Az eladósodás kegyetlen terhe tulajdonképpen végigkísérte Magyarország XX. századi történelmét, és kijelenthetjük, hogy a XXI. század első két évtizedének is ez lesz a gazdasági kulcsproblémája. Ha végignézünk államadósságaink folyamának történetén, kijelenthetjük, hogy ez a kis, erőforrások nélküli ország, nyitott és kiszolgáltatott gazdasággal sosem lehetett a befektetők központja, pénzügyi tartalékaink és forrásaink szinte mindig nagyon szűkösek voltak. Az időbeliség fontos, hisz fiatal demokráciánk azonnal az eladósodás kihívásával találta szemben magát, „köszönhetően” az előző rendszernek. A politikai döntéshozók ennek ellenére nem mindig tanultak elődeik hibáiból, a baklövéseik árát az utánuk következők fizették meg. A jelenlegi 80 százalékos államadósság semmiképpen sem optimális szint, ekkor már károsan hat a gazdasági növekedésre, a befektetői kedvre, a költségvetés bevételeire és kamatkiadásaira, nem beszélve a politikai kiszolgáltatottságról. A 2008-ban kezdődő globális pénzügyi válság demonstrálta számunkra, hogy a hasonló kvalitásokkal és adósságszerkezettel rendelkező országok, mint Magyarország, a hirtelen változásokra nehezen reagálnak és megmutatkozik törékenységük. Az eladósodásból származó negatív externáliák hazánk pénzügyi integrációjának esélyeit is rontják, hiszen az Európai Unió feltételrendszere alapvetően lefekteti az adósság mértékére vonatkozó szabályokat az euróövezethez tartozás tekintetében. Dolgozatomban igyekszek feltárni az államadósság kialakulásával kapcsolatos ok-okozati összefüggéseket, az aktuális helyzet értékelésével és a lehetséges kiutak felvázolásával.