Az eutanázia kérdése mindig kényes téma volt, hiszen a halál és az azzal kapcsolatos kérdések mindig is foglalkoztatták az emberiséget az ókortól, egészen napjainkig. A fájdalommentes vég már az ókori emberek számára is fontos volt, így az emberi ̶ és betegjogok kialakításával is igyekeztek a méltóságteljes, szenvedésmentes élet és halál biztosítására. A magyar joggyakorlatban erre, az egészségügyi törvény egyes rendelkezései adnak lehetőséget, amelyekben a betegek önrendelkezési jogukat gyakorolhatják, a terminális állapotú betegek életfenntartó és életmentő kezelésekről mondhatnak le, illetve a törvényben meghatározott feltételekkel minden állampolgár előzetes nyilatkozatot tehet arra az esetre, ha baleset vagy betegség miatt, akaratnyilvánításra nem képes. Ezek a lehetőségek azonban, a betegek számára gyakran nem ismertek, megértésük és alkalmazásuk a jogszabályi előírások miatt nehézkes és hosszadalmas. Néhány állam, mint például Hollandia és Belgium élen jár az eutanázia törvényi szabályozásában. Átfogó vizsgálatok után került elfogadásra az aktív eutanázia intézménye, amelynek elvégzéséhez a törvény szigorú feltételek betartását írja elő. Magyarországon passzív eutanáziára nap, mint nap sor kerül az orvosi gyakorlatban. Ezt bizonyítja a 2013-ban orvosok megkérdezése által készült felmérés is. Bevezetésének igényét támasztja alá a lakosság körében végzett nem reprezentatív felmérés, melyet 2000 után 2013-ban megismételtek. Bár a támogatók aránya csökkent az eltelt idő alatt, mégis a lakosság több mint fele támogatná egy eutanázia törvény bevezetését. Ennek lehetősége azonban egyelőre nem lehetséges, mivel eutanázia fogalom, mint olyan nem létezik. Sokan, sokféleképpen fogalmazták már meg, de egységes, mindenki által elfogadott meghatározás még nem született. A magyar törvényekben sem fogalmazódik meg az eutanázia, a fogalom meghatározását és használatát egyaránt kerüli a jogalkotó, emiatt félreértések alakultak ki a törvény értelmezése körül, melyek tisztázására az Alkotmánybíróság 2003-ban tett kísérletet. A végstádiumú betegeknek jelenleg, az évszázadok alatt kialakult hospice szellemiség jegyében épült otthonok, intézmények nyújthatnak segítséget, amelyekben a betegek fájdalomcsillapítására, megmaradt képességeik, készségeik javítására, fenntartására, szeretteik támogató körében kerül sor halálukig.