Szakdolgozatom hipotézise értelmében a gyermekvédelem egyik kiemelkedő feladata az, hogy a bűnöző életmód szellemi öröksége helyett új alternatívát kínáljon a gyermek- és fiatalkorúaknak, miáltal nem csupán a gyermek- és fiatalkorúak bűnözési rátája, de hosszú távon a felnőttek bűncselekményeinek száma is drasztikusan csökkenthető. Ennek keretében kutatásaim alapját a legfrissebb hazai és nemzetközi szakirodalom, valamint a gyermek- és fiatalkorúak bűnözéséhez és a gyermekvédelemhez kapcsolódó statisztikák képezik. Elméletem megalapozásának céljából megvizsgálom a gyermekek fejlődését, jogait, helyüket és szerepüket a modern társadalomban és a családban, valamint a bűnözés szellemi örökségét és a gyermekbűnözés statisztikai hátterét. A gyermekvédelmet és gyermek- és fiatalkorú bűnözés prevencióját alapvetően három terület szolgálja hazánkban: a prevenciós programok, a gyermekjóléti és gyermekvédelmi szakellátások, valamint a büntetési rendszer. Ennek megfelelően munkám központi elemét ezen három rendszer jelenlegi állapota, egymáshoz való viszonya és jövőbeni lehetőségei képezik. A szakirodalom elemzése során arra a következtetésre jutottam, hogy a hazai prevenciós rendszer, valamint a gyermekvédelmi és -jóléti szakellátás hézagos, alulszervezett és számos ponton kiegészítésre, pontosításra szorul. Ennek megfelelően a hazai rendszer fejlesztése mindaddig nem lehetséges, amíg a jelenlegi, komoly hiányosságokat és a definiálatlan kérdéseket a szakma vagy a gyakorlat fel nem tölti tartalommal.