Az elmúlt évtizedekben a pénzügyi matematika fontos szerepet játszott a modern pénzügy fejlődésében. A dolgozatban kamatlábtermékekre vonatkozó értékelési modelleket vizsgálok. Ezek a modellek széles körben elterjedtek, és mind a kutatók mind pedig a gyakorlati szakemberek aktívan használják őket a kamatlábtermékek árazásánál. A modellek az európai részvényopciók értékelésére szolgáló eredeti Black-Scholes-modell szellemében születtek. Ezek a modellek nagyon népszerűek, így nem meglepő, hogy megpróbálták olyan irányba továbbfejleszteni őket, hogy a kamatlábtermékek esetén is alkalmazhatóvá váljanak. A dolgozat felépítése a következő. A 2. fejezetben a modellek megértéséhez szükséges piaci jellemzőket tárgyalom, mint például az arbitrázs. A közgazdaságtanban tágabb értelemben arbitrázslehetőségnek nevezünk minden kockázatmentes profitszerzési módot. A piac teljessége azt jelenti, hogy bármely előzetesen célként rögzített vagyonértékhez létezik olyan önfinanszírozó stratégia, amellyel ez a vagyonérték pontosan elérhető. Az ekvivalens martingál mérték az arbitrázsmentesség és teljesség által felvetett kérdésekre ad választ. A 3. fejezet a klasszikus kamatlábmodellek rövid leírását adja meg. A kamatlábelmélet klasszikus megközelítése szerint az ár valamilyen értelemben függ az azonnali kamatlábak viselkedésétől. Ezeknek a modelleknek a kiindulópontját az azonnali kamatláb előre meghatározott dinamikája adja. Az irodalomban sok javaslat született arra, hogy hogyan adjuk meg ezt a dinamikát. A fejezetben a legnépszerűbb modelleket ismertetem, így a Vasiček, a Ho-Lee és a Hull-White modellt. A 4. fejezet bővebben foglalkozik a Heath-Jarrow-Morton modellel, amely nem csak egy állapotváltozót használ, mint a korábbi modellek. A Heath-Jarrow-Morton modell a forward ráta dinamikájából indul ki. Ez a modell tulajdonképpen egy általános elméletet ad meg és keretként szolgál az arbitrázs árazás elméletének megértéséhez. Ezután a hangsúly a folytonos idejű modellre kerül, ahol arra a kérdésre adom meg a választ, hogy milyen feltételeknek kell teljesülnie ahhoz, hogy a kötvényárak rendszerében ne legyenek arbitrázs lehetőségek. Erre a kérdésre a drift feltétel adja meg a választ. Ezután egy egyszerű algoritmust adok meg (egy példával is szemléltetve) arra, hogy hogyan használják a Heath-Jarrow-Morton modellt. Majd végül az 5. fejezet a korábbi fejezetekben felhasznált matemetikai eszközök tárgyalásával foglalkozik.