenés a magyar gazdaság számára a jövő évi termelés likviditási problémáihoz vezet, míg ugyanez a visszaesés a holland gazdaságban nem okozott pénzügyi ellehetetlenülést köszönhetően az adottságokhoz mért termelésnek biztosítási konstrukcióval ötvözve. Megállapítottam, hogy Hollandiában a piaci kockázat, míg Magyarországon a termelési kockázat jelent magasabb fenyegetettséget. Hollandiában a gazdaságok nem csak gazdálkodó és állami szinten biztosítottak, de piaci szereplők támasztják alá a termelést, mint: biztosítási termékek, hitel konstrukciók és egyéb szabad piaci pénzügyi eszközök. Magyarországon jelenleg szinte kizárólag az állam és esetenként farm szinten képesek a gazdálkodók az elemi károkat kezelni az opcionális pénzügyi eszközök piaci jelenlétét mellőzve.