Dolgozatom tárgyát Kossuth Lajos a királyi táblán 1837. június 20-án indult, és a hétszemélyes táblán 1839. március 2-án hozott jogerős ítélettel lezárt perének bemutatása adja. Arra vállalkozok, hogy Kossuth hűtlenségi perét a klasszikus eseménytörténetet meghaladó, tágabb, a jogi vonatkozásokat is magába foglaló kontextusban vizsgáljam. Részletesen bemutatom a reformkori bírósági intézményrendszert, illetve a feudális magyar perjognak a hűtlenségi perre (és egyáltalán a perfolyamatra) vonatkozó rendelkezéseit. Mivel a Kossuthtal szemben indított eljárás nem értelmezhető elszigetelt, korszaktól független jelenségként, hanem arra egy, a reformellenzék ellen indított persorozat részeként került sor, célszerűnek tartom kitérni a másik két „nagy” politikai perre, Wesselényi Miklós hűtlenségi, illetve az országgyűlési ifjak felségsértési ügyére is. Dolgozatom megírásával nem egyszerű történeti rekonstrukciót kívántam végezni. Abból indultam ki, hogy Kossuth a hatalom számára „kellemetlen értelmiségi” ideáltípusa. A politikai perekkel a hatalom célja nem csak a kritikus ellenféllel való leszámolás, hanem a perbefogottal szemben rokonszenvezők táborának megfélemlítése is. Az ilyen perekben szándékok és ürügyek válnak nyilvánossá, sűrítve tartalmazzák egy-egy korszak önképét. Nemzeti emlékezetünkben Kossuth maga is szimbolikus jelentőséggel bír, megítélése máig meghatározza a tudományos és politikai diskurzusokat. Úgy gondolom, hogy a per ismerete, ha ezen eszmetörténeti viták feloldásához nem is, de megértéséhez közelebb visz minket.