A szakdolgozatom célja, hogy bemutassam az előszerződés - mint a szerződéskötés egyik formája - jogintézményének sajátosságait, azt hogy a polgári jogviszonyokban hol helyezkedik el, valamint alkalmazása a bíróságok gyakorlatában hogyan megy végbe. Az előszerződés (pactum de contrahendo) jogintézménye az 1977. évi IV. törvénnyel került be a Polgári Törvénykönyvbe. Az előszerződés lényege, hogy annak alapján a felek kötelesek majd szerződést kötni, így a megkötött előszerződés alapján a teljesítést nem lehet követelni, csupán a szerződés megkötését. Tartalmát pedig olyan jogok és kötelezettségek teszik ki, amelyek egy újabb jogügylet létrehozására irányulnak. Sokszor kritika érheti az előszerződés jogintézményét, abból kifolyólag, hogy megkötése után, korlátozottak az elállás lehetőségei. A jogirodalom szerint az előszerződés megkötésére senki nem kényszeríthető, éppen ellenkezőleg, „a felek szerződési szabadságukkal élnek, mikor önként vállalják ennek a szerződésnek a megkötését.”