Hazai sekély állóvizeinkben faj- és egyedszám tekintetében az ágascsápú rákok jelentős csoportot alkotnak és viszonylag nagy fajszámmal fordulnak elő. A Cladocera fajok jól elkülöníthetően kötődnek a tavi élőhelyek valamelyikéhez. Ezért a kulcsfontosságú egyedek hiánya, valamint relatív sokasága információt adhat az élőhelyi szinten bekövetkező változások mértékéről (Brodersen et al., 1998). 2013- ban a Tiszán árvíz vonult le, mely az ártéri életterekre, élőlényekre nyilvánvaló hatással volt. Kutatásom során azt vizsgáltam, hogy egy árvíz hatással lehet-e a holtmedrekben előforduló Cladocera fajok előfordulására, és ha igen, ez hogyan nyilvánul meg. Munkámban a rakamazi Kis- Zátony- tó 2012- es és 2013-as szűrt mintáiból határoztam meg a Cladocera fajokat, majd összehasonlítottam az eredményeket. 2013- ban viszont a negyedik mintavételi pontról (2012-ben itt nyíltvíz makrovegetáció volt) nem tudtam vízmintát szűrni, mert annyira sűrű volt a növényzet, valamint a lágyiszap miatt. Az értékelés során kiderült, hogy egyértelmű különbségek láthatóak a két év mintái között, ugyanis az árvíz utáni szűrt vízmintákban nagyságrenddel több egyedszámot azonosítottam, mint amennyi a 2012-es mintákban volt. Ezen kívül fajbeli különbségek is adódtak, ami valószínűleg a megváltozott makrovegetáció, ezáltal az eltérő élettér miatt lehet.