A XX. század második felétől vált igazán fontossá a munkaerőpiacon (is) a kapcsolati, a szellemi tőke és az abból származó előnyök. Napjainkban, amikor a gazdasági válság hatásaival életünk számos területén szembesülünk, csökken a kulturális tőke gyarapítására fordítható pénzbeli és időbeli tartalékunk. Azok, akik felismerik ennek a tőkefajtának a fontosságát és az abból származó „profit” jelentőségét minden körülmény között keresik azokat a helyeket, helyzeteket, közösségeket, ahol lehetőségük nyílik szabadidejükben kulturális „vagyonukat” növelni. Modern, multikulturális társadalomban élünk, ahol multifunkcionális eszközöket használunk, multikulturális helyszínekre járunk. Ilyen, multikulturális-multifunkcionális színtér a XXI. század kultúrkocsmája, így az Incognito is. A dolgozatom témája a kultúrkocsma, a kulturális tőke gyarapításának közösségi tere, mivel magam is tapasztalom a szellemi tőke fontosságát és naponta szembesülök azzal a folyamattal, hogyan formálódik egy közösség hasonló érdeklődés, közös kulturális élmények mentén. Dolgozatom első fejezetében többek között a kultúra fogalmát járom körül, keresve azt a definíciót, mely a bourdieu-i kulturális és társadalmi tőke fogalmaival, illetve a szabadidő, életmód értelmezésekkel összehangoltan egységes fogalmi bázist adhatnak kutatásomnak. Ezt, egy a közösségi helyszínekre vonatkozó kultúrtörténeti áttekintés fogja követni. A dolgozatom második felében pedig bemutatom az elvégzett empirikus kutatásom eredményeit, tapasztalataimat, megválaszolom hipotéziseimet. Kutatásom fókuszában a debreceni Incognito Club áll, annak vendégei, fellépő, kiállító művészei és üzemeltetői. Választ keresek arra a bennem felmerült kérdésre, hogy a kultúrkocsma lehet e színtere a kulturális és társadalmi tőkénk gyarapításának? Valós „profithoz” juthatunk-e ebben a közegben?