Szakdolgozatomban a szociális szakemberek önismeretét, énképét vizsgáltam, és ezek kapcsolatát a kiégéssel. Vizsgálati módszernek a kérdőíves adatfelvételt választottam. A kérdőívet 50 fő töltötte ki hiánytalanul: 42 nő, 8 férfi; 20 fő szociális munka BA szakon végzett szakember, 11 fő szociálpedagógia BA szakon végzett szakember, 10 fő szociális munka MA szakos szakember, illetve a mintába elvétve kerültek szociálpolitika MA szakon végző (3 fő), Pszichológia szakon diplomázó (2 fő); valamint egyéb végzettségű szakember (művelődésszervező, szociológia, gyógypedagógus, kisebbségpolitikus 1-1 fő). A vizsgálatot három dimenzióban végeztem. Egyrészt vizsgáltam a szakemberek által önismereti képzésben töltött módokat (egyéni, főiskolai és egyetemi képzés alatti, akkreditált képzésekben szerzett végzettség, valamint szupervízió gyakoriságát, minőségét); másodrészt vizsgáltam az ideális szakemberekről kialakult képét a mintában résztvevőknek és azt, hogy ők ennek mennyire tudnak megfelelni bevallásuk szerint; harmadrészt a mintában szereplők kiégettségi fokát kutattam a Maslach Burnout Inventory használatával. Záró dolgozatomban kitűzött célom annak vizsgálata, hogy az önismeret és annak fejlesztése nagyban befolyásolja a kiégés folyamatát. Azonban hipotéziseim közül csak az igazolódott, hogy akinek énképe differenciáltabb, azok hajlamosabbak elérni a kiégéshez rendelt értéket.