A záródolgozatomban egy magánkegyességi használatra szánt, ferences vonatkozású, 18. századi rézmetszetgyűjteményből származó Mária-emblémát a középkori látáselméletek 17–18. századi jezsuita interpretációi felől szeretném megvizsgálni. A metszet tipikus példája a korabeli egylapos szentképeknek, ezért az elemzést alkalmasnak tartom a hagyományrétegek-és használat, valamint látás –és a nyomtatás médiuma közötti kapcsolat általános kérdéseinek az ismertetésére. A nyomatot három nagyobb kontextuson belül próbálom meg értelmezni: egyrészről szeretném körüljárni a mariológia ikonográfiai hagyománya felől, másrészt megvizsgálom, hogy ezek az inscriptio és imago formájában megjelenő „képek” hogyan kapcsolódnak a jezsuita látáselméletekhez. Harmadrészt: az előzőeket követően térek ki a szín kérdésére, ugyanis e metszet általam ismert példányát, illetve az azt tartalmazó metszetgyűjtemény közel kétharmadát utólag, a felhasználás során kifestették. A színelméletet a teológiai látáselméletek és a színezés kézműves kontextusai felől vizsgálom.