A szakdolgozatom tárgya az angol egyházi középréteg vizsgálata a york-i érsekség egyháztartományán és egyházmegyéjén belül. Az korszakváltásnak több nyomós oka van. Az első ilyen és talán legfontosabb maga a források elérhetőségének kérdése. York érseksége már a 11. század folyamán is, a kor viszonylatait tekintve is egy egyedülálló és gazdag forráskibocsátással rendelkezett. I. Henrik (1100-1135) uralkodása során figyelhetünk meg egy olyan folyamatot, mely a káptalanok oklevél kibocsátását rendszerezi, továbbá fejleszti azt egy olyan szintre, mely elegendő számú forrást biztosít számomra arra, hogy rekonstruálhassam a vizsgált társadalmi csoporthoz tartozó egyéneket. A felhasználható források száma az idő teltével még inkább gyarapszik, így a 12. század második fele még bővebb, még kielégítőbb forrásbázist biztosított a kutatásom területén. A második ilyen szempont ugyancsak nem elhanyagolható, hiszen ez képezi a kutatásom magját és főbb problematikáját.Tudniillik gyakorta hallunk, vagy találkozunk azzal a problémafelvetéssel és kutatási szempontokkal, a szakirodalomban, hogy az 1066 utáni normann hódítás során jelentős változás állt be a klerikusi társadalom prelátusi rétegében.1Ez érthető, hiszen az új király hatalmának megerősítésében nagy szerepet játszott a királyhoz hű egházi adminisztráció kiépítése. Persze fontos tényezőt játszottak ebben a várépítések, a lovagi réteg jelenléte is, vagy egyszerűen Hódító Vilmos bosszúhadjáratai is, hiszen maga az egyházi apparátus nem lett volna elegendő a normann hódítás kereszülviteléhez. Korábbi vizsgálódásaim során nem találkoztam olyan szakirodalommal, vagy tanulmánnyal, mely a normannizált angol egyházban megvizsgálta volna a prelátusi rétegtől alacsonyabb rangú tisztviselők sorát, vagyis azokat, akiket én az egyházi középréteghez sorolok. Ez ébresztette fel bennem azt a gondolatot, hogy próbát tegyek annak kérdésnek a megválaszolására, hogy vajon milyen hatással lehetett a normann hódítás az alacsonyabb klerikusi társadalom esetében.