Dolgozatomban a Kárpát-medence időszakos szikeseinek, kerekesféreg faunájának fajösszetételét, mennyiségi viszonyait vizsgáltam az abiotikus környezeti változókkal (vezetőképesség, vízmélység, átlátszóság, összes lebegőanyag-tartalom, mint a trofitás közelítő változója) összefüggésben, valamint tanulmányoztam a funkcionális csoportjainak a környezeti tényezőkkel és a kisrákokkal való interakcióját. Vizsgálataim eredményeként kimutattam, hogy a kiszáradó élőhelyek kora tavaszi és kora nyári Rotifera-együttese tavanként nagyon különböző, az élőhelyre magas béta diverzitás jellemző. A tavaszi fajkészlet az összes lebegőanyag-tartalommal és a vezetőképességgel mutatott negatív kapcsolatot. A nyári fajszám az összes lebegőanyagtartalommal, vízmélységgel és a kisrákok denzitásával állt negatív összefüggésben. A denzitás esetében a tavaszi együttes a vízmélységgel, lebegőanyag-tartalommal és a vezetőképességgel mutatott negatív kapcsolatot, míg a nyári egyedszámra a vezetőképesség és a kisrákok denzitása bizonyult szinifikáns negatív hatásúnak. Megállapítottam, hogy az élőhelyet kozmopolita, tág tűrőképességű fajok nagy aránya jellemzi. Kimutattam, hogy az élőhely számos olyan faj számára biztosítja a létfeltételeket, melyek alacsonyabb vezetőképességű kontinentális vizekből eddig nem ismertek pl.: Brachionus asplanchnoides, Keratella eichwaldi, Lecane lamellata, Hexarthra fennica. A szikes tavakra jellemző intenzív párolgás miatt a tavak vezetőképessége széles spektrumban változik, így lehetőség volt e természetes stresszgrádiens mentén megvizsgálni az együttesátrendeződését. A vezetőképesség tavaszról nyárra való 5 mS cm-1-t meghaladó értéke mellett a kerekesféreg fajok már teljesen kicserélődnek egy-egy tóban. A fajszerkezet folyamatosan változik meg úgy, hogy azok a fajok jelentek meg, melyek számára a magasabb vezetőképességű, sósabb közeg kedvezőbb és így ezek a taxonok hoznak létre nagyobb denzitású együtteseket. Megállapítottuk a vizsgált terület gyakori Rotifera fajainak az időszakos szikes tavakra jellemző vezetőképességi optimumát. A szikes tavakban gyakran a Copepoda és Cladocera csoportok uralják a zooplankton-együttest, ezért elemeztük hatásukat a kerekesférgek funkcionális csoportjaira. Azt tapasztaltuk, hogy kompetíció nem alakul ki a Cladocera-k és a szűrögető táplálkozású mikrofágok között, míg a „ragadozó” kerekesférgek a másik kisrák taxonnal (Copepoda) és a Secchi-átlátszósággal negatív kapcsolatot mutattak. A Kárpát-medence időszakos szikes tavai lehetőséget nyújtanak egy élőhelyi léptékben nézve fajgazdag Rotifera-együttes kifejlődésére, melyeket az édes-, a sós, valamint a szikes vizekre jellemző fajok népesítenek be. Az alacsonyabb vezetőképességi tartományban azonban nem feltétlenül a sótartalom az irányító tényező. A kora tavaszi és kora nyári kerekesféreg-együttes mennyiségi és minőségi összetételének alakulásában az összes lebegőanyag-tartalom és kisrákok denzitása is nagy hatásúnak bizonyult.In my thesis rotifer communities of soda pans was investigated in the Carpathian Basin. I studied the species composition of rotifers, as well the possible effects of various abiotic environmental variables (e.g. conductivity, water depth, transparency and concentration of total suspended solids (TSS), as a proxy for productivity and density of microcrustaceans: Cladocera, Copepoda) on rotifer communities and on guilds (functional feeding groups). Based on my results early spring and early summer rotifer communities of these intermittent habitats differed notable and the habitats (themselves) were characterized with high beta diversity. Spring communities showed significant negative relationship with TSS and conductivity. Moreover, in summer communities the number of rotifer taxa showed negative relationship with TSS, water depth and density of crustaceans. Regarding density data, spring communities correlated negatively with water depth, TSS and conductivity, while summer communities showed significant negative relationship with conductivity and density of microcrustaceans. Generally, dominance of cosmopolitan and habitat generalist and/or ubiquist taxa was described in soda pans. In addition, I found that living conditions was ensured of several taxa (e.g. Brachionus asplanchnoides, Keratella eichwaldi, Lecane lamellata, Hexarthra fennica), which were not known earlier from small water bodies with lower conductivity (like soda pans) in the Carpathian Basin. Due to the intensive evaporation rate of soda pans, conductivity changed in a broad range that provided good opportunity to investigate the shift of rotifer communities along this naturally stress-gradient. I established that 5 mS cm-1 or more change in conductivity (from spring to summer) contributed to the complete replacement of rotifer species. Species which prefer higher conductivity appeared in the communities and showed increasing densities, in contrast with less halotolerant taxa which decreased notable. Additionally, I determined conductivity optima of the dominant species of intermittent soda pans. Zooplankton communities of intermittent soda pans were mainly dominated by Copepoda and Cladocera taxa, therefore I studied their possible effect on the functional feeding groups (guilds) of rotifers as well. Competition was not observed between filter-feeder cladocerans and the filter-feeder microphagous guild of rotifers, but the raptorial rotifers showed negative relationship with the other (raptorial) microcrustacean groups (like Copepoda) and Secchi-transparency. Generally, intermittent soda pans of the Carpathian Basin ensured a large scale developing of species-rich rotifer communities which were populated by fresh-water, saline and sodic species alike. Nevertheless, major driving force in structuring of communities was not necessarily the salinity in the lower range of the conductivity gradient, but TSS and presence/high abundance of microcrustaceans could be the most important factors.