A reality története egészen az 1970-es évekre nyúlik vissza, ugyanis ekkor sugároztak először ilyen jellegű adást televízióban. A PBS 1973-ban „An American Family” címmel mutatta be 12 részes dokumentumfilm-sorozatát, melyben a nézők a Loud család életét követhették nyomon, a szülők válási procedúrájától kezdve egészen a meleg fiúk mindennapjaiig. Ez nemcsak azért jelentett fordulópontot a televíziózásban, mert ekkor ábrázolták először tévében az ellentmondásos család képét, illetve a homoszexualitást, hanem azért, mert nagyban hozzájárult hasonló műsorok létrejöttéhez is. (emc.elte) Sokáig ez a műsorstruktúra volt az egyetlen, melyet reality-nek hívtak, mígnem 1999-ben, Hollandiában bemutatták a BigBrother nevezetű műsort, ami az addig ismert reality televíziózásból született. Mivel ez kevésbé volt dokumentarista jellegű, mint elődje, és sokkal inkább a showműsor felé vette az irányt, ezért a műfaj a reality-show nevet kapta. Itt már nem egy hétköznapi család, valóságos környezetben való ábrázolása volt a cél, hanem egy mesterségesen kialakított világban élő emberek mindennapjainak bemutatása. Az „An American Family” ugyanúgy bepillantást engedett a magánszférába, és ugyanúgy tabutémákat feszegetett, mint utódja, a BigBrother mégis nagyobb port kavart az értelmiségi körökben, mivel a szereplők összezárása, és állandó kiszolgáltatottsága a kameráknak, jóval nagyobb intimitást eredményezett. A BigBrother magyarországi megjelenése után a TV2 mellett az RTL Klub is elkezdte vetíteni saját gyártású valóságshow-ját, ValóVilág címmel. Ezután persze rohamosan megindult a különböző típusok gyártása is. Mára népszerűek lettek a dokumentarista és a show-jellegű reality-k is, mégis a valóságshow hallatán a legtöbb embernek a holland, BigBrother-típusú műsorok jutnak az eszébe. Ez azért van, mert az angol nyelvtől eltérően, a magyar nem különbözteti meg a két típust, vagyis ezt az egy szót használja mindkét műfajra, ettől függetlenül a kifejezés nem fedi le pontosan a fogalmat. Ahogy a világon mindenhol, úgy hazánkban is, a valóságshow számtalan változata létezik, mégis az egyik legnagyobb nézettségnek a BigBrother-típusú műsorok örvendenek, jelen esetben a hasonló elveken működő ValóVilág, melyet az RTL médiacsalád immár hatodik alkalommal vetít, miközben oly sokakat megbotránkoztat, és mégis egyre többen válnak a nézőivé. Ez az a nagy ellentmondás, amiért ezt a műsort választottam szakdolgozatom témájául, valamint annak közönségét. Sokan vizsgálták már a tabloid – mint például a szappanoperák, talkshow-k, stb. – műsorok nézőit, és kerestek választ arra, hogy ki miért, esetleg ki miért nem nézi az adott programot. Hasonló kutatásom témájául azért választottam a ValóVilágot, mert bár hazánkban születtek efféle tanulmányok, konkrétan ilyen módszerrel – kérdőív segítségével, és a nézői motivációra kiélezve – nem találtam egyet sem. Éppen ezért, dolgozatomban igyekszem felderíteni azokat a motivációtípusokat, amelyek egyes nézőket jellemeznek, valamint megfejteni a műsorral szembeni elutasítás különböző okait. Mindezek előtt szeretnék egy átfogó képet adni a tabloidról, mint a médiában használatos műfajok egy tág csoportjáról, hiszen a ValóVilág is ide sorolható, illetve részletesen bemutatom a kutatásom elméleti hátterét is. Ezután elemzem a kérdőív eredményeit, és igyekszem tipizálni a műsor közönségét, valamint megállapítani a különböző nézői attitűdöket, illetve az emberek műsorhoz való hozzáállását.