A lopás tényállásán belül a magyar szabályozásban kezdetektől fogva megfigyelhető az enyhe és a súlyos lopás közötti különbségtétel. A megkülönböztetés általában az értékhatárokon alapult, emellett súlyosbító körülmény volt a betörés, a fegyverhasználat, a visszaesés, illetve a házi elkövetés. Ezen túl figyelembe vették a tettes személyes körülményeit is, így például más volt a büntetés, ha a lopást férjes asszony, szolga, szakember vagy ha papi rendhez tartozó követte el. A lopás esetén kiszabható büntetések között szerepelt a pénzbírság, testi fenyítés (például a tagcsonkítás) és a halálbüntetés is.