A korszerű chemo-, és immunprofilaxis ellenére a traumás lépsérülések sebészi megoldásaként felmerülő lépeltávolítás lehetséges szövődményei napjainkban is komoly problémát jelenthetnek, melyek megelőzésében a lépmegtartó eljárások igen fontosak lehetnek. A munkánk során használt homogén állatcsoport lehetővé tette egy olyan komplex vizsgálati protokoll beállítását, amelynek segítségével a splenectomiát illetve lép autotransplantatiót követő/követhető aspleniás-hyospleniás állapotok esetleges késői szövődményei és ezen megváltozott állapotok okozta hatások is eredményesen vizsgálhatóvá válhattak. Eredményeink igazolták, hogy a vörösvérsejt deformabilitás szignifikánsan rosszabb még 2 évvel a splenectomia után is, szemben a lép autotransplantatiót követő állapottal. A vizsgálatok során két módszert, a filtrometriát és az ektacytometriát párhuzamosan alkalmaztunk eredményesen a különbségek azonosítására. A leukocyta antisedimentatiós ráta különböző mértékű változása volt megfigyelhető a különböző kísérleti csoportokban a vakcinációt követően, így ez a vizsgálat alkalmasnak tűnt az aspleniás-hypospleniás állapotok okozta eltérő immunválasz vizsgálatára. A colloid scintigraphia során az autotransplantált állatban azonosíthatóak voltak a nagycseplesz régiójában pontszerű dúsulások, melyek a lép autotransplantatumoknak megfelelhetnek. A lép-specifikus scintigraphia módszerét sikerrel adaptáltuk beagle kutyákra, az autotransplantált állatban a beültetett lépszeletkék egyértelműen identifikálhatóak voltak és a halmozások specifikussága egyértelműen a megtartott filtratiós funkció mellett szólt. A diagnosticus laparoscopia során számottevő adhaesio vagy abscessus nem volt észlelhető, a lép autotransplantatumok döntő többsége azonosítható volt. A regenerált lépdarabkák szövettani szerkezet vonatkozásában az ép léphez hasonlóak.

Despite of the modern chemo- and immunoprophylaxis, the possible complications of splenectomy are still a great problem. Spleen preserving methods play an important role in preventing these complications. This inbred canine model has allowed us to set a complex investigative protocol, which helps to examine the asplenic-hyposplenic states with the related changes and the possible late complications too. Our results re-confirmed that red blood cell deformability was significantly impaired after splenectomy even 2 years after surgery, opposite with the states after spleen autotransplantation. The measurements were obtained efficiently by filtrometry and ektacytometry in parallel. We found that after vaccination LAR increased variously in the different experimental groups. The results suggest that LAR can be applicable for the investigation of the immune response after vaccination in asplenic-hyposplenic states. In the autotransplanted animal the colloid scintigraphy showed activity in the region of the greater omentum, which could be defined as spleen autotransplants. The human spleen-specific scintigraphy method was successfully adopted in our beagle canine model. In the autotransplanted animal, the replanted spleen chips were identified clearly, confirming the phagocytic function of the autotransplants. During diagnostic laparoscopy no considerable adhesions and no abscess were found, most of the spleen autotransplants were observed. The histological structure of the regenerated spleen autotransplant was similar to the intact spleen’s structure.