A női munkavállaló jogi védelme alapvetően két megfontolásból ered. Egyrészt a humanitárius okok, másrészt az alkalmazói és az alkalmazotti alkupozícióban fennálló jelentős különbség relatív kiegyenlítésére való törekvések indokolják. A női jogok szempontjából az az alapkérdés, hogy vajon mi a védelem célja a nemek viszonyában?A férfi és nő közötti formális egyenlőség elismertetése – ami önmagában is nagy cél - , vagy ezen túlmenően és részben ehelyett a férfi és a nő közötti reproduktív feladatokban és az egyéb családi kötelezettségekben fennálló strukturális különbségek negatív munkapiaci hatásának kiegyenlítése.Megállapíthatjuk, hogy a múlt rendszer ideológiájának egyik eleme volt a nemek egyenjogúságának eszméje. Az egyenjogúsítás nem a nők és a törekvéseiket támogató férfi polgárok tömeges meggyőződésen és elkötelezettségen alapuló társadalmi mozgalmainak eredményeként, hanem felülről, felső irányítás hatására kezdődött. Mind a mai napig kevesen értik mit is jelent valójában a nemek egyenlőségének fogalma. Ez az értetlenség azzal is együtt jár, hogy a nemek közötti diszkrimináció tilalma változatlanul alig több mint valamiféle hamis és szélsőséges, megfoghatatlan és ködös ideológiai közhely, nem pedig a tényleges, valódi, hosszú távú és napi döntések egyik szempontja.