Szakdolgozatom az Isten által életre és létezésre hívott Világ, mint Mű megélésének, illetve az abban való létezésnek és az élettel való együttélés lehetőségeinek kérdéskörét vizsgálja. A világban való létezésünk sokféle lét- és viszonyulási módot tesz lehetővé, amelyek különböző, egymással ellentétes berendezkedési formákat jelentenek. Ebben a kontextusban vetem össze a hétköznapi, kispolgári, valamint a megismerés felé törő művészlét sajátosságait. Szakdolgozatomban megvizsgálom ezen berendezkedéseket, egymás ellentéteként és a világmű karikatúráiként, végezetül megpróbálnom megtalálni a helyüket, valamint jogosultságukat a világban és annak tragikomédiájában. Dolgozatom Ádám és Éva bűnbeesésétől és az ennek következményeként kapott szabad akarat milyenségéből és tettük következményéből indul ki. A szabad akarat fogalmát azonban csak olyan szinten fogom érinteni, amennyire a dolgozat gondolatmenetének követéséhez az feltétlenül szükséges, abból kifolyólag, hogy mennyire vagyunk képesek életünket egyéni céloknak szentelni, amely célok a különböző létformák megkülönböztetési alapjai lesznek. A gondolatmenetem a téma felütése miatt elkerülhetetlenül a keresztény kultúr-környezetből merít, felvetésem pedig csak a bibliai hagyomány metaforikus vonatkozásában lehet értelmezhető, de írásom a legkevésbé sem kíván valláskritikába áthajlani, vagy annak teret engedni. Szakdolgozatomhoz különböző, a felvilágosodást követő 200 évben született, német nyelvi eredetű kisepikai alkotásokat, elemzéseket, valamint filozófiai hagyományokat használok fel. Nevezetes Thomas Mann Tonio Kröger; E.T.A. Hoffmann Az arany virágcserép; és Franz Kafka Az átváltozás című novellájának gondolat és szövegmenetén kívánok haladni, összefüggésben a megismerés és elidegenedés továbbá a szorongás fogalmaival, valamint és elsősorban Schopenhauer valamint Kierkegaard filozófiai gondolkozásának tükrében vizsgálódva. A teljesség igénye nélkül. Századunk a Millenium Nemzedék, az Y-generáció játék és léttere. Egy olyan korszak gyermekeié, akik egy merőben új világ tagjai, mely világ a legkevésbé sem hasonlít az eddig ismertre, ezért sem nekik, sem felmenőiknek nincsenek teljes mértékben használható és számukra elfogadható fogalmaik és elveik életvezetésükre, ezért próbálkozásaikkal legtöbbször csak kínkeserves és úttalan utakon keresztül haladhatnak. Napjaink társadalmi berendezkedésében pedig meglátásom szerint egyre kisebb terület jut azoknak, akik életüket a hagyományostól és társadalmilag elfogadottól eltérő módon kívánják élni. A dolgozat célja ezért végeredményben az, hogy megkísérelje felderíteni és igazolni a különc, a művészi berendezkedés eszmei és elvi prioritását, valamint alanyainak világban betöltött jogos és fontos szerepét, felhasználva azokat az említett forrásokat, amelyekben kérdésem szintén felvetődik, amelyek esetleg az ilyen fajta létezés relevanciájának kérdéseire valamilyen módon választ is vélnek találni. Végezetül szembesülni a dicső, de hiábavaló reménnyel.