A víz, a vizes élőhelyek mindig meghatározó szerepet játszottak a Biharban, a Kis és Nagy Sárrét élővilágában. A folyószabályozások, mezőgazdasági területek térnyerése, valamint az antropogén hatások következtében ezek az élőhelyek minimálisra zsugorodtak, megszűntek. Ezáltal csökkent ezen területek élővilága, fajgazdagsága is. A természetvédelmi szakemberek megálljt parancsoltak. Felismerve a problémát, elhatározás született, hogy némi beavatkozás, rekonstrukciós munkálatok révén újjá lehet varázsolni ezeket az élőhelyeket, ha nem is egészében, csak egy kis szeletében. A természetvédelmi élőhelyfejlesztés eredményesnek, sikeresnek bizonyult. Robbanásszerűen nőtt a terület diverzitása. Számos olyan faj jelent meg a területen, mely világviszonylatban is veszélyeztetett. A terület aktívan bekapcsolódott a nagy madárvonulási útvonalakba. Hazánkon két fő irányvonal van, az egyik a Tiszántúl. Az élőhelyfejlesztés eredményeként érintik és használják a vonuló madarak ezt a habitatot (pihenő, éjszakázó, táplálkozó, költő), köztük a vadludak is. Ezen fajok állománya is intenzíven megnövekedett a vonulási időszakokban. Nagy tömegben való megjelenésük a természetvédelem és a vadászat számára örvendetes, míg a mezőgazdaságot negatívumként érinti (vadkár). A vadászember számára egy különleges élmény a libavadászat. A vadludak vadgazdálkodási hasznosítása még gyerekcipőben jár, nagyon csekély az átvonuló állományok mennyiségéhez képest. Számos lehetőség még kiaknázatlan. Az élőhely rekonstrukció összességében eredményes, sikeres és célravezető volt. Követendő például szolgálhat hasonló kezdeményezések számára is.