A gazdasági bűncselekmények, ezen belül is főként a költségvetést károsító bűncselekmények egyre nagyobb szerepet kapnak mind a hazai, mind az uniós büntetőjog rendszerében, mivel az elmúlt években egyre súlyosbodó, napjainkra igen nagy méretet öltő pénzügyi válság súlyát nehezen bírják az állami büdzsék. Ennek a folyamatnak köszönhető, hogy a közelmúltban több gazdasági bűncselekmény is bekerült a kiemelt jelentőségű bűncselekmények kategóriájába, de ugyanúgy hozzájárult az is, hogy ezen bűncselekmények egyre nagyobb méreteket öltenek, amelyre hatékony választ kell adni az állami büntetőhatalomnak. Az adó Magyarország és az Európai Unió többi tagállama költségvetésének legnagyobb bevételi forrása, ezért indokolt az állam büntetőhatalmának fokozott érvényesítése ezen a területen, azonban a piacgazdaság hatékony működését is szem előtt kell tartani a jogalkotónak, így a magánszemélyek és vállalkozások túlzott ellenőrzése, fenyegetése is elkerülendő. Érvényesül tehát a büntetőjog ultima ratio – tehát végső eszközként való alkalmazásának- jellege ezen bűncselekmények területén is, hiszen ha nem így lenne, az éppen a védett jogi tárgyat veszélyeztetné. A hatékony büntetőjogi fellépés feltétele a minél egyszerűbb, a jogalkalmazók számára egyértelmű, minél egységesebb szabályozás. Ebben a szellemben alkották meg a 2012. év január 1-én hatályba lépett költségvetési csalás tényállását, amelyet később fejtek ki bővebben. A dolgozatom első részében a költségvetési csalás tényállása megalkotásának előzményit vázolom, majd ezt követően térek ki a Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrejöttére és szerepére a hatályos költségvetési csalás bűncselekmény nyomozásában, továbbá ismertetem a főbb elkövetési módokat és a nyomozó hatósági tapasztalatokat. A dolgozat végén összegzem a saját tapasztalatom a tárgyalt bűncselekmény kapcsán, majd megoldási javaslatot vázolok a hatékonyabb kármegtérülésre és a bűncselekmény visszaszorítására.